most ÉvuSKA-t majmolva én is előkotorásztam a régi barátaim fényképeit. Ezáltal olyan dolgokra bukkantam, hogy tyűhűha. Szalagavatóm videójára, tablóképekre,osztálykirándulások képeire stbstb. Így gondoltam bemutatom a dreamteamet a gimis éveim alatt. Akik közül sajnos már senki sincs a "barátaim" kategóriában. Illetve Hanna igen, de ő meg Sydney-ben él, és jobb esetben évente kétszer talákozunk, rosszabb esetben csak karácsonyokkor.

Szóval íme egy kis ízelítő :) Egyikhez sem vagyok hajlandó kommentárt fűzni. (csak annyit, hogy duuuurva volt a szemöldököm xD, akkor még nem téptem ilyen erőteljesen :D) Ja és by the way a két photoshop munkáért thx to Gabesz666.

1. Nem tudok bal kézzel fogat mosni. Se körmöt lakkozni, se hajat vasalni, se szemöldököt szedni, se írni (nyilván ez utóbbi abból fakad, hogy jobbkezes vagyok) Érdekes mód ha azonban az erőmre (!) van szükség, a jobb kezem sokkal gyengébb és pl. nem tudom letekerni a befőttes üveg tetejét. Csak a ballal. De az utazótáskát sosem cipeltem még a bal vállamon. Asszem. Érdekes... xD
2. Nem gyújtottam rá több, mint egy hete. Ez nálam rekord idő. Annak örülök még ezenkívül, hogy egyáltalán nem is hiányzik.
3. Még mindig nem szeretem a sört. És nem is fogom. Mindig irigykedem azokra, akik szeretik és egy-egy buli alkalmával 7-8-9 darabot elfogyasztva(plussz a tömény mellé ugye) szépen,lassan, de annál biztosabban berúgnak. Nekem meg a franc essen a válogatós formámba, de egyszerűen képtelen vagyok elfogyasztani eme mások számára nemes nedűt. Mindenki nyúz, hogy "igyad, majd megszereted" vagy "én sem szerettem, mostmár mégis megiszom" Se Heineken, se Soproni, se Amstel. egyszerűen egyik sem. És az összestöbbi sem. Pedig nem mondhatom, hogy nem próbálom meg. Belekóstoltam a karamell ízesítésűbe (fújj) és múltkor apu vett Soproni Fekete Démont. Barna sör. Na Viki kóstoljuk meg. Na Viki megkósoltuk és 2 korty után vissza is adtam apunak, hogy nekem ez nemesegyszerűséggel nem gyere be. De mivel a borok közül is tényleg általában a létező legdrágább ízlik, általában ritkán rúgok be. Tulajdonképpen ez a konzekvencia. Mert borból is nyugodtan kijelenthetem eddigi pályafutásom során 2 darab olyannal találkoztam, amire azt mondtam, hogy igen ez finom.
4. A héten el akarok menni fodrászhoz. Kérdés, hogy melíroztassam-e. Soha az életben nem bántottam a színét. Sosem festettem, sosem melíroztattam, sosem színeztettem. Sosem daueroltattam vagy volumenizáltattam. És, hogy rövid legyen, arra is sok idő kellett, mire rászántam magam. Az nem kérdés, hogy most is levágatom, mert 2 hónap alatt, azért elég jól megnőtt a lelkem. Na majd ezt még megálmodom

az utóbbi pár napban rengeteg időm van gondolkodni [mondjuk cseresznye-meggy-málna szedés-magozás(tudom a málnát én sem szoktam)-darálás-főzés-lekvár és befőttelrakás közben] amit már egy hete űzünk itthon egyelőre kis tételben, de ha így folytatjuk felkínálom a portékánkat eladásra. szóval soksoksok okos és értelmes gondolat és kérdéskör fogalmazódott meg bennem ,kezdve a női test csudálatos képességeitől-miszerint felkészül egy új élet kezdetére, növekedésére, táplálására(nagynéném terhes és nálunk volt pár napot)-a hullamosáson át, a halál, a test és lélek elmúlásáig.
Csakhogy ezeknek nem túl sok közük van egymáshoz, így töredelmesen bevallom, hogy nem tudom egy komplett összefüggő történetté alakítani, képtelen vagyok értelmesen egymáshoz fűzni a gondolategységeimet.Ezért úgy döntöttem csak megemlítem, de nem látom értelmét belemenni a részletekbe mert a fejemben sem tudom őket sorba rendezni, itt is csak káosz lenne belőle.

