Tudom, hogy nagyon régen írtam bejegyzést de most sem érek rá. Sajnos halaszthatatlan dolgom van*




*mennem kell meccset nézni xD

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

Ráadásul olyan emberrel álmodtam, akire a legkevésbé vágytam volna. Vagyis ugye a tudatom ezt mondja. De mi van a tudatalattimmal?! Azt mondják, amikor álmodunk, akkor jönnek felszínre bennünk a tudatalattinkban lévő dolgok, mert akkor nem kontrollálhatjuk az agyunkat, így szabadjára engedi a vágyainkat az álmok mezején. Kétségbe vagyok esve, mert rövid időn belül ez a második alkalom, hogy Vele álmodok- és bár most kevésbé emléxem, hogy mit álmodtam pontosan- de a lényege mindkét álomnak ugyanaz volt. Ami lehetetlen, nem akarhatom ezt, nem! Ez egy vicc. Hagyj békén, takarodj ki a fejemből és az álmaimból. Elég.

Természetesen azon tervem, hogy egész éjjel fenn leszek- és tanulok kitartóan, mint a kisangyal- meghiúsult. 5kor feladtam, cserébe 8ig nem tudtam elaludni,( lehet hogy a negyed 2es kv az oka?! hmm.) Igy egy negyed órája keltem. Amivel az a tervem is füstbe ment, hogy 8kor újra felkelek tanulni. Ráadásul az egyik órámra a fordítandó anyagot sem találom sehol. Könyörgöm valaki engem is gyógyítson ki a kóros lustaságból. Lécci.

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!

Mellesleg bátran kijelenthetem, hogy borzasztóan boldog párkapcsolatban vagyok, ami tényleg minden egyes szempontból a legeslegjobb eddig, talán a távolságot leszámítva. De ennek is megvan a szépsége. (L) És nem gondoltam volna az elején, hogy ebből az egészből, ahogy indult, amilyen háttérrel, ilyen klassz kapcsolat sülhet ki. I'm in L.O.V.E. Szinte hihetetlen h ezt mondom, asszem sosem mondtam még ezt. :$

Tegnap szerettem volna inni a teafüves teámból. Ott kezdődtek a gondok, hogy az a pókhálószerű nyálka nem tűnt ismerősnek a legutóbbi fogyasztás óta, így hát odahívtam lakótársamat (ezentúl: C!-a szerk.) és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte ez vajon normális dolog-e. Miután ő is úgy döntött, hogy mikor legutóbb használta nem így nézett ki, fogtuk és kiborítottuk az anyagot egy kistányérra és nekiálltunk nézegelődni benne. Reméltem ( és C is) hogy semmiféle pók nem ugrik a nyakamba a trópusi gyümölcsös egykoron teafűnek titulált micsodából. Hát pókot azt épp nem, de kicsi csigaházat találtunk benne. Amikor C fogta és közölte, hogy "najo ebből Te már ugysem akarsz inni" és egy mozdulattal a kukában landolt a teám. Ez is csak én lehetek, hogy csigaház van a teafüvem között. behalok.

Nagyon utálom ha mások belepofáznak a dolgaimba. Főleg ha azok olyan szinten idegenek, hogy mégcsak másodszorra találkozunk. Azt gondolom magamról azért, hogy egy rántott sajt+ sült krumpli menüt folyamatos közbekontárkodás és jótanács meg "namajdénmegmutatomhogykellezt" nélkül is össze tudok frankón hozni. Erre jön lakótársam anyja és közli, hogy "Viki ezt úgy szoktuk csinálni, hogy... " meg "süsd igy a krumplit, csináld így, mostmár kiszedheted, blabla" Aztán jön a lakótársam " Hogy hát nemtudtad, hogy az olaj igymegugy meg amugy" Úgyhogy a szombat esténket sikerült totális mértékben elbaszniuk. Ezúton is szeretnék érte köszönetet mondani.. De azért szeretlek ám (L)

