Fight for your rights

.. gondoltam magamban tegnap, amikor lakótársam költözött el. Felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, de csak önös érdekek voltak a háttérben. Igazából féltettem a cuccaimat, mert a csaj hajlamos és elpakol jópár dolgot, ami az enyém, megmagyarázva és lehülyézve engem, hogy az övé. Lássunk egy régi példát, aztán rátérek a tegnap estére.
Nagyon sokáig nem volt meg az esernyőm és egyszercsak láttam nála. Szóltam neki, hogy tökjó megvan az esernyőm. Mire teljesen méltatlankodva közölte velem, hogy ne hülyéskedjek, ezt az esernyőt most hozta fel a pasija szüleitől(!!!), és hogy az övék. Hát erre megmutattam neki az esernyő tokját..
Tegnap...
Látom, hogy akarja elcsomagolni az egyetlen tányéramat. Mondom azt hova viszed? Hát, hogy ez az övé. Mondom felejtsd el. Kezdett kissé ideges lenni. Dede ezt Ő hozta. Mondom Krisz, nem. Jó. Látom, hogy a fehér ikeás bögrémet is el akarja pakolni, rászóltam, hogy az az enyém. Mire teljesen kikelt magából, hogy ezt ő vette, még egy ugyanilyennel együtt. Persze azt a nemlétező másik ugyanilyent nem találta. Mivel, hogy sosem volt. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy azt tavaly loptam a koliból.. Nagy duzzogva odadobta, hogy hát ha én így emléxem., akkor biztos így van, akkor azért itt hagyja nekem. Kösz, dejófej vagy...
A vállfám. Csak emléxem milyen vállfáim vannak. De most az enyémen lóg az ő Armani öltönye szintén megmagyarázva, hogy ő azt így hozta fel otthonról, ugyhogy biztos nem lehet az enyém. Dögölnél meg. Jó ezért már nem szóltam. Nem ér annyit az a retkes vállfa. Mindezidőalatt persze egész végig ott volt az anyja is és közölte, hogy ugyan én bennem nem kéne megbízni, hogy mire emléxem, hogy mi az enyém és mi nem, mert én ilyen szétszórt kislánynak nézek ki. Bazdmeg.
Azért már nem is szóltam, hogy a megkezdett lisztemet, ecetemet,zsemlemorzsámat és búzadarámat csak úgy fogta és szintén bepakolta. Vigye! Legalább nekem kevesebbet kell cipelnem. Csak nyugtatgattam magam, hogy mindjárt elmegy mindjárt elmegy és nem kell tovább vele laknom.
Ennek tetejében még voltam olyan kurvajófej, hogy segítettem mindent bepakolni a kocsiba.
Szóval kiálltam az érdekeimért. A bögrémért és a tányéramért. Éljen.

Corvintető. Rewind.Kori.(lásd lejjebb velem a képen, Virus night bulin) Széééép estének nézünk elébe. Csak nem hagyni magam semmibe belerángatni, csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiben kevésbé hiszek és csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiért kevésbé lelkesedek. Olyanba meg pláne nem, amit egyáltalán nem is akarok, csak sodródom az árral. Irányítani fogom a történéseket körülöttem. Szóval megígérem nem fogok kurvák seggéről kokaint felszívni. Becsszó.

Nem akarok érzelmileg kötődni. Ezt biztosra tudom. De szinte biztosra tudom azt is, hogy ezzel a kijelentésemmel már elkéstem. Mert valami van. Valami. És most küzdeni fogok a valami ellen.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

