Tegnap beállított egy tábla pisztáciás Lindt-tel és én hirtelen nem tudtam, honnan olyan ismerős ez a csoki. Hát innen. Igazán szeretve vagyok.

Már épp meg akartam jegyezni, hogy haldoklik a blogom, mert nem történik körülöttem semmi olyan rossz jelenleg, ami rinyára adna okot, a pozitiv dolgokat meg valahogy mindig elfelejtem megemlíteni. Erre tessék hajnal fél 4kor arra riadtam fel, hogy valami csobog. Na mondom miazisten. Erre benyitok a wc-be és mit látok? Hogy gőzerővel ázunk be fentről, spriccel a víz isten tudja hány helyről, folyik a csöveken le, a wc mellett, és persze ázunk az előtérben is a villanyvezetékeknél, a kapcsolónál. Nyilván ugye, hol máshol. hát így hirtelen azt se tudtam mivan. gyorsan átöltöztem,lerohantam a portára, hogy a portásbácsi segítségét kérjem.. aki nyilván nem volt sehol. aztán mire visszaértem a szobába csillapodott kicsit a helyzet, de még így is takaríthattam fel, ami ugye hagyj ne mondjam, minden vágyam volt. Aztán reggelre csodák csodája, mintha mi sem történt volna. esküszöm még egy ilyen éjszaka és kiköltözöm a büdös picsába erről a szúette otvar leprafészekről.
Egyébként pozitivumként akár meg is említhetném, hogy az anyukája küldött nekem valentin napra szív alakú bonbont, vagy, hogy ha minden igaz, jelentkezik doktorira és akkor nem megy szeptembertől Lengyelországba. jessz.

A tegnapi ruhapróbánk nagyon jó hangulatúra sikerült, és gyorsan, egyszerűen dűlőre jutottunk, miután én lelkesen vállaltam a próbababa szerepét. Aztán egész délután és este vendégek voltak nálunk, amit szintén nagyon élveztem. Megismertem unokatesóm ír vőlegényét, akit meg kell zabálni. Egyszerűen annyira aranyos, hogy az nem is igaz. Közvetlen, mosolygós, kedves, és cseppet sem veti meg az alkoholt. Azt már megértette magyarul, hogy "sörre bor, mindenkor, borra sör forever". Röhögött egy jót rajta és azt mondta,hogy élvezni fogom az esküvőt... De egyébként azt mondta, ahogy hallgatja a beszédünket, olyan neki az egész, mint egy hatalmas szó. By the way unokatesóm is és ő is borzasztó ír akcentussal beszéltek, sokszor abban sem voltam biztos, hogy amit mond, az egyáltalán angol-e. Aztán megnyugtatott, hogy majd gyakorolhatok az esküvőn, mert engem szeretnének a polgári esküvőre tolmácsnak. Hát. Elvállaltam.
Ezenkívül keríteni akarnak nekem egy pasit, mert voltam oly balga és megkérdeztem, hogy a vőfélyek mind házasok-e. De én tényleg csak kíváncsiságból kérdeztem. Ezek meg egyből azon tanakodtak, hogy ki az aki facér, rendes is és még jól is néz ki. Áh.
Az esküvőre jön kb 70 ír, akiknek ki lesz bérelve az egész zalacsányi kastélyszálló és még utána itt partyznak egy hétig. Írországban egyébként a minimál bér 300 Euro/ hét, a munkanélküli segély pedig 255 Euro/ hét. Én elmegyek Dublinba munkanélkülinek. Jobban megéri, mint itthon dolgozni.

Happennings

Akkor most összefoglalok ismét.
A hetem jobbára iskolával, fénymásolással, postára futkosással, ügyintézéssel és sorban állással tellt.
Jelentkeztem hollandra, oroszra és lengyelre. Igen, ebben a sorrendben. Ezenkívül jelentkeztem szintemelő érettségire angolból. Ez így mind összesen 33 darab ezresembe fájt. nem mókás. Nagyon remélem, hogy minden borítékot jól címeztem, csatoltam a megfelelő fénymásolatokat, a jelentkezési lapokat tökéletesen kitöltöttem, nem felejtettem el semmit sem, mert ha igen és bármit visszadobnak, kitépem az összes hajam.
Tegnap Sterbinszkyre roptuk hajnalig az első sorban. Voltak megdöbbentő pillanatai az estének. Többek között megdöbbentő volt, hogy mennyien próbáltak meg felszedni abban a szent minutumban, hogy bármelyik fiú(m) magamra hagyott. Volt, aki felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk, volt aki értetlenkedett, hogy miért nem táncolok vele, és volt, aki megkérdezte, hogy süket vagyok-e,-minekután már 3adszorra tette fel ugyanazt a kérdést és én még mindig nem értettem- neki azt üvöltöttem csak, hogy "igeeen"
Aztán megdöbbentő volt, hogy megint mennyien akartak minket összeboronálni Márkkal. Akkor mégegyszer s utoljára: Nem, nem jártunk. Nem, nem járunk. Nem, nem is fogunk. Köszönjük.
A legmegdöbbentőbb az a srác volt,-akit még a sötét májos múltamból ismerek, szimplán ismerős kategória, semmi több-, aki eddig köszönni is alig volt képes nekem, most odatoppanván hozzám a barátnője mellől,megragadta a fejem és két akkora hatalmas cuppanós puszit lenyomott, h csak pilláztam mivan.
Az este nagyon pozitív és nagyon negatív dolgát még megemlíteném. A hamis raffaellom az utolsó szemig elfogyott, pedig ez csak a kísérleti fázis volt, most csináltam először. A vadonatúj gyönyörűszép csajos karkötőmet pedig valahogyan valamikor elhagytam, és fogalmam sincs ez hogyan és mikor történhetett, és főként az bosszant, hogy ezt én miért nem vettem észre egész végig. Gondolom kitaláljátok melyik a + és melyik a -.
Ma pedig én jótét lélek a postán a sorban magam elé engedtem egy kismamát a babájával, pedig már én következtem volna. A boltban meg a visszajárót a "Magyar Vöröskereszt"-es urnába szórtam. Cserébe meg azt kaptam, hogy 40 percet fagyoskodhattam kinn a Sasadin, mert a busz nem méltóztatott jönni, aztán még a buszsofőr is leoltott, hogy miért nem mentem el a gyorsjárattal. hát anyátok.
Holnap reggel 8-ra pedig megyünk hugommal koszorúslányruha-próbára. Végre megismerem unokatesóm ír vőlegényét.

Túl sok új publikus dolog nincs a nap alatt. Rengeteg minden történt, de csupa olyan, hogy szinte senkinek sincs köze hozzá, szóval azokat inkább megtartom magamnak. :)
Ami publikus is és számomra érdekes is, pl, hogy tesóm pasija összetegeződött apámmal. Rákérdeztem a dologra apunál, miután feltűnt, hogy Laci második napja köszönt apunak, úgy, hogy "hello" és nem egészen értettem, hogy akkor most mivan. Úgy tűnik, hogy lemaradtam egy körrel.

Aztán úgy tűnik a család belenyugodott a másoddiplomás dologba, csak nem értik miért épp azt választom, amit választottam. De végre nem osztanak érte, nem ellenkeznek. Teljesen le vagyok döbbenve. Azt nem állítom,hogy támogatnak is, de az, hogy nem tiltakoznak ellene kézzel-lábbal, már nagyon nagy lépés.
Beadagoltam a szintemelő érettségit is nekik, és az ellen sem ágálnak. Nem tudom, hogy csináltam, de teljesen jó vagyok.

Ja és van egy filmajánlatom is: Harry Brown.
Mindenképpen ajánlom, nekünk nagyon bejött :)
Itt a zenéje!

today

Ma 4esre vizsgáztam latinból, miután egész éjjel semmit se tudtam aludni.
2-től kb 4-ig csak pislogtam ki a fejemből és próbáltam aludni, aztán úgy döntöttem, hogy felkelek tanulni. Tanultam, aztán visszafeküdtem aludni, de csak lestem ki a fejemből ismét, aztán nagyjából 6ig megint tanultam, aztán 7re húztam ébresztőt,hogy addig ledőlök megint és pihenek. De a telefonom helyett még előbb Dávid volt az ébresztőnk, hogy meg szeretné nézni a neten a vonatokat, mert ellopták az este a pénztárcáját és indulnia kellene haza minél előbb intézkedni. Aztán kb hullafáradtan estem be vizsgázni, de olyan szinten leszartam, hogy azt elmesélni nem lehet.
Aztán találtam kb két saroknyira a sulitól egy wait for it! Csoki Outletet. Kb úgy kellett felmosni magam után a nyálamat, és még vagy órákat biztos el tudtam volna nézelődni. Találtam pisztáciás Lindt-et. Aki igazán szeret, az vesz nekem egyet!!!!!! Na hány tábla csokim lesz???
Utána elmentünk a jegyzetboltba és az örökvidám, jókedélyű jegyzetboltos figurától kaptunk mini almát. Aztán a Váci utcán tekeregtünk, vásároltunk a Vörösmarty téren, és zárásként ettünk a Jégbüfében csokipudingos gofrit.
Remélem egyébként a szumátrai csirkemell nem veszik össze a majdnem egy zacskónyi gumicukorral. Gondoltam még mindezekre szomjoltónak iszom tejet, de azért ennyire bátor nem vagyok.

home sweet home

szóval elegem van abból, hogy hazajövök és folyamatosan csak oltva vagyok vagy oltok. Folyamatosan gombóc van a torkomban az elfojtott sírástól, vagy folyamatosan könnyes a szemem, mert tudom, ha egyszer útnak engem, akkor vagy fél napig biztos nem bírom abbahagyni. Hiába próbálok őszíntén és korlátok nélkül beszélgetni a témáról nyugodt hangnemben, úgyis üvöltés és/vagy sírás lesz a vége. Hiába kérem, hogy ne rajtunk csattanjon ez az egész, mert mi is ki vagyunk készülve, nemcsak ő, és én megértem, hogy nehéz, mert baromira az. mondom. tényleg megértem, de picit türtőztesse már magát. erre csak annyi választ kapok, hogy hát pedig rajtunk fog csattanni, mert mi vagyunk kéznél. ez oly bíztató.
nem akarja, hogy dolgozzak, mert elveszi az időt a sulitól.
nem akarja, hogy elkezdjek egy másoddiplomát, mert elveszi az időt az első befejezésétől.
az itt bazmeg senkinek nem számít, hogy én mit akarok.
márpedig én a melót és a másoddiplomát is akarom. szevasz.