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Ha valaki mesélné, tuti nem hinném el. De mivel velünk tényleg megtörtént ezért kénytelen vagyok. Egy nap egy vonatot lekésni arra azt mondom bárkivel megesik. Egy nap két vonatot lekésni, azt mondom pech, ilyen az én formám. De egy nap 3 vonatot lekésni, hát ahhoz már valami mérhetetlen mértékű gyökérség kell. Amivel csak P és én együtt rendelkezünk. Eredeti terveink között az szerepelt, hogy reggel a 8:55össel eljövök, mert 2től zhzom. Rendben. Húzzunk 7:30-ra ébresztőt, amit én lenyomtam, mivel előbb felébredtem de csak 7:45kor voltam hajlandó kikászálódni az ágyból, majd ezután élesztgetni P-t. Ami nagy hiba volt, legalább 20 perccel előtte neki kellett volna állnom. Majd úgy döntöttünk értelme sincs elindulni ugyis lekéssük. De azért menjünk le, mert úgy emlékeztem van egy vonat, amivel még időben fel tudok érni az órámra, nézzük meg. Lementünk, megnéztük. Hát csak egy órával később lett volna vonat, mint én emlékeztem, annak meg már semmi értelme nem volt. Mérgelődtünk egy sort, megdumáltuk, hogy jövök a 17:45össel. Persze, csak jöttem volna ha nem 17:10kor ébredünk fel még a lakásban, hogy elaludtunk tv nézés közben. Nyuginyugi, van még egy IC 18:55kor. 18:52kor még a zebrán mentünk át, P-t elküldtem a vágányokhoz, hogy tartsa fenn a vonatot. A jegyemet a néni 18:55kor adta ki, mikor kiértem a vágányokhoz és nem találtam a vonatomat sehol,majd felnéztem az órára, 18:56 volt. P csak állt és mondta, hogy ő nem lát sehol vonatot, majd beálltam a vágány mellé és elnézvén a távolba, láttam az utolsó kocsi lámpáit.. Mondom azért nem látod, mert ott megy... Leültünk és röhögőgörcsöt kaptam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Végül nem feküdtünk le aludni és hajnalban a 4:53assal jöttem fel Pestre. Amin nem volt fűtés, max az uccsó fél órában, szal egész végig kabátban fagyoskodtam. mókás, mókás az élet. főleg velünk. nem is mi lennénk.

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

Budapest-->Állást kínál--> Irodai munka :

"Fiatal hölgy jelentkezését várom személyi asszisztenciát ellátó nem főállásba. A szokásos dolgokon túl értenie kell a főnöke feszültségének levezetéséhez. A díjazás extra magas. jelentkezni lehet: blablabla"

Ez igy b+ mi a f*sz???? már elnézést...

"Kedves Télapó

Jó gyerek voltam egész évben, ezért a következő ajándékokat szeretném:

-> Szeretnék orchideát (szépet)
-> Szeretnék Anna Geddes naptárt
-> Szeretnék sok pénzt
-> Szeretnék műkörmöt (ízléseset, diszkrétet)
-> Szeretnék új cipőt és kabátot
-> Szeretnék csokit
-> Szeretném ha elmúlna a felfázásom
-> Szeretném ha mindenki kívánságát teljesítenéd
-> Szeretném ha meggyógyítanád a beteg hozzátartozóimat
-> Szeretnék jól kereső egyiptológus lenni