We are never completely alone

Fúúj.
The only way to be 100% clean is to set yourself on fire :D

Bladerunnaz presents Virus Night: Ed rush,Optical, Matrix, Mc RymeTime

Az a helyzet állt elő, hogy el kell költöznöm az albiból. Amit mellesleg baromira megszerettem és jól érzem magam benne. De mindkét lakótársam elcuccol, szal nekem is lépnem kell vmerre és ugye Khelyről annyira nem lenne poén feljárkálni mindennap. Nem túlzottan kivitelezhető.
Hát akkor első megoldásként természetesen a KCsSK jutott eszembe.
Aztán másodikként a NUK, ahová az egyik lakótársamat felvették és tudnánk egy szobába költözni.
Aztán utolsó verzióként még az is felmerült, hogy márciusra még maradok az albiban egyedül, fizetek amennyit tudok-ha ebbe a tulaj is beleegyezik-. Amire ugye elég kicsi a valószínűség. Kétlem h engedné, hogy a teljes árnak csak a töredékét fizessem. Ugyhogy gyakorlatilag ez a lehetőség ki is lőve. Pedig nagyon nincs kedvem Csepelről Sasadra cipekedni, elég volt a tavalyi Sasad-Zugló túra. Azt is szinte egyedül csináltam végig, majdnem bele is haltam...
..Végülis nem bánom. Szerettem( mit szerettem kifejezetten imádtam) kolis lenni, csak aztán az a bizonyos pohár megtellt és kiköltöztem. Szóval úgy gondolom nem okozna problémát a visszailleszkedés vagy adott esetben az új koliba a beilleszkedés. Könnyen barátkozom és minden helyzetbe beleszokom egy idő után és hatttalmas nagy empátiámnak köszönhetően szinte bármihez tudok alkalmazkodni és vele együttélni.
A gond az, hogy mindkét koli vonz. Mindegyiknek megvan a maga apropója, hogy miért. És nemtudom eldönteni, hogy hova menjek. A régibe, a régi arcok közé akiket már ismerek idestova lassan 3 éve és a régi terepre ahol ismerősen mozgok vagy menjek az újba? Új arcok, új közösség, új helyszín, új pasik( bár ez a legkevésbé domináns érv amellett a koli mellett).
Kicsit tartok a régitől is, hogy csalódni fogok és nem azt kapom amit várok ugyanakkor persze tartok az újtól is, hogy ott milyen lenne. Bár ott is lenne egy biztos pont, a cuki kis lakótársam, akivel eddig is laktam ebben az albiban. Már pedig nemsokára illene eldöntenem, hogy hova menjek. Arról nem is beszélve, hogy a KCsSK-ban már intézkedtem megfelelő embereknél az ügy érdekében, és a válasz az volt, hogy persze elintézik nekem nem kérdés. És ha jelentkezek várólistára, akkor soron kívül bekérnek. És a volt szobatársamtól is abszolut pozitiv visszajelzést kaptam, miszerint reméli márciusban már ott leszek. Szóval az egész kis megnyilvánulásom összegzése leginkább így foglalható össze: Nemtudom.

Az új kedvenc.

Üldögélek az asztalnál, egyszercsak csörög a telefonom. El is gondolkodtam rajta még mielőtt kinyitottam volna, hogy ki az Isten nyilának hiányozhatok. És a kijelzőn megjelenő név láttán hatalmasat dobbant a szívem és nekiállt remegni a lábam..
Egyből kikapcsoltam a rádiót és nagy kedvesen beleszóltam, hogy "szervusz kedves László", mire a háttérben csak szöszmötölést hallottam, lépteket. Biztosan csak véletlenül ráült a telefonjára és véletlenül tárcsázott, és véletlenül pont engem. A 34 éves 2 gyermekes sármos családapa, aki abban a panzióban szállt meg nyáron, ahol én tevékenykedtem és hamar összebarátkoztunk, mikor kiderült, hogy ő is egyiptológus szeretett volna lenni. Aztán találkoztunk egyszer és rá pár hónapra megint jelentkezett, hogy találkozhatnánk, mire Vikike baromi bölcsen megszakította a kapcsolatot. Mire kaptam tőle egy ilyen smst-miután közöltem, hogy nem tartom jó ötletnek a találkát-hogy "az ötlettel nincsen semmi baj, az csak álmodozik. Nincs felesége és nincsenek gyerekei"
Na ez volt az a mondat ahol végleg elvágta magát. Ennyit a férfiakról meg a hűségről... Két különböző és össze nem tartozó fogalom...

Étel: rántott sajt sült krumplival, vagy rántott camambert áfonyával és rizzsel

Ital: cherry coke vagy cappy ice fruit

Alkohol: koktélok, főleg Long Island, Martini, forralt bor, tequila. de egyébként nem válogatok... annyira..