A családom haláli egy csapat.
Tegnap este arra értem haza, hogy tesóm eltörte a parfümös üvegemet. Persze amikor teszteltem, hogy még működik-e, sikerült 1az1ben arcon fújnom magam vele.
Aztán talált egy pókot az ágyában és mivel nem volt biztos benne, hogy sikerült megölnie, ezért kiköltözött a nappaliba aludni a kanapéra.
Ma reggel elindult suliba a hátizsákja nélkül. Bazmeg. Ilyet még én se csináltam soha.
Unokatesóm meg beleöntött egy doboz sört a számítógépébe. De nem a billentyűzetbe, nem, a gépbe.
Tegnap a kezemben maradt a wc-lehúzóka madzagja náluk, pedig meg se rántottam, nem is húzogattam, egyszerűen csak megfogtam.

Totális balfaszság jellemez minket, senki ne lepődjön meg, hogy én ennek még a hatványa vagyok.

Múlt hétvégén megnéztük a Magyar Nemzeti Galériában a München magyarul c. kiállítást, szerdán eljött elém és beültünk két számomra eddig teljesen ismeretlen, de abszolút sikert arató helyre, tegnap este pedig, amikor hazaértem a munkából, kaptam tőle egy óriáspöttyös túró rudit, és csinált nekem szendvicseket vacsira, hogy én addig csak nyugodtan öltözzek át és dőljek le pihenni.
Aztán amíg ezeket bezabáltam, addig a wc-t szerelte nálunk, miután ezt félig abszolválta,( de csak azért nem teljesen abszolválta, mert amilyen alkatrész kellene hozzá, olyat már nem gyártanak...) megittunk még egy üveg pezsgőt, és összebújva néztünk egy Kés alattot. Cserébe ma hoztam neki a boltból egy pudingot. És mára is van egy üveg pezsgőnk. Úgy érzem magam Vele, mintha már ezer éve együtt lennénk, és mintha minden annyira természetes lenne köztünk. Boldog vagyok.

Egyébként amikor csütörtökön este a Móriczon fagyoskodva vártam a csodára( buszra) akkor egy Suzuki Swift lefékezett a megállóban, kinyitotta az utasoldali első ajtót és kikiabált, hogy ki merre megy és megkérdezte, hogy van-e akit elvihet Budaörsig egy buszjegy áráért. Volt, aki bevállalta. Jófej volt a srác mindenesetre. Riszpekt.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

A szilveszterem egyébként meglepően jól sikerült. Ehhez képest, az összes eddigire bátran kijelenthetem, hogy csapnivaló volt. Nagyon készültünk rá és nagyon vártuk, pedig eddigi tapasztalataim alapján mindig ez szokott lenni a buktató, de most nem, ez nagyon adta. A kedvenc részem az volt, amikor a párom lengyelül dumált hozzám, én pedig angolul és franciául hozzá. Na most én nem beszélek lengyelül, ő meg nem beszél se angolul, se franciául. Igen, tartalmas és mindenképpen hasznos társalgás volt. De ez már nem számított egy üveg Zubrowka után.
2009. favorit ajándéka pedig a Helyszínelők kiállításra kapott jegy volt. Úgy élveztem a helyszínelést, mint egy kisgyerek. Ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek az efféle dolgok, vagy esetleg -úgy, mint én,- hű rajongója a sorozatnak. (szigorúan csak a las vegasi)
És most megyek, tanulok.

Szidni

Épp kávéfőzésből jöttem fel, amikor hallottam, hogy rezeg a telefonom. Meg is fordult a fejemben, hogy ki a rák hívhat engem, nem sok embernek szoktam hiányozni. Kinyitottam, és a következő feliratot láttam a kijelzőn: "Withheld" El kezdtem gondolkozni, hogy ki a fenét írhattam én be a telefonomba ilyen néven. Mielőtt fel vettem volna, még erőt vettem magamon felkészülvén arra, hogy nagy rá az esély, hogy angolul szólalnak meg a telefonban, ehelyett azonban egy ismerős hang a következőt búgta:
"Szia. Én vagyok."
Kis hatásszünet, hogy feldolgozza a rendszerem, hogy ki is lehet az az "én", aztán a ledöbbenés, a felismerés és az "úristen szia, úristen szia, úristen szia".
Az egyetlen régi barátnőm, aki Sydneyben él és hazajött az ünnepekre. Na ő hívott fel.
Egyébként a Withheld jelentése a "nem megadott" illetve "visszatartott". Tehát Rejtettről hívott, csak nem jutott el abban a pillanatban még a tudatomig, hogy rég átállítottam a telefonomat angolra.
Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap nem megyek vissza Pestre.

csokis-meggyes

Ma elvesztettem a muffinsütő szüzességem. Első körben még elég béna voltam, oda is égettem pl,
(apám elnevezte kicsi nigger muffinnak) de másodjára már nemcsak ehetőt, hanem esztétikailag is kielégítőt alkottam ;)
Egészen büszke vagyok magamra.

Ma megnéztem a Lilja 4-ever-t. Eddig abban a hitben voltam, hogy én már láttam ezt a filmet. Amikor elkezdtem nézni, azonnal kiderült, hogy csak a sztoriját-meg persze a zenéjét*-ismerem.
Megrázó. Tényleg az. Az egész.
Aki naívnak hiszi magát, annak melegen ajánlom és rájön, hogy létezik nála még naívabb is.

Valamint kiderült, hogy nem esett annyira messze az alma a fájától:
Tesóm ellopott egy bazinagy díszt a város Fő terén felállított bazinagy karácsonyfáról. Ez még csak hagyján, de amikor rákérdeztem a mikéntjére, mondta, hogy nem igazán emlékszik, mert ez, az az este volt, ami olyan jól sikerült, hogy belehányt az ágyába itthon. Na. Mondom az csodás.


*Rammstein: Mein Herz brennt

Előkapartam a 3 napja kapott leletemet és úgy döntöttem, hogy utánakeresek a gugliban a számomra teljesen kínainak tetsző, ám fontosnak tűnő latin szavaknak. Hát lehet, hogy inkább hagynom kellett volna. Amelyik a leginkább piszkálta a csőrömet, arra a következőket találtam:

"Mivel az ********** rákos elfajulása igen magas, ezért szükségessé válik a sebészi kimetszése"

"daganatmegelőző elváltozások"

"a rákot megelőző állapotok közül halmozottan fordulnak elő az ún. ********"


Nemár. Nem akarom.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Azt árulja el nekem valami műkörmös kollegina, hogy hogy a rákba tud abszolválni 3 általam megnevezett, és abszolút a mindennapi élethez szükséges dolgot:
-orrot kifújni rendesen
-segget kitörölni
-tampont felhelyezni (oké utóbbi kivitelezhető applikátorral is)

Szóval, ha van olyan hölgy ismerősöm, aki olvas és rendelkezik gigamega tökmindegy milyen hosszúságú és végű körmökkel, az írja már meg, hogy ezeket hogyan sikerül kivitelezni. Vagy hogyan csinálta volna délelőtt azt, amit én:
Fát vágtam és hordtam be a kertből.
A zuhogó esőben, de az már mellékes.

Most megyünk nemsokára anyai ágon rokonokhoz, mamihoz. Viszek fényképezőgépet és minden egyes velük eltöltött másodpercet dokumentálni fogok. Mert ők fontosak nekem.

Ahogy beért a buszom a Móriczra, először csak a mentőautót vettem észre, aztán a rendőröket, akik kikérdezték a járókelőket, végül pedig a mentőst, aki térdelt a földön fekvő ember mellett és próbálta újraéleszteni. nem tudom sikerült-e.

Így indult a mai napom.

Két dolgot utálok borzasztóan abban, ha vizsga van.
Az egyik, közvetlenül a vizsgát megelőző percek. A papírzörgés, mindenki lapoz, mindenki pánikol, én meg rádöbbenek,hogy milyen sok mindent egyáltalán át se néztem, nemhogy meg tanultam volna.
A másik, közvetlenül a vizsga utáni percek. Mindenki izgatottan tudakolja bajtársaitól, hogy ki, hova, mit írt, mi a helyes válasz, mik az opciók, esélyek latolgatása, papírzörgés, lapozás, pánik, én meg rádöbbenek, hogy most buktam meg.