Most más nem jut eszembe. Várlak decemberben az ajándékaimmal

Üdvözlettel: Egy lelkes rajongód"

hát mit ne mondjak, ma ismét egy csodálatos napon vagyok túl. Több dolgon is eltöprengtem ma. valahogy ez a nov.1 mindig ilyenekre kényszerít. mellesleg említettem már h mennyire utálom ezt a napot?! Ha jól emléxem igen, valamelyik májusi bejegyzésem alkalmával, szóval most nem kívánom különösebben taglalni, milyen apró-cseprő dolgokon képes vagyok felhúzni magam ilyenkor.
Az egyik dolog amin eltöprengtem az a "mi lenne ha babám lenne" kérdés. Mivel van egy 7 hetes "új"* unokatesóm, akit ma láttam másodszorra és először vettem a kis csöpséget a karjaimba. Mellesleg a kis csöpség mára már 5 kilos gyönyörűséggé cseperedett és igazi hisztit vágott le amikor először oda adták nekem. Aztán másodszorra már egész jól ment a dolog. Nem bömbölt, sőt be is aludt a mellkasomon. Aztán az édesanyja volt oly kedves emlékeztetni rá, hogy nagyobbik lányzóját-aki ma 8 éves- annyi idősen szülte, mint most én vagyok. Na ekkor kezdtem el gondolkodni. Lenéztem a karjaim közt nyugvó kis cukibogárrá és keresztanyám nekiállt poénkodni, hogy "képzeld el mintha a saját gyereked lenne." És az egész nem ment. Úgy értem abszurd. 21 évesen ott álltam az ölemben egy 7 hetes pihegő kisbabával és képtelen voltam elképzelni, hogy a sajátom legyen és én legyek az édesanyja. Én és ő, külön világ. Nem készültem még fel semmi ilyesmire, bár ha úgy hozná a helyzet, valószínűleg kénytelen lennék felnőni a szerephez. Csak ahogy elképzeltem, mintha a saját gyermekem tartanám a kezemben, aztán most bevillannak az egyetemista életemmel járó képek vagyis inkább a fiatalságommal jár képek: üres borosüvegek, cigisdobozok, délig alvás, szerdánként corvintetőn palotai bácsi dnb-jére vadulás reggelig és 3 napig izomlázasan járkálás, kolibulizások, ide-oda császkálások, utazások városok között meg eleve csak találkozás barátokkal, egyetemrejárás mind megszűnne egycsapásra. És egy 21 éves egyetemista lányból át kéne csapnom egy 21 éves felelősségteljes anyává. Hogy azokat az apróságokat már ne is említsük, hogy nincs se lakásom,se házam, se munkám, se egzisztenciám és jóformán örülök ha hazautazni/Pécsre utazni vagy enni jut pénzem. Csak ahogy cipeltem Hanna seggét délután, dudoltam neki, dödörögtem hozzá, ringattam--keresztanyám engem figyelt végig, egy idő után mosoly ült ki a pofijára, ami azt sugározta, hogy "úgy csinálod, mintha a sajátod lenne"--, úgy éreztem képes lennék ezt megtenni, de nem mostanában és nem a jelenlegi körülményeim között. Ugyh úgy döntöttem marad a gólyahessegető. Nem mintha változtatni akartam volna, csak megerősítettem magamban :)
Olyan kurtának és befejezetlennek érzem ezt a postot de ezzel kapcsolatban ennyi minden jutott eszembe csupán, bocsi.


*ejj ez de buzin hangzik, miazhogy új???

nagyon hiányzik a koli, meg a kolis arcok. úgyh békehadjáratot indítottam.. úgy döntöttem nincs értelme sem helye gyerekes durcinak és a "haőnemkeresénsemkeres"-nek. Így első körben írtam volt szobatársamnak, akivel sikerült nagyon csúnyán összebalhézni, és már vagy 3 hónapja biztos nem beszéltünk egy árva betűt sem. De persze nem kíváncsi rám, én kérdezek ő meg válaszolgat. Nem baj, legalább elmondhatom h megtettem a kezdő lépést. De most fordult a kocka, elkezdtünk igazán beszélgetni. Persze előjöttek a sérelmek meg az indulatok, de vmikor ezt is meg kell vitatni. Na meg persze kapom az osztást, ami talán jogos, de ezen is előbb-utóbb túl kellett esni. Szar indítás ki tudja még mi sül ki belőle. persze nemtudunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna de eljutottunk egy értelmes beszélgetés szintjére.

