egyedül vagy lányom, egyedül...

ennyi lett volna a lelkesedés?
kinevethetem magam?
kinevethettek ti is... xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

illusion?

L: "Te amugy vendéglátásban dolgozol?"
É: "Nem, tanulok."
L: "Hol?"
É: "ELTE.. egyiptológia"
L: "Én is egyiptológus akartam lenni!!!"
É: "És hogyhogy nem lettél?"
L: "Győzött a belátás..."

xD
no comment...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

elnevezem ezt a hetet a "legváratlanabb emberek toppannak ki-be az életembe" című hétnek.
de komolyan. ma is olyan ember írt, hogy lakjunk egy albiban, akit régen nagyon szerettem, csak aztán valahogy a barátságunk elmúlt, és már vagy ezer éve nem beszéltem vele sem. Soxor eszembe jutott, többek között ma is, mert ma van a névnapja és ezen alkalomból jelentkezett h lakjunk együtt xD
mik vannak...

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

bizonytalan vagyok és határozatlan. vagy mégsem?.. mostanában azt figyeltem meg, hogy a legegyszerűbb eldöntendő kérdésre sem tudok egy szimpla igen/nem választ adni, hanem túlbonyolítom. de régebben nem okozott ekkora problémát eldönteni hogy a kakaóscsigát szeretném-e vagy a cukrosbrióst.. most meg már erre sem vagyok képes.

És hova vezet ez az egész?????? Hogy egy olyasvalamiért vetem meg magam, amiért kurvára nem nekem kellene utálnom magam. rohadt életbe elegem van, hogy mindig én kérek bocsánatot mindenért.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..

"bocs hogy mostanában hanyagoltalak csak kissé sok dolgom volt, vizsgaidőszak miegymás
remélem most nyáron többet tudunk dumálni"

Amikor kapok egy ilyet msnen, egy olyan embertől, akit tökre szerettem és már ezer éve nem is beszéltem vele, nem is láttam, akkor kezdek el reménykedni abban, hogy talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint hittem...

mindig a tiltott gyümölcs csábít a legjobban és nekem mindig a lehetetlen, a teljesen lehetetlen szituációk tetszenek a leginkább. pedig nem szabadna. nem kellene. mással kellene foglalkoznom.

és az a szemét rózsa, hogy kinyílt...

május 1.-július 1.

2 hónap. Gratulálok!

holnapután vizsga, semmit sem tudok. elég tré. nincs se kedvem, se elég kitartásom hozzá. elegem van.