Találós kérdés

Ha a barátnőm-aki jelenleg Hong Kongban van és az Budapesthez képest +7óra- 5 órával ezelőtt írta, hogy 20 óra múlva indul onnan, akkor helyi, illetve itthoni idő szerint, mikor indul?
Sosem voltam matek zseni, de nekem az jött ki, hogy ottani idő szerint 19:00, itteni 12:00, márhogy holnap. helyes-e vajon?

ahelyett,hogy tanulnám a császárkori kerámiákat, nekiálltam angol emelt szintű érettségi mintafeladatsort kitölteni. merthogy májusban le akarok belőle érettségizni emelt szinten.
ennyit az egyiptológia iránt tanúsított affinitásomról.

Zsinórban ez a 3. nap, hogy hajnalig tanulok és reggel korán kelek és indul az egész előlről és tanulok tovább. unom már. péntekig pedig ki kell bírnom. A vicc, hogy mégcsak álmos se vagyok- lehet, hogy a 3 kávé+koffeintabi tehet róla???-és ez azzal jár, hogy hajnal 4-nél előbb nem bírok elaludni, reggel 9-10-nél előbb meg felkelni. Gépről tanulok, majd kifolyik a szemem, úgy érzem az agyi kapacitásom elérte maximumát, aztán holnap mégsem fogok emlékezni az áttanultak felére sem. Egyébként tegnap is és ma is teljesen feleslegesen mentem be az egyetem nevű intézménybe, csak elbasztam egy csomó értékes órát a drága és visszafelé számláló időmből. Tegnap az olyan, mint egyiptológiai könyvtár, természetesen zárva volt, ma meg a hó miatt 50 perc alatt értem be, és a lány, akitől jegyzetet kaptam volna, nem várt meg. Pedig 2 smst is írtam neki és igaz,hogy 20 percet késtem (minő meglepő tőlem, igaz?), de legalább annyit vissza írhatott volna, hogy "nem várok tovább, bazmeg." de semmi, még csak ezt se. a parasztja.
A lábam meg belefagy az új csizmámba, és továbbra is ki akarok menni külfödre. minél jobban és minél előbb szeretném, annál többet csúszok a tanulmányaimmal és maradni kényszerülök a kis seggemen, itthon. ezért hát ki is találtam nagyon okosan, hogy februárban jelentkezem svédre és/vagy hollandra és/vagy dánra. Egyrészt,hogy belekezdjek valami újba, és olyan újba, amihez lenne affinitásom is, tényleg érdekelne és még neadjisten tehetségem is lenne hozzá, másrészt azért, mert ÉLŐ nyelvszakokról esélyesebb kijutni ösztöndíjjal külföldre. mikor megosztottam ezt tesómmal a telefonban, teljesen kikelt magából, hogy "Dehát egyiptológiával mit csinálsz az Északi sarkon? Svédország, nem Egyiptom.* Inkább kezdj valamit az egyiptológiával!"
mondom azt a kurva, nem anyámmal beszélek véletlenül?
Ma végre elfogyott a másik tortám, amit a szobatársam sütött nekem. Az elmúlt 3 napban, már mindenkit ezzel traktáltam. Nem hiába, nem fértem el a hűtőben tőle.
Egyébként Dexter és Fűrész Soundtrack-t hallgatok tanulás közben,á nem, nem vagyok készen. Előbbiből tegnap néztük meg Annával az évadzáró részt és olyan durvára sikerült, annyira meghökkentő volt a végkifejlet, hogy biz' Isten majdnem sírva fakadtam. Azóta se ocsúdtam még fel. Anyától örököltem a hiperszenzibilitást. tudom. szánalmas.


* ehhez a megállapításhoz, azért valljuk be, nem kevés földrajz tudás igényeltetik!!!!

Akkor a végleges szám így 53, és mostmár fejezzétek be, mert nincs kedvem még egy hétig azt posztolni, hogy még hány embernek jutok eszébe utólag.

Ééééééés szeretnék külön posztot szentelni és egyben köszönetet mondani, kedves sógoromnak, Lászlónak, akitől születésnapom alkalmából kaptam egy szépnagycsokor virágot. állítólag. majd fényképezzétek le, hogy legyen rá bizonyíték is, hogy nemcsak kamu az egész.
Szóval László. Igazán figyelmes vagy, köszönöm!

Mostmár végleg véglegesítettem a számot: 51.
Thanks once again!

44..

...a végleges szám.

A legnegatívabb dolgot ki is húzhatom, mert bár kicsit megkésve, de a legfontosabbnak is eszébe jutottam. Így anyáékkal együtt 40-re nőtt a jókívánók száma :)
Megnéztem a Twilight-New moon-t és azt kell mondjam bakker, tetszett :)

Egyébként köszönöm szépen, mindenkinek aki bármilyen formában is gondolt rám szülinapom alkalmából. Nagyon aranyosak vagytok. Ha összeszámolom az iwiwes, fészbúkos, személyes és telefonos köszöntéseket, simán 30 körülire jön ki azoknak a száma, akiknek eszébe jutottam ma. Illetve kíváncsiságból most gyorsan össze is számoltam és egészen pontosan 38 ember. ez nagyon sok. nem gondoltam volna, hogy ennyien keresni fognak akármilyen fórumon is. Szeretném kiemelni a nap legpozitívabb és legnegatívabb dolgát.
Legpozitívabb:
Anyáék az esti busszal küldtek fel nekem egy életmentő-kajautánpótlás csomagot. befigyelt benne egy doboz. mondom miafaszez?. kinyitom. és képesek voltak otthonról felküldeni nekem egy dobostortát. Mennyire cukik már. Utazott a torta 200 km-t értem egy busz aljában és teljesen jól átvészelte az utat.
Legnegatívabb:
pont az az ember felejtett el, akitől ez azt hiszem a legeslegjobban fáj.

akkor nézek bazmeg filmet egyedül.

Az egyik harmadéves lány mesélte ma el esetét a tanszékvezetővel* és alig hittem a fülemnek. Szituáció a következő: Tanszékvez megkérdezi a lánytól, hogy miből írja a szakdolgozatát, a lány mondja, hogy koptból, mire a tanszékvez kommentálja:"abból a szar nyelvből?" (közben mögöttük ott kullog szerencsétlen kopt tanárunk**), majd beérvén az irodájába feldobja a labdát a lánynak, "na? biztos nem gondolta meg magát? még nem késő, még széttéphetem a címbejelentő lapot!" Erre a kopt tanár finomkodva ugyan, de azért lecsapja a labdát, hogy "jaj nemnem, ha már egyszer elkezdtük, nem szabad mostmár belekavarni neki"
Remélem jövő decemberig megtalálják a blogomat és akkor az fix, hogy soha a büdös életben nem lesz nekem diplomám egyiptológiából.

* rágugliztam a tanszékvezetőre és fenn van wikipédián. ezígymi?
** aki mellesleg az én témavezetőm is, mert én is "abból a szar nyelvből" írom MAJD a szakdogámat

megtudtam, hogy a tezaurál szó jelentése: felhalmozni. ettől mindjárt okosabbnak is érzem magam. ezzel a szóval fogok dobálózni 2 hétig kontextustól függetlenül, hogy mindenki lássa milyen művelt vagyok.

Az amerikai srác (Chris) írt ma egy smst, hogy nem talál fészbúkon, megadta a vezetéknevét, és hogy jelöljem be én, mert milyen jó lenne megint beszélgetni. oké. megkeresem, bejelölöm, visszajelöl. Még üzenetet is küldött:
"It was really cool hanging out in the dorm last week, even though my friends left and I ended up going home alone. But it was good talking. It would be cool to do it again sometime, maybe meet more English speaking Hungarians! I'm not too busy while i'm still here, i'm free especially friday/saturday night. Let me know if anything exciting happens."

Ez akkor most egy alig átlátszó utalás volt arra, hogy szivesen randizna velem és hívjam el?

HÁT HÜLYE EZ?????

Tegnap reggel egyébként csokimikulást reggeliztem. Ma meg a görög tanszéki könyvtárban kerestem egy könyvet és közölték velem, hogy a Szegedi Tudományegyetemen meg is van. na, mondom de jó... Azért Szegedig nem szeretnék elmenni 30 oldalért. ELTE. bazmeg.

akkor a mai napom 2.0:

-miután reggel írtam egy kurvajó Platón zh-t (Sebiről másoltam az egészet)
-írtam egy kurvanagyegyes zh-t későkoriból
-aminek az a következménye, hogy még egy az ELTE-n eltölthető félév boldog tulajdonosa lettem
-ami azzal a következménnyel jár, hogy nem fejezem be a szakot májusban
-hogy nem diplomázok le idén
-hogy már fizethetek érte


Nos. ki szeretne gratulálni?
ekkora egy kibaszott nagy lúzert, mint amekkora én vagyok, még a világegyetem nem látott. meg akarok halni. most. de előtte még szükségem van szeretetre, törődésre, kedves szavakra. mivel azonban mindenki a saját nyomorával van elfoglalva (amit mellesleg tökéletesen megértek, mert én egy kibaszott megértő és toleráns ember vagyok), és mindenkinek ezer dolga van a szorgalmi időszak utolsó hetében, zh-, beadandó-, és már vizsga hegyek, ezért senkit nem akarok traktálni a saját nyomorommal, mindenkinek van elég baja anélkül is, hogy még az én nyávogásomat hallgatná. És persze senkitől se várom el, hogy most velem foglalkozzon, ezért marad az A verzió. meg akarok semmisülni.
Lónak a faszát fogok én ezért a szakért fizetni bazmeg ennek az egyetemnek. Elmegy mindenki a picsába. És még a szobatársam se akar velem beszélgetni. mi a baj velem???????