Mai napom szintén összenemfüggő agymenései:
-tudjátok-e kedves laikusok, hogy milyen jellegzetes szaga van az inzulinnak?!
-tudjátok-e mennyi időmbe tellt egy 16 literes néhai Héra festékes vödröt csurigszedni meggyel?!
-tudjátok-e milyen érzés letörni egy jónagy faágat csakazért, hogy több meggyed legyen?!*
-tudjátok-e milyen érzés reggel korán egy olyan telefonra kelni, miszerint enyém a munka és hogy egyszeri találkozás után úgy gondolják, hogy kapásból kezdhetnék egy a megbeszéltnél magasabb pozícióban?!
-tudjátok-e hogy milyen érzéssel tölt el az, hogy a 16 éves hugom és a barátja ma vannak féléve együtt?! ( míg szerencsétlen nővérkéjének gyakorlatilag egy darab épkézláb kapcsolata nem volt)
-tudjátok-e milyen érzés amikor megkívánod a rizsfelfújtat, de nincs otthon tej, a boltig meg már nincs erőm elmenni?!
-tudjátok-e milyen érzés a telefon csörgésekor azt a nevet meglátni a kijelzőn, akire tényleg a legkevésbé számítasz és emellé 50 percet végigbeszélgetni vele. Vele, aki borzasztóan nagy geci volt veled, iszonyatosan cserbenhagyott és miatta utáltad magad hónapokon keresztül és te nem tudtál megbocsátani magadnak az ő hibája miatt?!**
-tudjátok-e milyen érzés a trécselés alatt nosztalgiázni és következőket hallani:
"tudod amikor voltunk Egerben és lemerült a fényképeződ és csináltam rólad képeket a telefonommal a várfalnál. a mai napig megvannak még és nem töröltem ki őket"
vagy:
" A bátyámnak még mindig hiányzol. Azt mondta jó segged volt"
" Ha nem kellett volna akkoriban találkoznom XY-nal, akkor lehet, hogy most új köszönnék el tőled, hogy: Aludj jól drágám" stbstbstb. Szánalmas hazugságok.. sosem hatottak meg az ilyenek, de ezek tegnap este kifejezetten megleptek.
-tudjátok-e milyen érzés azon agonizálni folyamatosan, hogy mi legyen a minorom. Töri vagy ógörög? töri vagy ógörög? görög, töri, görög, töri.
szerintetek????

*nem direkt volt, csak húztam lefelé,ágaskodtam a létra legfelső fokáról, hogy elérjem, és szegény megadta magát
** ez az ominózus telefonbeszélgetés egyébként kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak és az egomnak és úgy érzem végleg helyretett. Akkor is ha tudom, hogy a kis féreg milyen hátsószándékkal próbál most közeledni felém.

hát ez a 4:1, ez elég csúnya volt. Fiúk, fiúk neki kellene állni focizni.. Mert így nem lesz továbbjutás. Allez France!

Erre a hírre vártam már több, mint egy hónapja. És hogy megéreztem, hogy ez lesz, istenem hogy tudtam. Annyira szánalmas vagy. Komolyan. Azért nem akarta először mondani tesód, mert félt, hogy majd rosszul érzem magam. Ezekután? Kifejezetten jól érzem magam.
De tényleg. Az utóbbi hetekben féltem kimondani a gondolatot, ami megfogalmazódott bennem, féltem elhamarkodott kijelentést tenni-miszerint tényleg túltettem magam rajtad- mert attól rettegtem, hogy amint kimondom, el is illan az egész, köddé válik, mintha el sem hangzott volna én összeomlok ismét, mint egy kártyavár és kezdődik a kálváriám előlről. De egy ideje biztosan érzem, hogy tényleg eleget sírtam és keseregtem miattad, hogy már máshogy gondolok rád, hogy így is túl sok időm pazaroltam rád az életemből és már nem te jársz egyfolytában a fejemben, nem körülötted forognak a gondolataim a nap 24 órájából 25-ben...
Változott a helyzet. És azt hiszem a mai hír, miszerint ismét együtt vagy kedves (ex)barátnőddel, csak még határozottabban körvonalazódik az bennem, hogy te ennyi vagy. Egy vesztes, egy nagy nulla. Ahogy egy őszínte régész ismerősöm mondaná: "azért megy vissza, mert tudja, hogy van egy lyuk, ahova biztosan teheti" hát ez most pont illik ide. ez vagy te. Úgy döntöttél, kell az a biztos pont ahova mindig visszamehetsz vigasztalódni. A lányzó is jó nagy hülye, ha ezekután képes volt veled újrakezdeni. De a legjobb most jön: Ismerlek, tudom, hogy működsz. Fél év múlva megint nálam rimánkodnál, hogy egy megromlott kapcsolatban vagy egy olyan csajjal, akit már rég nem szeretsz,csak szereted dugni. És hogy milyen fontos vagyok neked, bárcsak mégegyszer választhatnál, biztos másképp döntenél, és hogy megbántad anno, blablabla.
De! Mostmár tényleg megtanultam a leckét, nincs több restart.
Unit 1: "Pávitscsal ne kezdj"