utálom a régész tanszéket, mindig eltévedek. így esett ez ma is. de nem baj, sikerült a tanártól megkérdeznem, hogy akkor hol is tartja az órát? nem, biztos nem hitte azt, hogy most vagyok ott először... aztán közölte, hogy tegeződjünk. ejha. Mellesleg teljesen kicsinált az előadásával, úgy éreztem magam mintha fizika és matek óra keverékén ülnék, de azért a beszólása az nagyon teccett: " Ezeket a képleteket az Istenért, meg ne jegyezzétek, csak az a lényeg, hogy vmilyen szinten megértsük. Mégiscsak bölcsészkar..." Na most ezekután elképzelhetitek milyen kínkeserves másfél órám volt, amikor jött nekem a termodinamikával meg az organisztikus egészekkel meg a heliocentrikus világnézettel, a dinamikus rendszerekkel meg a kibernetikával. Nem, nem sikerült megértenem mindezeknek mi köze a kult.antrop.hoz vagy a régészethez. Ugyanis a kurzus címe: Kultúrális antropológia és régészet..

a mai napom mondhatni egész pozitív volt. merthogy:
> elég sikeres görög zh-t írtam
>tulajék azt mondták a héten vmikor kapunk mosógépet végre, de ha nem is a héten, akkor már nagyon a közeljövőben
>a szomszédaink iszonyat tündérek, a bácsi átjött, megcsinálta a zuhanykabinnál a fúgázást rendesen. majd így mellékesen megkérdezte, hogy véletlenül nem tartunk-e igényt szőnyegekre, merthogy nekik van felesleges, amit nagyon szivesen odaadnak használatra, ők ugyis vettek újat. Így esett, hogy főhősnőinknek lett 3 db szőnyege, ami nem a legcsúcszuperebb ugyan, de ebbe a lakásba szinte tökéletes és máris otthonosabban fest. Vadidegen embereknek kölcsönadják a holmijukat és fizetségül mindösszesen egy "köszönöm"-öt kérnek. Ejj hát lehet pesti emberekben is abszolut pozitivan csalódni.
>és minden rendben az újdonsülttel
>meg amugy is sütött a nap és október közepén egy pólóban mászkálhattam. Kell ezeknél több? :)

keep your friends close, keep your enemies even closer?
most megint ott tartunk, hogy indul a szarkavarás előlről. az újdonsült védi a lakótársát, én meg persze védem a barátnőmet. és mi van ha kiderül, hogyha valakit annak hittél, az mégsem az? hát mivan bazmeg. pofáraesés! az van. Kész melodrama az életem. egyszerűen nem akarom elhinni. miért akarnak más emberek rendelkezni felettem és a tetteim felett? és miért tesznek nekem olyan emberek keresztbe, akiknek az ég egy adta világon semmit nem ártottam, hiszen ismerem őket már 7 éve/ nem ismerem őket, alig csak pár hete. Egyiknek sem lenne oka, nekem (nekünk) rosszat kívánni. természetesen már az a verzió is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a fiú a hunyó. De aztán egy mondatával eloszlatta a kétségeket, miszerint ha a kérdőrevonások után is tagad mind2 oldalról az illető, akkor össznépi szembesítést rendezünk. Ők és mi. érdekes lesz. de talán végre kiderül némi igazság. nem lenne rossz, hogy talán el tudjuk dönteni kiben bízhatunk ezután.

lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy én ebbe a városba tartozom,hogy nekem itt a helyem, és aranyosak a lakótársaim és hogy jó az albi és szeretek suliba járni és szeretem amit tanulok és szeretem a csoporttársaimat és jipijj:) /azt a közhelyet, hogy "nekem itt vannak a barátaim" inkább kihagytam, mert ez nem annyira jellemző/*


*bocsánat azoktól, akit(ket) a barátomnak tartok és itt vannak ők is