akkor a mai napom:

-ma mikor mentem be az egyetemre, ki volt az első, akibe belebotlottam? A lengyel ex.
-zhztam latinból, és még azon az órán ki is kaptam.. hát nem kellett volna..
-5öst kaptam epigráfiából, éljen.
-görög tanszéki könyvtárból könyvet akartunk lopni Sebestyénnel( Egyiptológusoknak mondom: Jansen-ét)
-aztán helyette Kritónt fordítottunk és megkaptam, hogy "jaaaaj hát de nagyon okos kislány", amilyen hangsúllyal mondta ezt Sebi, bár lett volna nálam egy diktafon.
-életemben először kajáltam a KFC-ben
-és persze kb az első mozdulatommal sikerült lekajálnom a nadrágomat
-Olivér múltkori bókját is sikerült überelnie(miszerint milyen szép egyiptomi szemeim vannak), ezúttal megállapította, hogy milyen szép a homlokom. Hogy lehet egy homlok szép? Főleg az enyém?!
- mostpedig újfent Kritónt fordítok és utána még neki kell lódulnom a későkorinak is, mert holnap mindkettőből ZÉHÁ

Valaki mentsen meg!!!! Követelem!!!

Az adna egyedül baromi nagy töltést, és reményt,-hogy képes vagyok végigcsinálni, és képes vagyok végigcsinálni eredményesen- ha most csörögne a telefonom és a kijelzőn meglátnám Sydney nevét, és épp elújságolná, hogy hazajött és tudunk találkozni.. 5 percig csak sikítanék a boldogságtól.

Egyébként az est egyik nagy pozitivumát elfelejtettem megosztani veletek.
Még a buli legelején történt, amikor lementünk az amerikaiakért.
Én persze egyszál spagettipántos kis topban másztam ki a hidegre és ott vacogtam elég látványosan, merthogy én nagyon látványosan tudok fázni, szabályosan remegek, mire Johannes (erre csak utólag jöttem rá,hogy ő volt az) megkérdezte, hogy "do you want my coat?" és nyújtotta felém a kabátját.. egy vadidegennek, értitek...
abszolút pozitivan csalódtam az amerikaiakban, érdeklődőek voltak, akármelyikkel voltam egy társaságban mindig ők kezdeményezték a beszélgetést és még a "pretty cool"-t is megkaptam Alan-től az egyiptológiára. Hogy a sok rossz amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípia közül legalább egyre rácáfoljak: legalább ők már azt is tudják, hogy Amerikán kívül létezik más kontinens is.

szóval tegnap kolibuli volt...
Úgy indítottunk, hogy csinált Ádám 6 l forralt bort, aztán megjelentek az amerikaiak, akikből Jack-et Iowából és Alan-t Arizonából én hoztam fel vendégként, aztán megjelentek a lengyelek, köztük a lengyel ex is. Akitől nagyon tartottam, aztán kiderült, hogy a lány fényképeken tényleg elragadó és én is azt mondtam rá, hogy wow de gyönyörű, de aztán élőben nem egy nagy látvány és ezt a látványt is csak a 3kg makeup segíti elő. (már persze ezt senkinek nem mondtam el, csak úgy magamban megállapítottam) Miután ők megjelentek, felmentünk a 3.ra és onnantól kezdve esélyem se volt menekülni Chris pajtásunk elől. Mondjuk eleinte nem is akartam, mert iszonyatjó volt megint angolul beszélgetni, csak rá kellett döbbennem, hogy borzasztóan berozsdásodott a tudásom. Bár Chris megdícsért, hogy milyen jól beszélek angolul, én meg mondtam, hogy nem nem, szó sincs ilyenről, csak nem beszélek annyira szarul, mint mindenki más :D Ami meglepő volt számomra, hogy akármilyen amerikai sorozatot említettem neki, fogalma sem volt egyikről sem, merthogy nem néz tv-t. Szerinte San Fransisco egy őrült város, és nem a bitch, vagy a whore szót használta a kurvákra, hanem a hooker-t.(Ami tipikusan amerikai szó)
Seattle-ben él, Wyoming-ban született és élt Dél-Dakotában is, valamelyikre a 3 közül mondta, hogy este 8-10 és reggel 4-6 között (nem emléxem a pontos intervallumra) 14 évesen is lehet vezetni, merthogy akkor senki nincs az utakon.
Neki meg az volt meglepő, hogy a cigicsikket ledobom a földre a folyosó közepén és csak ott nyomom el, hihetetlen, hogy ezt megcsinálhatom. Mondom hiddel, ebben a koliban, semmi sem hihetetlen.
Aztán míg elmentem pisilni, gyakorlatilag mindenki, akit ismerek eltűnt és Chris egyedüli amerikaiként árválkodott ott, és útnak indultunk, hogy megtaláljuk a többieket. Ebből az lett, hogy a 406-ban kötöttünk ki Ildinél és Johannesnél, édes4esben borozva. Ami eleinte nem is volt különösebben kellemetlen, mert nekem nem esett le az, hogy ők összejöttek/össze fognak jönni/ szeretnének összejönni. Mikor Johannes telefonált, kb a földig leesett az állam, amikor németül beszélt, és nem értettem egy amerikai miért beszél ilyen pengén németül. Aztán kérdezősködtem és kiderült, hogy Hamburgban született és 4-5 éves korában költöztek át az USA-ba, és persze nem szereti a Rammsteint, de a Toten Hosent igen. Kár volt megemlítenem, hogy makogok valamit németül, mert onnantól kezdve csak németül beszélt és megkérdezte,hogy szeretnék-e gyakorolni.. Végülis úgy gondoltam, hogy szerintem ezt inkább hagyjuk és maradjunk az angolnál. De azért benyögtem, hogy "Deutschland, Deutschland über alles" csak azért, hogy megmutassam tényleg tudok németül, mire mindenki olyan furán nézett rám. Hát nem is értem miért. Miután Chris elkérte a számomat és Johanessék összejöttek, úgy döntöttem, most jött el az a pillanat, amikor nekem le kell lépnem. Így került főhősünk a 102-es szobába vodkanarancsozni. Aztán le a buliba, ahol kapásból belefutottam egy ezeregy éve nem látott ismerősömbe, Saxba, aki gólyám volt még 2007-ben a koli gt-ben. Dumálgattunk, kiderült, hogy hivatásos partyfotós lett. Aztán belefutottam a pasim alteregójába. Ami kb így nézett ki: Én:"fecoooo mi a fasz van veled te pöcs?" feco: "veled mi van te hülye picsa?!" Aztán megöleltük egymást és szédítettük egymást szokás szerint. Hiányzott már ez a hülyegyerek. Még akkor is, ha fél pohár piával öntözte meg a tornacsukám. Aztán tőle elbúcsúzván átültem Verkáékhoz és Verkával dumáltam, meg Johaness jegyezte meg, hogy Chris totál belém zúgott, és egyébként szörnyű srác és mennyire utálja. Ezután bementünk táncikálni kicsit, majd jött az est megkoronázása. Odajött hozzám egy baromira unszimpatikus srác, szőke, összekötött hajjal, fülbevalóval, már nem emléxem pontosan, hogy mondott-e valamit, de én egyből megszólaltam, hogy "nem köszi, nem akarok táncolni" mire ő: " ki mondta, hogy táncolni akarok veled? hívj meg egy sörre.." én: "nem" ő: "Miért nem, ne legyél már ilyen negatív vagy ha jobban tetszik destruktív" én :" nem vagyok se negatív, se destruktív, de a "nem"-en kívül még mit kell mondanom ahhoz, hogy lekopj?" Ezután hirtelen hamar odajött hozzám egy cuki ismerősöm, hogy felkérjen táncolni, mire őt is visszautasítottam, de persze kedvesen és aranyosan, mire még szintén ez a bunkó f*szkalap srác megszólalt röhögve mellettem, hogy " ő a barátod?" mire odavágtam hozzá, hogy "nem" és zárszóként pont megjelent A barátom, kézenfogtam és leléceltünk. Az est abszolút vesztese az a csokimikulás volt, amit kedvenc barátosném adott nekünk karszalagosztásnál. Papírlap vékonyságúra aszalódott a zsebemben, mivel elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán ott van, így nem élte túl a bulit.