Would you mind If I killed you?
Would you mind If I tried to?
'Cause you have turned into my worst enemy...

Jäg älskar Sverige(L) szép volt fiúk, hasonló játékot vártam;)

Miért van az, hogy nekem mindig, de mindig olyan ember kell:
-aki észre sem vesz
-akinek én nem kellek
-akinek barátnője van

És miért van az, hogy én mindig olyan embereknek kellek, akik meg nekem nem kellenek.

Állandó mókuskerék.Elég szomorú.

-"Valami megélhetésképes szak kellene az egyiptológia mellé"
-" A BTK-n?"

-"Szeretném majd az egyiptológia mellé megcsinálni a régészetet is"
-"Minek akarsz te két megélhetésképtelen szakot?

elgondolkodtató... /és mindezt egy régésszel beszélgettem/

Ma igazi kis háziasszony szerepét töltöttem be itthon: mosogattam, mostam, ebédet főztem, és ez valszeg holnap is rám marad. délután szedtünk 30 kilo cseresznyét. csak így. minden vicc nélkül. ha finoman szeretnék fogalmazni,akkor azt mondanám, hogy a végén belehaltam volna,ha még egy szemet le kell tépnem. de mivel nem szokásom finoman fogalmazni, ezért azt mondom: tököm ki volt már, meguntam és lejöttem a francba meccset nézni.
Sajnos/szerencsére (mindenki kiválasztja a magának megfelelő opciót) nem sikerült lefordulnom sem a fáról, sem lezúgni a létráról, így gyakorlatilag megúsztam a mutatványt pár karcolással.
Pedig jó párszor végigfutott az agyamon, mi lenne ha leesnék. jó pár méter zuhanás után vajon termetes testem mekkorát puffanna a talajon, és vajon utána fel tudnék-e úgy kelni, mintha mi sem történt volna. Ilyen és hasonló gondolatok cirkuláltak a fejemben, miközben erőteljesen arra koncentráltam, hogy eltaláljam apát azzal a rohadt cseresznyével, amit a kezemben szorongattam. Bal kézzel dobtam, esélytelen volt. (A jobb kezem foglalt volt, valamivel kapaszkodnom is kellett) Bár ahogy próbáltam összeszámolni, 4 kéz is kevés lett volna ezen roppant bonyolult technikájú feladatok összehangolásához:
Dobni a cseresznyét
Szedni a cseresznyét
Enni a cseresznyét és mindeközben
Kapaszkodni is
Ja meg még közben nem sikítófrászt kapni a fejtor-potroh felépítésű 4 pár ízelt lábbal rendelkező csúnyaságoktól( gyengébbek kedvéért: pók), amik itt-ott megbújtak a leveleken, cseresznyeszemeken, és egy-egy óvatlan pillanatban rámvetették magukat a fülbemászókkal karöltve. na csak ettől a két élőlénytől kíméljen meg az Isten, minden mást elviselek.
még a kutyánkat is.. a hugomat is... anyámat is..
szóval bonyolult egy dolog a cseresznyézés.. 18 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. És mentőöv használata kötelező.

:)
Érdekes evolúciós folyamat. Mondjuk nem igazán értem miért a krokodilból fejlődik ki náluk a majom. Biztos, mert már a szám felénél járunk akkor és fel kellett gyorsítani a dolgokat xD

Csak azt fájlalom nagyon, hogy Henry és Vieira kispadon csücsültek egész végig.. el kell ismerni egész jól védekeztek a románok...