Szín: rózsaszín,lila,pink,sárga,zöld

Együttes: régen Blue-fan voltam, nem kicsit. Mára a goa és dnb dj-k világában élek. De nem tágítok a Rammsteintől sem :)

Színész: van akit ezért, van akit azért szeretek

Színésznő: detto

Film: Bakancslista, Életeken át

Sorozat: CSI, How I met your mother, Nip/tuck, Heroes

Szám: 12

Hiszel-e:

Horoszkópban: nem, de mindig elolvasom, hogy konstatáljam megint mekkora baromságokat írnak rólam

Istenben: nem

Túlvilágban: igen és a szellemekben is. Szóval nem vagyok vevő semmilyen szellemidézésre.

Földön kívüliekben: lol. bullshit.

Magadban: többé-kevésbé. Mikor hogy.

Álmok: vannak,nem is kicsik. Küzdök értük, hajtom őket, egyelőre nem adom fel.

Szerelem: a 2. lol kategória. nem nekem találták ki.

Élet: live your life like it's your last day

Halál: születésünktől fogva halálra vagyunk ítélve. csak a szeretteim halálát nem tudom feldolgozni.

Dohányzás: nem az ízét szeretem, bár vizipipázni szeretek. A mozdulat és a habitus hiányzik.

Káromkodás: állitólag elég cifrán tudok és különösebben nem erőltetem, hogy leszokjak róla.

Vanília-csoki: mindigis csokiiii

Sör-bor: csak és kizárólag bor. nem iszom meg a sört.

Szárazföld-tenger: tenger. mindig az kell, ami nincs.

Fekete-fehér: inkább fehér. a fekete komor szín.

Hideg-meleg: itt is mindig az kell ami nincs. Ha hideg van, meleget akarok, ha meleg van, hűvöset.

Nap-Hold: telihold. olyan szép.

Állat - ember: sokszor egy állatba több emberség szorul, mint egy emberbe.

Rend - rendetlenség: változó.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? kedvfüggő. Van amikor csakis célirányosan és minél gyorsabban végezzek, van amikor egész napot elszöszmötölősen, elbámészkodósan.

Szeretsz emberekkel találkozni? nagyon.

Hogy jössz ki a környezeteddel? szerintem jól. empatikus vagyok, könnyen alkalmazkodom bármihez/bárkihez, úgy gondolom könnyű velem együtt lakni pl.

Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? nincs legjobb barátom.

Szeretsz középpontban lenni? igen. és elég sokszor sikerül is.

Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? igen, mert én is boldog leszek.

És ha szomorúak? azt is,mert akkor vigasztalhatom őket.

Milyennek tartanak a többiek? majd adok körbe nekik egy kérdőívet magamról.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? nem

Voltál külföldön? Svédország annak számít? xD

Sírtál mások előtt? igen.pedig igyexem tartani magam, hogy mások ne lássák a könnyeimet.

Másztál fára? sokat.kiskoromban imádtam. bár nyáron is kénytelen voltam a meggy és cseresznyeszedés miatt. kifejezetten teccett.

Találkoztál már híres emberrel? senki említésre méltó, kivéve Rammsteinék :)

Eltört egy csontod? soha

Be kellett feküdnöd kórházba? igen

Telefonbetyárkodtál? volt rá példa :D

Lógtál az iskolából? gimiből szinte sosem, egyetemről annál többet.

Úsztál tengerben? igen

Voltál templomban? rám volt kényszerítve. de utáltam. most 6 lóval se lehetne behúzni egy misére.

Fent maradtál egész éjszaka? vagy tanulás, vagy buli, és akkor úgy dönt az ember, hogy arra a 2 órára már nem érdemes lefeküdni aludni.

Táborban voltál? edzőtábor, meg gyerektábor.

Gondolatban megöltél valakit? most nem jut eszembe konkrét példa, de szerintem biztos.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? jobb

Mi van az egérpadodon? jobb esetben az ujjam

Mi van az ágyad alatt? a pesti alatt a vekker. asszem már nem is kattog. oda száműztem, mert nemtudtam tőle aludni.

Mitől félsz a legjobban? arachnofóbia. éjjel az utcán egyedül.néha

Mi jár most a fejedben? hogy hol fogok lakni vajon 2 hét múlva

Vannak háziállataid? van egy félszemű kutya

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: kinn van most Sydneyben és egy évben egyszer ha látom.