Más: tegnap csakúgy hozott nekem két meggyes pitét, hátha szeretem. Hát nem imádnivaló?

még mindig nem tudok aludni, még mindig nem vagyok álmos, esküszöm nekiállok egyiptomit tanulni.

amikor baktattunk felfelé a kórház lépcsőin, akkor tudatosult bennem, hogy mindjárt látni fogom őt először, azóta, hogy van ez az egész. a szívem vadul nekiállt kalapálni és fohászkodtam, hogy nehogy az euforikus állapotomat hirtelen felváltsa egy katarzis-szerű sírógörcs. hál istennek nem lett így, a nyakába borultam, öleltem, pusziltam és rájöttem, hogy mennyit változott ebben a két hétben. most vettem csak észre, hogy egy fejjel kisebb, mint én. Azt is most láttam először, hogy milyen sápadt és milyen sokat fogyott. Egész nap pattanásig feszült volt mindenki, én az autóval se rendesen kitolatni, se elsőre elindulni nem tudtam (pedig minden nagyképűség nélkül, jó vezető vagyok), de aztán sikerült abszolválni a feladatot. És most meg azért ide gépelek, ahelyett, hogy aludnék, mert már egy órája próbálkozom, de folyamatosan felspanolom magam a ma történteken, vagy a két hét alatt történteken, vagy azon, hogy annyira fájnak a vállaim, hogy nem tudok az oldalamon feküdni(persze mert egyik oltást a jobba, másikat a balba kaptam, hogy még véletlenül se tudjak az oldalamon aludni), vagy csak simán kattog az agyam, szóval az a vége, hogy nyitva a szemem és tépem a szemöldököm.
Szóval hazavittük a 7végére, annyira örültem, hogy láttam, aztán egyszercsak elromlott a kedve, nem evett, nem ivott semmit, rosszult volt, hányingere lett, ledőlt aludni, leoltott minket, hogy hagyjuk békén, nem azért jött haza, hogy piszkáljuk az evéssel/ivással. Nem az az ember volt, akit én megszoktam, aki folyamatosan vidámkodik, ellátja a gyerekeket, viszi az egész háztartást, rendezi a kertet, megpucol 20 kg diót, szétválogat 10 kg krumplit, hanem árnyéka régi önmagának, akit karöltve kell kisegítenem az autóból és az ölébe adni a 14 hónapos babát, mert nem bírja felemelni. Fura, mert egy kettős érzés van bennem. Egyfelől a viszontlátás öröme, másfelől a csalódottság, szomorúság, hogy viszontlátásom tárgya mivé lett/lesz.
Megpróbálok optimista lenni. megpróbálok optimista lenni, csak nagyon nehéz.

Megint beszéltünk telefonon, és én meg már azt gondoltam, hogy le akar rázni minket, nemtetszésemnek természetesen hangot is adtam (mert sosem bírom befogni a számat) mire azt mondta:" nem kislányom dehogy, alig várom már, hogy lássalak benneteket"

mi is hidd el, mi is.
Valeriana a mai nap besztfrendje. tegnap is ő nyert.

ma beoltódtam a hírhedt halálos vírus ellen, mostmár meg vagyok mentve. egyébként valaki szólhatott volna, hogy intramusculáris az injekció és még 3 napig nem fogom tudni felemelni a karomat. egyébként az egész család totál KO, hát még mi lesz itt holnap. Ki iszik velem vasárnap este???

pedig olyan kis vidáman csilingelt a hangja a telefonban, teljesen feldobott engem is, előtte meg még ott tördeltem a kezem,hogy mit fogok neki mondani. Aztán egy negyedórát boldogan végigcsevegtünk. ez még azelőtt volt, hogy meg tudtam volna, hogy az orvosa azt javasolja szervezzünk szép karácsonyt neki, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. szavakba önteni nem tudom, azt amit érzek, csak olyan, mintha egy mázsás súlyt dobtak volna a mellkasomra, vagy mintha valaki folyamatosan rajtatérdelne. állandóan könnybe lábad a szemem, vagy csak végigcsordul egy könnycsepp az arcomon és nem akarom elhinni ezt az egészet. ez egy vicc. ez egy rossz álom. valaki csípjen meg, fel akarok ébredni.
szombaton látom először. ha valóban ennyi maradt hátra neki, mostantól a végéig minden hétvégém az övé.

egyébként meg leszarom az iskolát, az egyiptológiával az élen, buktasson meg az aki, csak akar, tessék,go ahead. Ma megmondtam itthon, hogy belecsömörlöttem az egészbe és nem akarom folytatni, és anya (wait for it) rábólintott, azt mondta, ha ezt az évet befejezem, keressek mást. Végre. Azt hiszem nagyot változott nálam az értékrend és a sorrend. Family comes first.

szösszenetek csak úgy

- még mindig imádom a kínai kaját
- botrány milyen emberekkel utazik együtt az ember a bkv-n olykor-olykor
- nem tudom eldönteni, hogy melyik szakomtól hányjak jobban
- tesómnak megvettem már az ajándékot Mikulásra
-volt egy néni a dm-ben, aki a kis tologatós kocsiját különböző macskakajákkal pakolta TELE, el is neveztem magamban macskásnéninek
-elgondolkodtam egy fél másodpercig azon, hogy veszek egy terhességi tesztet, csak úgy heccből. meg néztem volna az eladónő arcát.
-minek van kiírva a tanárnál a fogadó óra időpontja, ha abban az időpontban nincs ott?????
- ma megint megkérdezték, h hogy állok a szakdolgozatommal.. és én még mindig csak mosolygok, megvonom a vállam és beközlöm, hogy "sehogy"
-holnap beoltatom magam háegyenegy ellen, mert ha nem teszem, nem mehetek a babuci közelébe
-egyenes legyen a hajam vagy göndör?
-nem akarok egyiptológia ma-ra menni. (de erről a véleményem szinte 10 percenként változik)
- az előzőből következik, hogy sürgősen ki kellene találni, hogy akkor mit kezdjek magammal/ az életemmel
-svéd-lengyel, holland-svéd, holland-lengyel, orosz, arab, szinte bármilyen nyelv szóba jöhet következő projektként
-és most megyek haza

Tegnap szakmai segítséget szeretett volna kérni tőlem a mentoráltam:
Ő: "Az a szillabikus augmentum, amit magánhangzóval kezdődő igék elé teszek?"
Én: "he?"

Igazán nagy segítség voltam.

Egyébként nem tudom mennyire voltak beszívva a szervezők, amikor meghozták azt a bárgyú döntést, hogy ezúttal Ed rush bulijának Corvintető ad helyet. Februárban Studioban alig fértünk el. No comment.

Mikor tegnap este elterveztem, hogy márpedig fenn maradok egész éjszaka tanulni, szerintem még én sem gondoltam komolyan a dolgot. Aztán úgy alakult, hogy hajnal 5-ig tényleg fenn maradtam, és tényleg tanultam..de akkor úgy éreztem, hogy most muszáj aludnom nyomban, mert végem, szóval aludtam másfél-2 órát és 7-től újból nekilódultam tanulni, kb 10-ig és befáradtam zh-t írni, ami még így is oly siralmas lett, hogy nem teljesen kizárt az sem, hogy hétvégén elmegyek templomba, meggyónom a bűneimet és imádkozom egy kib*szott kettesért. Csak ültem a papír felett és nem akartam elhinni, amit látok. Olyan jeleket, amiket életemben nem fordítottam még, de az még csak hagyján, de még szövegben sem találkoztam velük soha. A zh után a tanár még laza 40 percet ráhúzott az órára, és persze én voltam az első fordító, és ezáltal az az illető, akit a legtovább nyúzott. biztos megérdemeltem. biztos nem szeret. szóval egy 125 perces óra után úgy jöttem ki, mint egy agyhalott basszameg. miközben buszoztam hazafelé, felhívott a gazdasági hivatalból a néni, hogy ugyan mikor óhajtom már befizetni a kolidíj tartozásomat, mert szerinte mindkettőnknek egyszerűbb lenne, ha nem kellene beadni a dolgot ügyvédhez. és mennyire igaza is volt, mondtam is hogy kiválóan egyetértek vele, adjon 20 percet és ott vagyok.*
Aztán a szobába érve első dolgom volt rendelni egy pizzát és be wd-40ezni Anna pajtás szekrényajtaját, amire rendszerint minden reggel felriadunk Nettivel, -mert akkorra rántással és robajjal nyitja ki, ennek megfelelően az pedig csikorog, nyikorog, kattog, amit akartok- és azon csodálkozom, hogy a szomszédban a fiúk nem erre kelnek reggelente. És most várom a pizzát, mint a Messiást. Nézek Dextert, mert borzasztóan le vagyok maradva, letusolok, és holnap reggelig alszom.



* egyébként is ma terveztem befizetni, de tényleg!

Egyébként megint beköszöntött az az időszak, amikor kv+koffeintabi combón élek.

ma megkóstoltam Dávid mamájának almás pitéjét, ami álomfinom és mesekeksz illata van. A szomszéd fiúknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az a mesekeksz. Hogy lehet így élni?

Szerdán színházban voltunk és utána ittunk.
Csütörtökön gólyabáloztunk (és ingyen ittunk)
Pénteken színházban voltunk és utána ittunk.
Holnap színházba megyünk és gyanítom utána iszunk.

Legalább a kultúrát egyensúlyba hozom az alkoholizmussal.

Tegnap éjjel megint kedvem lett volna talajrészegre inni magam. Akár egyedül is.