Allez,allez,allez France, allez :)

régészet-egyiptológia: fogalom

Lóri esküszöm az msn beszélgetéseinknek nyitok egy külön blogot. Egyébként előrebocsátom, a következő képről folyt, a magasröptű diskurálás.

L0rant üzenete:
amúgy az milyen patkány ott előtted a képen?
*kisláááány* üzenete:
mivan?
*kisláááány* üzenete:
az egy macska
L0rant üzenete:
nem mondod
*kisláááány* üzenete:
de bazmeg mondom
L0rant üzenete:
annak mióta van csőre?
*kisláááány* üzenete:
patkány?
*kisláááány* üzenete:
milyen csőr?
*kisláááány* üzenete:
uristen Lóri nyisd ki a szemed
*kisláááány* üzenete:
miért amugy a patkánynak van csőre az ég szerelmére
L0rant üzenete:
van hosszú orra
L0rant üzenete:
hoszabb, mint egy macskának
*kisláááány* üzenete:
de az nem csőr
L0rant üzenete:
részletkérdés
*kisláááány* üzenete:
csőre a madárnak van, meg neked esetleg..

ennyi...

Látom elég nagy port kavart az utóbbi idők egyik favorit kiállítása
Pedig iszonyatosan látványos dolog :)
Aki pedig nem bírja az ilyeneket, annak nagyon egyszerű a dolga: maradjon kussban, és ne menjen el rá. semmi sem kötelező. Mert akinek tetszik, nyilván nem kíváncsi azokra a kommentekre, hogy ezek milyen hátborzongatóak,gusztustalanak,gyomorforgatóak stb... Vagy csak egy mosollyal konstatálja a dolgot:D
Mint amikor tavaly a Természettudományiban a váci múmiák kiállításán ilyesmi megjegyzéseket olvastam a vendégkönyvben: gyomorforgató,felháborító,hogy lehet ezt kiállítani stb. hátafaszomba. akkor maradjon az ilyen otthon és ne legyen nyitott a kultúrára. én meg kommenteltem, hogy aki ilyeneket ír, annak nem is kell már egyéb módon magyaráznia a szegénységi bizonyítványát. Mert persze, megértem az olyan embert is, akinek ez nem tetszik, szíve joga. De az nyilván nem akkor fog erre rádöbbenni, amikor a kiállításon nézegelődik, hanem vszeg már előtte is tisztában van azzal, hogy ő annyira nem kedveli az efféle dolgokat. Akkor itt be is zárul a kör. Minek megy el megnézni? Vagy ha el is megy, minek kommentálja büdös paraszt módjára..

Mit mondana a 3 évvel ezelőtti önmagának??

2 plakáton is ezt olvastam, és elkezdtem azon tűnödni, hogy egyáltalán mi a fenét is csináltam én 3 évvel ezelőtt. Szépen felgöngyölítettem végül. Elindultam visszafelé az időben:
Mit csináltam tavaly ilyenkor? Hát nem volt nehéz a válasz. Ugyanazt, amit mostanában: vizsgáztam, tanultam, tanultam, vizsgáztam.
Mit csináltam tavalyelőtt ilyenkor? Na ez egy kicsit homályos rész. A nyár, mielőtt bele fogtam volna egyetemista pályafutásomba, mielőtt felköltöztem volna az nagy Budapestre. Azt hiszem dolgoztam Edericsen. Nagyon más nem rémlik arról a nyárról. xD
Vannak olyan emlékképeim,hogy Andrásnak a nyakába ugrok, amikor megkapom az smst, hogy felvettek az ELTE-re és van egy ugyanilyen nyakbaugrós kép, ugyanezen event alkalmából, csak akkor Danit örvendeztettem meg a jumpinggal:)
Ééééééés (dobpergés a háttérben) mit csináltam 3 évvel ezelőtt ilyenkor? Azt hiszem életem legszebb nyara volt az, mert:
-dolgoztam szintén Edericsen, meg Khelyen egyben, de akkor egyenesen imádtam, isteni volt a kis gárda
-rengeteget buliztam, nagyon fasza csapat gyűlt össze (ami aztán szept-okt környékén nagyjából szét is hullott)
-elfüggetlenítettem magam otthonról anyagilag, ami életemben először történt meg, és micsoda király érzés volt
-volt nekem Dani(L), akit nagyonnagyonnagyon szerettem.És ezzel a ponttal el is érkeztem oda, hogy mit mondanék a 3 évvel ezelőtti önmagamnak.
Azt, hogy: "te szerencsétlen hülye liba, ne féltékenykedj ennyit, és ennyire, hanem próbálj meg okosabb lenni és megtartani ezt a srácot"
Azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, amit azon a nyáron elcsesztem, de ezt borzasztóan. De nem tehettem róla. Gondolom elég nyilvánvaló ennyi szerelmi szenvedés után,hogy ha szerelmes vagyok valakibe, akkor nagyon és szenvedélyesen és mindent elsöprően és ha vége kegyetlenül tudok szenvedni :) De csak egy ideig, aztán összeszedem magam viszonylag gyorsan, mert elég jól tudok alkalmazkodni minden helyzethez és hamar hozzászokom,ahhoz, ami épp van.
És Te mit mondanál a 3 évvel ezelőtti önmagadnak?