Amit a legjobban hiányolsz: talán a társaság, a koli

Életed legszebb időszaka: 2006-2008

Életed legrosszabb időszaka: hát nemistudom, volt pár ilyen, amit ennek tituláltam, de utólag visszanézve nem is találok ilyet. Talán 2005 tavasz vége-nyár eleje.

Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? ókori Egyiptom és haza se jönnék

Egy dolog, amit megbántál: bárcsak egy lenne

Egy dolog, amit elfelejtenél: ebből is van számtalan

Mi akartál lenni, ha nagy leszel? egyiptológus. sosem akartam katona, tündér, tűzoltó, doktor néni vagy más gyerekek által közkedvelt figura lenni.

Jövő:

Állás: hát egyelőre marad ami most van. szeretem és jó munkaerőnek tartom magam.

Házasság: ráérek. főleg ahogy a pasi projektjeim nekem sikerülni szoktak.. kész vicc.

Gyerekek: van egy 5 hónapos unokatesóm.. amikor látom mindig elfog az az érzés, hogy én is szeretnék egyet, de most rögtön. aztán szerencsére ez az érzés lejjebb hagy és rájövök, hogy még nem nőttem fel a szerephez.

Fiad neve: Dániel, Marcell

Lányod neve: teccik a Jázmin de az milyen vezetéknévhez passzol???

Hol fogsz lakni? hát nem tervezem, hogy itthon. Külföld. De Egyiptomot se igazán tudom elképzelni. Tőlünk csak Ny-ra vagy Ausztrália.

Mit fogsz csinálni 20 év múlva? remélem jól menő egyiptológus leszek, sok szakmai tapasztalattal a hátam mögött és lesz egy boldog családom. közhely, mi???

el tudnám viselni élőben.

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..

A Valentin Nap meg egy iszonyat gusztustalan dolog. utálom is.

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

Persze az már nem lelkesít annyira, hogy álmaim cipőjéből nem volt a méretemben.. na mind1, vigasztalom magam azzal, hogy fehér meg hasított bőr, rettentő kényes lett volna és egyébként is...

hát ennyi volt. de sebaj. túlélem. mint ahogy eddig is mindig mindent.

A boldogságot mellesleg, mint magát, baromira nem nekem találták ki. Vagy időszakos része az életemnek vagy abszolút hiányzik belőle. Leszámítva az apró-cseprő dolgokat,amik csak ideig-óráig okoznak örömöt. Mint pl, hogy megtaláltam álmaim cipőjét. Ez lelkesít. Csak az nem, hogy a fizetésem sem tudná fedezni az összeget, amit kérnének érte. De majd lesz másik álmaim cipője, csak idő kérdése. És talán pár árkategóriával lejjebb-levők között kutatok.
Vagy hogy Szimplában milyen finom a forrócsoki, vagy mennyire jó volt beülni a Valami Amerika 2-öre. De aztán ezek elhalványulnak és visszatér az űr, a nagy büdös semmi. Amit eddig érzelmek töltöttek ki. Olyan érzelmek, amiktől boldog voltam. Most meg olyanok, amiktől szenvedek és őrlödök, mondjuk a nap 24 órájából 22-ben. Nem én rontom el, és úgy gondolom nem az én dolgom helyrehozni. Mégis küzdenék érte és ragaszkodnék hozzá. Deminek?:D Ha az aki miatt romlik, nem tesz ellene semmit, csak vár, hogy jobb legyen magától, akkor nekem mi a szerepem az egészben? Ülni ölbetett kézzel és várni, hátha megjavul magától? Kétlem, hogy ez bekövetkezne. Igy hát bízzuk magunkat a sorsra és imádkozzunk, hogy ne kelljen megint felejtenem.

huh rég nem volt egy épkézláb bejegyzésem, az is biztos :) de igazság szerint se kedvem nincsen blogolni, újabban időm sincs rá, meg értelmét se nagyon látom. Nem mintha eseménytelen lenne az életem vagy hasonlók, de most ráuntam egy kicsit. Emiatt most biztos hatalmasat esett a népszerűségi indexem, szerintem bele is halok.