Érdekes, hogy olyan hullámzó a kedélyállapotom, mint talán egy klimaxoló nőnek lehet. Az egyik pillanatban majd meghalok azért, hogy ne legyek egyedül-és ne azon kelljen tépelődnöm, ami van- a következőben pedig mindenkit a pokolba kívánok és elvonulok. Ma ahelyett, hogy órán lettem volna, Évának Csendesben pityeregtem, aztán este adtam vért, utána pedig elhúztam a Paranormal Activity premierjére. A filmet a Blair Witch Project-hez( ismertebb címén Ideglelés) hasonlították a kritikusok, amikor ezt megláttam, már nem jósoltam túl pozitív jövőt a filmnek. Hát tényleg hasonló volt. Annyi különbséggel, hogy az Ideglelést fél óra ásítás után kikapcsoltam, ezt pedig másfél óra szinte folyamatos ásítással kénytelen voltam végignézni, ha már egyszer ingyenjegyünk volt a premierjére. Voltak benne dolgok amiket nem tudok hova tenni, se magyarázatot találni rá, de alapvetően kétkedéssel fogadtam az egész sztorit, bármennyire is hajlok afelé, hogy higgyek ilyen dolgokban. Vicces volt egyébként, két csoportra osztottam a közönséget:
- volt a röhögő tábor, akik az ijesztő részeknél visítottak és kb sírtak a nevetéstől
- és volt a sikító és "mindjártfrásztkapok" tábor, akik-nyilván az elnevezésből is ki lehet következtetni- sikitgattak.
Mi meg Ágival mosolyogtunk olykor-olykor és erősen kérdőre vontuk a történet valóságalapját. Bár annál a résznél, amikor a csajt az éjszaka kellős közepén lerángatja valami az ágyról és kifelé vonszolja a szobából... kajak elgondolkodtam. Azt hogy a francba lehetne fakelni? A csaj a hasán csúszik hátrafelé, miközben kapaszkodik és küzd előrefelé, és az egyik lába a levegőben lóg. Meg taníthatná ezt a trükköt nekem is. Najó, az tényleg creepy volt.
Egyébként a véradáson én voltam az első donor és a vérnénit nagyon imádtam. Megkérdezte mit tanulok, mit fogok vele kezdeni(!!!!)* na és persze a kihagyhatatlan joker kérdés a "na most akkor hogyan is épültek a piramisok". utólag is értékelem a kísérletét arra, hogy meg próbálta elterelni a figyelmemet csapolás közben.
Amugy az asszír tanszéken ókori Közel-Kelet régészete órán a pofám ég, amikor megkérdezik a csapattól**, hogy ki uralkodott III. Tukulti-apil-Ésarra után és én nem tudom rá a választ. Szegények ezek azt hiszik én asszíriológus vagyok.
.
A válasz egyébként: V. Sulmánu-asarídu.
Na remélem ma is tanultatok valamit tőlem, ezzel a kis okossággal zárom is mai monológomat.


*imádom ezt a kérdést...
** ami jobb esetben is max 5-6 ember

tegnap megint sikerült sírósra innom magam, bár már előtte is sírtam, szóval nem igazán az alkohol hozta ki belőlem. Meg aztán lehet, hogy nem volt annyira jó ötlet 3 nyugtatóra inni, úgy, hogy egész délután és este semmit nem ettem. Suliba képtelen voltam/vagyok bemenni, pedig még két órámra lenne esély, de semmi ambíciót nem érzek magamban. és egyébként sem hiszem, hogy maradt volna akár egy darab ép agysejtem is, amit fel tudnék használni ahhoz, hogy archaikus görög feliratokat bogozzak ki és olvassak.
Szobatársam nagyon cuki, kapok tőle egy smst: " Szia. Jobban vagy? Hajnalban nagyon rosszul voltál. "
Asszem ez mindent elárul, nem kell kifejteni a történéseket. Szegény Netti.

Utoljára akkor éreztem magam ennyire szarul, amikor elsőben a Bevezetés az egyiptomi nyelvbe 1. c. szeminárium első órája lett volna, -ha jól emléxem szerda reggel 8:00-tól- persze előtte a kedd estét masszívan végigvedeltem és képtelen voltam bemenni, mit bemenni, egyáltalán felülni az ágyban, vagy egyáltalán reagálni arra, hogy próbálnak felébreszteni, mert még reggel is annyira seggkészen voltam, hogy egy értelmes szót nem tudtam kinyögni. Welkámbek régiViki.

"nem akarom, hogy elhagyd magad. pedig te csinálod a legdurvábban mindenki közül, nem akarom, hogy a végére masszív alkoholista legyél."

Kössz tesó, majd igyekszem.

What's up?

Ha kérhetném ezt a kérdést mellőzze mindenki az elkövetkezendő időszakban, mert fogalmam sincs, hogy mégis mit válaszolhatnék rá. Persze úgyis tudom, hogy mindenkinek ez lesz az első kérdése, mert annyira közhely, hogy muszáj mindenkinek ezzel indítania a dialógust. Íme az opciók:
A: "Semmi jó" és elbőgöm magam
B: "Semmi különös" és tudván mekkorát füllentek, kurvanagyot mosolygok mellé, hogy hiteles legyen
C: Csak úgy szimplán in medias res elbőgöm magam.

Az egyetlen ember, aki tudja min megyek keresztül és minek nézek elébe, mit kell még végigcsinálnom az Éva, te vagy. Tudom, hogy most még nem érted miért. Majd kedden megérted.

Lementem, hogy megkajáljak, közben apa megbízott, hogy amíg elmegy tusolni, ébresszem fel anyámat.
A következő "párbeszéd" zajlott le kettőnk között 5 percen keresztül:
Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...

Megint..

Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel továbbra is)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...
Megint..
Ezúttal a kisvillanyt is felkapcsoltam a fejénél. semmi. Aztán amikor utoljára szóltam hozzá, hogy keljenmárfelakurvaéletbeszúrniaztaretkesinzulint, nemes egyszerűséggel közölte velem, hogy "Fogd be".

Tegnap vagy fél órán át szólt a tűzjelző. Mit szólt, egyenesen üvöltött. Ilyenkor a portás dolga lenne kikapcsolni. Ez egy egész fárasztó mozdulatsort igényelne.. mindösszesen megnyomni 1 darab gombot. Miután ez nem történt meg a kib*szott lustaszar hájasseggűeknek köszönhetően, a szintünkön fél óra után úgy döntött valaki, hogy neki elege van ebből és nemes egyszerűséggel valamivel lezúzta a kis szirénát. Így a mi szintünkön hagyta először abba a visítást a ketyere. Utólag is thx érte.

Pécs

Szóval az este Milán pálinkájával indult, és az is tette be végül a kaput. Nem baj, ezen a tűzkeresztségen is át kellett esnem. Éjfélre már annyira szédültem, hogy muszáj volt technikai szünetet tartanom. Aztán éjfél után a tesco parkolójának játszóterén zabáltunk, mert annyira éhes voltam már, hogy bementünk kaját venni. Másnap 10-re mennem kellett mentortovábbképzésre. Az első 2 órában erősen koncentrálnom kellett, hogy be ne aludjak, aztán az ebédszünet után, meg azon imádkoztam, hogy nehogy szétdurranjak, úgy telezabáltam magam. Összességében azt kell mondjam egészen jók voltak az előadások. A pénteki este laza meccsnézéssel és Cooking Academy-val tellt. Szombaton még bolyongtam egyet az Árkádban, majd visszajöttem Bp-re. És most pedig igen erőteljesen tanulnom kellene.

Régen volt már ennyire eseménydús estém mint, a tegnapi. El is mesélem.
Úgy kezdődött, hogy volt lakótársammal találkoztunk és beültünk Oportóba. Ott összeismerkedtünk két BME-s sráccal. Az egyikről kiderült, hogy este koncertje lesz. Miután szarrá vertek minket csocsóban, átmentünk Mentsvárba inni, onnan pedig Rocktogonba a koncertre. Ami egészen felülmúlta az elvárásaimat, teljesen színvonalas volt, Nightwish számokat játszottak. Maga a hely elég kopár, egyszerű volt, még otthon 512 is jobbnak számít szerintem ennél. A koncert után meg volt beszélve, hogy Márkkal, 23:00-kor találkozunk a Blahán és átmegyünk Griffbe bulizni. Abból az lett, hogy fél 12-re értünk a Blahára, Márkék sehol, telefonom természetesen lemerülve, a számát nem tudtam fejből, SIM kártyát nem tudtunk cserélni Majával, mert nem volt kártyafüggetlen a telefonja. Oké, beültünk a körtéren a Mekibe kajálni, ahol összefutottunk az egyik unokatesómmal, akit ezer éve nem láttam. Milyen kicsi a világ.
Aztán hazajöttem az első éjszakaival, feltettem a telefonom töltőre, Márk hív. Fél óra múlva tali a Griff előtt. Hát mit ne mondjak. Baromi "sok" kedvem volt, de azért elindultam és oda is értem, zuhogó esőben persze. Hajnal 1-re. Kb. 3ig csak ültünk és hülyültünk és osztályozták a srácok a csajokat, én meg a srácokat, mert annyira botrányosan ocsmány zenéket játszott a Dj, hogy csak vihogtunk rajta. A buli végére, már ha 10-en táncoltak még, akkor lehet, hogy sokat mondok. Az utolsó fél órában álltunk be táncolni, akkor jöttek a partyszámok. Mint ez itt. Ez most az új favoritom. Summa summarum negyed 5-re értünk haza, 2 óra múlva megyek Pécsre barátnőm szülinapi bulijára, holnap pedig mentortovábbképzésre.
Ugyanazt csinálom, mint elsőben, csak más környezetben és sokkal jobb társasággal. Nem lesz ez így jó. Szakdolgozni kellene, meg nyelvvizsgázni, a tanulásról nem is beszélve, nempedig reggel két karszalaggal a kezemen ébredni.

ma megtanultam Ádámtól, hogy a jérce mell: "mezei csirke csöcs"

Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a nők hegyes orrú és magas sarkú cipőben rendesen tudjanak vezetni és ma sikerült rácáfolnom a saját hipotézisemre. Kísérletem abszolút sikerrel járt. Vezettem két falun keresztül, bejelentettem, hogy klasszul megy ebben a cipőben is, apám megörült és mondta, h akkor vezethetek akár majd hazáig is. Mondom oké, de nem hoztam jogsit. :D

Csak, hogy lássátok milyen családból származom!