"When we least expect it, life sets us a challenge to test our courage and willingness to change; at such a moment, there is no point in pretending that nothing has happened or in saying that we are not yet ready.
The challenge will not wait. Life does not look back. A week is more than enough time for us to decide whether or not to accept our destiny"

Az indexem bővült ma egy 4essel, ami akár 5ös is lehetett volna, ha a Tanár Nőnek nem sikerül elbizonytalanítania a proklitikus névmásokkal (nyilván nem kell magyaráznom mik azok, hiszen mindenki tisztában van vele xD)
Úgy szeretem, hogy Pesten sosem unatkozik az ember, vegyük például a mai két esetet:
>>>> Gyors 7esen utazván kedves Andris gólyámmal, Móriczon annyi ember szállt fel, hogy kisebb fajta tömegnyomor alakult ki. Ami gyakorlatilag nem is zavart volna-mert ezen a járaton már megszokhatta az ember, hogy mindig ez van-egészen addig, amig a hátam mögött álló úriembert nem éreztem volna gyanúsan túl közel magamhoz.. és hiába fészkelődtem, izegtem-mozogtam, mozdulni se tudtam semerre sem, annyian voltak,.. valamit éreztem a popómnál, hát gondoltam én nagy naívan, és őszíntén reméltem: szegény ő sem fér el, biztos laptop-táska vagy egy oldaltáska ami hozzám-hozzámér, de borzasztó mód idegesített és már alig vártam hogy lemásszon rólam, mert szabályosan hozzámsimult kb mintha a pasim lenne. Amikor szállt le, utánakukkantottam, lhogy ellenőrizzem, hogy mi volt ott a bal keze tájékán, ami taperolhatott... hát képzeljétek, meglepő eredmény született... a bal keze! Az a szemét köcsög egész végig fogta a seggem.. Mikor ezt nagy felháborodva előadtam Andrisnak, közölte, hogy: "tudod mit? én is fogtam volna.." na kösz szépen...
>>>>Este lementünk a már-már törzshelyünkké fogadott játszótérre, ahol is kedves tinédzserek, kb 14 év átlagéletkorral (jó lehet, hogy már volt köztük középiskolás is) beszóltak nekünk, miközben ücsörögtünk a hintában, hogy: "Ejj de szép vagy, hátulról de betenném neked" hátbazmeg.. hol élünk??? ezekután csak fülhallgatóval fogok mindenhova mászkálni, hogy ne halljam az ilyen és hasonló köcsögök megjegyzéseit...

Még mindig fenntartom azon állításom, miszerint rendkívül tehetségesen osztom be a szabadidőm és okosan kihasználom minden egyes percét. Ezt alátámasztják a következő dolgaim:
> Ahelyett, hogy a holnapi vizsgára tanulnék, lássuk mi mindent csinálok:
-inkább hajat vasalok
-vagy körmöt reszelek és lakkozok
-vagy szemöldököt szedek
-vagy eszem/iszom/cigizek ( ha épp van)
-vagy macskázom
-vagy telefonálok
-vagy alszom
-vagy Csillát zaklatom magasröptű témák vesézésével
-vagy órákig netezek
-vagy zenét hallgatok
-vagy teljesen mást olvasok, mint amit kéne

Gyakorlatilag bármit, csak tanulni ne kelljen:)