Anya süti lenn a konyhában a palacsintát, egyszercsak felkiált, hogy a "telefonom", na mondom miaz. Előtte kinn ásott a kertben, kivitte magával, és kinn is hagyta, persze közben az eső nekiállt zuhogni. Szóval kiküldött, hogy hozzam be a kertből a zuhogó esőn pihenő telefonját. Hát. Nem is az én anyám lenne. Szerintem ezekután ne lepődjetek már meg semmin velem kapcsolatban. Apropó kapcsolatban. Ez az új állapot.

Ahogy várható volt: itthon vagyok őszi szüneten és nem történik velem semmi felettébb izgalmas. Tegnap az Arsenal legyőzte a Liverpoolt 2:1-re, innen is köszönet érte Bendtnernek és Pereznek. Egyébként pedig tanulok és sóvárgok, hogy visszamehessek már Pestre.

tegnap egy 4-5 éves kissrác gyermeki ártatlansággal kérdezte meg a mamáját, hogy : "mamaaaaaa, hogyan tudott gombokból fülbevalót csinálniiii?"
Ezt próbálta minél halkabban, de persze amennyire izgága volt,csak annyira volt az halk, mint amennyire warburton szűkszavú. Ennek következtében a busz előtt várakozók mind engem, helyesebben a fülbevalómat csekkolták egy darabig, aztán utána találtak maguknak más néznivalót. De a kissrác nem tért napirendre a dolog felett és még szemezett vele. meg tudtam volna zabálni.

Amennyire izgalmas volt tegnap a Debrecen-Fiorentina meccs első félideje, annyira öreganyám tempójú volt a második, leszámítva az utolsó 5 percet. Az első 10 percről maradtunk le Dáviddal, halljuk, lentről a büféből az ordítást. Meg is jegyeztem, hogy nemár, hiszen még el sem kezdődött a meccs, és az nem lehet, hogy mi lőttünk gólt. Ráadásul ilyen hamar. Leérek a büféhez, már 1-1. Mondom mivan?
Utána csocsóztunk egy jót és bebizonyítottam, hogy csak elméletben értek a focihoz.
Előtte voltunk kinn a Premier Outletben Biatorbágyon. Hát mit ne mondjak. Az mind szép és jó, ha a 30ezer forintos nadrágot leáraznak 15ezerre, de én azt ugyanúgy nem fogom megvenni. Egyrészt, mert nincs rá pénzem, másrészt, ha lenne se adnék ki annyit egy farmerért. Pont.

A kulcsos sztorihoz visszakanyarodva. Nem az én kulcsom volt a zárban. Megoldódott a rejtély. Tehát az első opció él: Mi hülyültünk meg Anettal.

Egyébként egészen mozgalmas hetem volt. Kezdődött úgy, hogy hétfőn gondoltam délután ledőlök kicsit aludni, aztán kicsi szundi után nekiállok tanulni. Aztán persze 10 perc se tellt el és kopogtak. Úgy tudtam. Ilyenkor sosem bírnak békénhagyni. De legalább olyan arc volt, akinek nagyon örültem. Márk. Nálam volt egész délután, aztán bementünk a városba és még elrángattak, hogy nézzek velük albérletet. Amit inkább nem is minősítenék, annyira kritikán aluli volt. Ki is vették a másikat. Csak annyit tudnék hozzáfűzni,hogy az öreg házaspár nagyon merész, hogy azt gondolja, hogy azt a lakást bárki kiveszi valaha is.
Aztán a már lassan szokásosnak mondható gang összefutott a Móriczon és jövő hétre meghívtak egy szülinapi buliba, mint egyedüli lányt. Éljen. Szóval este olyan 7 körül hazaestem, aztán amikor megint kopogtak (úgy,hogy egy sorozatot nem bírtam végignézni) legnagyobb meglepetésemre a szomszéd srác volt. Miközben bejött megkérdezte, hogy "Ha nem tévedek Tóth Viki, ugye?"
Nahúúbazmeg mondom magamban mi az istent hallhattál rólam MEGINT. De nem. Ekkor még nem derült ki, hogy a "hírnevem" már megelőzött. Reméltem,hogy tiszta lappal indíthatok, de persze a kedves kolis kis pajtások gondoskodtak róla még korábban, hogy ez ne legyen így.
Szóval az itthoni szomszédunk hozott fel nekem egy csomagot, és a köcsög portás néni nem engedte meg neki, hogy lerakja ott mondván "nem csomagmegőrzők". Így szegény megkereste a szobámat, de én órán voltam, a szobatársaim se voltak ott, bekopogott a szomszéd srácokhoz. Így fonódnak össze a szálak. De a srácok meg olyan gyanakvóan néztek rá, azt gondolták lopni akar (merthogy újfent sok a lopás a koliban) és visszaküldték a portára. Amikor felvettem a csomagot mellesleg én is végighallgattam egy félórás litániát Klári nénitől, hogy ide többet csomagot ne, mert tűnt már el, és ők nem vállalnak érte felelősséget. Oké, mondom.
És Dávid azért jött át, hogy bocsánatot kérjen, ha mogorván viselkedett a szomszédunkkal, de mivel engem nem ismertek (igen ilyen a kolesz most, hogy másfél hónap után se tudom kik a szomszédaim), nem értették az egészet. Aztán kiderült, hogy hallott már rólam korábban is. Mint kiderült, tavalyi ex-szobatársammal szaktársak, és hogy mesélt rólam, amit ő is hallott rólam, még mielőtt vissza költöztem volna. (!!!!)Lehet röhögni rajta, vállat vonogatni, meg egyebek, ha ez egy szokásos pletyka lenne. Mert azoknak legalább egy X százaléknyi alapjuk van. De annak, hogy én lopjak? Annak teljesen 0%. És ilyeneket terjesztettek rólam, azok az emberek, akik a haverjaimnak mondták magukat, akikkel együtt klubboztam, akik a mai napig csalfa mosollyal köszönnek nekem és pofátlanul a szemembe néznek, mikor találkozunk. Nem elég, hogy a gyomrom kifordul ettől, de vérlázító is. Amikor kiderült ez a dolog, úgy voltam vele esküszöm,hogy nem sok tartotta, hogy át ne robogjak ex-szobatársamhoz, hogy kitől hallotta ezeket.
Forr a vérem, komolyan teljesen kiakadtam most is, ahogy elmeséltem tesómnak. Meg Anett is mesélte, hogy még az előző szobánkba, ha akárki bejött és megkérdezte ki a 3. szobatárs és azt a választ kapták, hogy én, akkor túlnyomórészt ezt a reakciót adták: "TóthViki? hát tudnék róla mit mesélni." Igeeeeeen? hát csak hajrá. Kíváncsi lennék én minden ilyesmire. Főleg, hogy javarészt ez olyan emberek szájából hangzott el, akikkel kb köszönőviszonyban ha voltam. Tehát nemhogy közeli ismerősöm nem volt, de mégcsak beszélgetni se beszélgettünk soha. Most aki ezekután, az ilyen emberek véleménye alapján ítél meg, vagy egyáltalán relevánsnak gondolja azt, az jelentkezzen egy büdös nagy pofonért itt!!!
Amikor visszaköltöztem a koliba márciusban,elvarrtam az elvarratlan szálaimat azzal az 1 db emberrel, akivel kellett, még bocsánatot is kértem,(pedig nem az én hibám volt) csak azért, hogy teljesen tiszta lappal indulhassak a koliban újból. Ehhez képest az első hónap maga volt a pokol. Mindenki aki ismert mindkettőnket, olyan megvetően bámult rám, hogy az hihetetlen. Nem értettem akkor se és most sem, hogy miért ők a megvetőek, miért ők próbálnak bemocskolni a szobatársaim előtt, miért ők fintorognak, ha meghallják a nevem és miért ők terjesztenek rólam mindent, amikor csak közvetve érinti őket az egész és gyakorlatilag semmi közük nincs hozzá. Az, akivel úgy gondoltam rendeznem kell a soraimat, "semmi gond" választ adott a bocsánatkérésemre, ezekután ők hogyan jönnek ahhoz, hogy lépten-nyomon fikázzanak minden embernek? Remélem egyszer az összes nyomorult kamatostul megtapasztalja azt, amin én mentem át abban az időszakban. és Remélem, őszíntén remélem, hogy egyszer még ellátogatnak a blogomra és megtudják, hogy mennyire hányok tőlük, hogy mennyire gyerekesek, és hogy én vagyok az, Igen bazmeg a TóthViki, aki felülemelkedett ezen az egészen, próbál felnőtt módjára viselkedni, és hogy igazán példát vehetnének rólam.
Szerencsétlen szobatársaim nemtudom az elmondottak alapján milyen embernek képzelhettek el, de biztos tartottak tőlem, pedig őszíntén, minden nagyképűség nélkül, elég jól jár az, aki velem lakik együtt, mert nagyon toleráns és jófej, kedves szobatárs vagyok. Mondanám, hogy kész főnyeremény, de ezt már egy korábbi postban ellőttem, és ha leírom mégegyszer, még a végén azt hiszitek, hogy komolyan ezt gondolom magamról...
Miután Dávid könyörgött, hogy maradjak a seggemen és nehogy nekiálljak balhézni, gondoltam szótfogadok. Aztán beszélgettünk, kiderült, hogy teljesen jófej, korrekt srác, átmentünk megnéztük a szobájukat, és kiderült, hogy a szobatársai is jófejek. Akárhányszor átmegyek, tukmálnak rám kaját, piát. Kérsz egy bögre teát? kérsz rakott krumplit? igyál bort! egyél sütit! kérsz cigit? Meg egyfolytában a törkölypálinkával itatnak. Ami mellesleg eszméletlenül szar.
Szóval a sűrű hét történése jobbára mindennap a szomszéd szobával közös ivászat, vagy meccsnézés volt.

Az a jó abban, hogy nincs pasim és nem randizom, hogy minden gond nélkül ehetek hagymát.

Még tegnap megtaláltam a kulcsomat. Meglepő módon a táskámban volt. És tényleg nem értem hogy a francba került oda. Mivel mégha csak én állítanám, hogy este az volt a zárban, akkor azt mondom jólvan, megint csak én alkottam. De az egyik szobatársam is esküszik rá... Merthogy miután én lefeküdtem aludni, kiment és ő is lecsekkolta, hogy zárva van-e az ajtó, és hogy az én kulcsom volt a zárban. Tegnap reggel, mint már írtam is, hallottam, ahogy a 3. szobatársam babrál vele, és vártam is, hogy lerakja az asztalomra. Ez nem történt meg, én visszaaludtam, később magamhoz térvén konstatáltam, hogy nincs kulcsom, hát kérdezzük meg Őt. Aztán azt a választ kaptam, hogy sajnos nem tudja hol a kulcsom.
Szóval két opció van:
1.: vagy mindketten meghülyültünk Anettal, nem az én kulcsom volt a zárban, hanem végig a táskámban volt
2.: az én kulcsom volt reggelig a zárban, majd míg aludtam, Anna belecsempészte a táskámba és hirtelen amnéziás lett, ezért írta azt az smsben, hogy nemtudja hol a kulcsom.

A vicces, hogy amikor előhúztam a táskámból a kulcsomat,az én arckifejezésemnél már csak Anettét lett volna érdemesebb megnézni, annyira le volt döbbenve, hogy ott találtam meg, hozzá is fűzte a létező legértetlenebb arccal: "dehát ez nem lehet"

Na most akkor mivan????

Szóval a mai napom úgy indult, hogy a WC olyan hangokat adott ki magából, mint amikor az astorián épp az aszfaltot törik a hatalmas masinával, és azt vártam mikor fog valami cső elrepedni, eltörni, minket meg a víz nyakig elönteni...De aztán abbahagyta. Aztán, kiderült, hogy nincs meg a kulcsom, amit tegnap este a zárban hagytam. Még halványan rémlik is, h reggel a szobatársam zörgött vele.. és ilyenkor mindig lerakja az asztalomra, de ott most nincs. Ha én kulcs lennék, hová bújnék??
És még dél sincs...

Miután tegnap sikeresen kiolvasztottuk a hűtőt,( minden bizonnyal az alattunk lakók legnagyobb örömére) visszacibáltuk a szobába, bedugtam a hosszabítóba, elindult, éljen. Aztán szerettem volna a mikrót is beüzemelni, és amikor be akartam dugni azt is a hosszabítóba, hatalmas pukkanás, szikrázás és füstölés mellett, kollektiven megölte a szoba bal falán található összes konnektort.
( 6 db.) És azóta sem működik egyik sem. Nemtudni miért vagy hogyan, de egyértelmű, hogy az én kezem van a dologban, persze kié másé. Esélytelen továbbá, hogy a karbantartók vagy a villanyszerelő bácsi segíteni tudjon ebben, mert:
1, vagy meg se lehet találni őket egész nap
2, vagy ha megtalálom őket, akkoris már méterekről érezni, hogy dől belőlük a pia szag és igencsak hasznavehetetlenek
3, vagy ha meg is találom őket és nem is seggrészegek, akkor meg közlik, hogy ők inkább ehhez nem is nyúlnak hozzá, mert csak elrontanák. Oké.
Szóval talán ide segítség kellene, mert ez így nem maradhat ahogyan most van.
Ja és ma megjött a fűtés, és hét közepére állítólag a hó is. (Y)

PASIKÉPZŐ:

Dzsutól loptam:

PASIKÉPZŐ:

OKJ-s szakképzés
A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő.
Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.
A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK: 1. Leválni az anyámról (2000 óra)
2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
3. A feleségem nem az anyám (350 óra)

KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK :
1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)
2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)
3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra)
4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)
5 Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)
6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)
7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségem, minthogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)
8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)
9. Hogyan jussunk el a szennyes tartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)
10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)

Supernatural S05E05-ben vendégszereplő : Paris Hilton.
Azt hittem, csak rosszul látok. Szerepe szerint egy régi pogány istenként felvette Paris alakját, és kiselőadást tartott a főszereplőknek arról, hogy régen még volt vallás és istenek, mára pedig az imádat tárgya csupán a celebek és a szoli.
Hogy nem halt bele ott helyben, hogy ezt ki kellett mondania, nem is értem. Mindenesetre felettébb vicces, amikor verekednek és a végén egy vasfejsze segítségével megszabadulnak a fejétől.
Vajon a rendezőknek honnan jött ez az elmebeteg ötlete, hogy felkérjék pont ezt a nőszemélyt vendégszereplésre? Egészen meghökkentő, ugyanakkor hatásos, és nem negatívan. Ennyire kétségbe lehetnek már esve? Semmi újat nem tudnak már kitalálni ezért Miss Barbie-hoz fordultak segítségért? El kell ismerni, nem mindennapi ötlet. Remélem több részben nem tűnik fel, mert kiábrándulok a kedvenc sorozatomból. That would be so not sexy...

Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Éjjel hiába feküdtem le aludni "már" fél 3kor, a csodálatos kolibulitól nem tudtam aludni egészen fél 4ig, amikor is végre-valahára abbahagyták a zenélést,-ezáltal az ablakok abbahagyták a rezonálást- aztán a banda kollektív "Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy a Közgáz vegyen meg, hogy az Isten *****on meg" skandálásba kezdett és miután végre el aludtam volna valaki képes volt felhívni hajnal 4kor.
Úgyhogy a mai mentortovábbképzésemet skippeltem és áttoltam november 6-ra. A helyszín Pécs lesz ezúttal. Dzsu, az gyanúsan a szülinapod környékén van, és ráadásul egy pénteki nap. Szóval party? :)

Elképesztő, hogy itt van hajnali 3 és mégcsak most kezdtem el fáradni, miután fél 4ig, majdnem végig óráim voltak fél 9től és megnéztem a legújabb Heroes részt, vagy 7 Gossip Girlt biztosan és most nézem a 4. Moonlightot. Nem, nem vagyok sorozatfüggő!!!! Tévedés.

Egy órával ezelőtt az erkélyen cigizve összeismerkedtem a szomszéd srácokkal és lebeszéltünk jövőhétre egy dupla szoba borozást.

Szóval a "Brand new me"-ből egy laza mozdulattal ki is húzhatom az első két kitűzött pontot.

Mumus

A hely: teljesen Szimpla, Instant és egyéb romkocsmák feeling
Árak: citromos Gösser: 550, melegszendvics: 450 (az árat nem kompenzálja a kapott mennyiség)
A kiszolgálás: állítólag kedves, lelkes
A mosdó: sosem hittem, hogy a Szimpla mosdóját bármilyen hely is überelni tudja. hát tévedtem. életemben ennyire gusztustalan wc-ben még nem jártam.
Az arcok: a mi társaságunkon kívül nem sok magyar szót lehetett hallani
A zene: ambient, chillout (nekem túlságosan is)

Egyébként találkoztam az aluljáróban egy volt kolis ismerősömmel.
Mire felfedezte, hogy én vagyok én:

" Heeeelloooo... Rég láttalak... Jól nézel ki.... Már hozzám képest"
Anyád.

Este jöttem fel a koliban a lépcsőn, cipelve az iszonyatosan teletömött és dögnehéz utazómat, amikor egy ismerős hang köszönt a hátam mögött: "Szervusz Viktória"
Én meg levegő után kapkodva, küzdve a súllyal a vállamon, elküldtem a francba, hogy látja, hogy itt szenvedek a 25kilós utazótáskámmal és nemhogy segítene, mögöttem baktat. Mire a kedves úriember válaszolt:
"ja bocs.. eddig a fenekedet néztem.."
Köszi.

Unalmasabb vagy szomorúbb pillanatokra ajánlom ezt! :)

Brand new me

Elhatároztam,hogy
- nem dohányzom soha többet
-nem iszom alkoholt, csak kivételes esetekben (tudom ez máris egy kiskapu, amit be lehet támadni, de gondolok itt szülinapokra, esetleges bulikra)
-odafigyelek arra,hogy rendszeresen , normálisan egyek és egészségeset
-kizárt, hogy még egy reggelem a cigi-kávé kombóval induljon, reggeli nélkül

Ezt vagy mondogatnom kellene magamnak, vagy kinyomtatni és kiragasztani a falamra. Vagy gyakran látogatni és sűrűn olvasni a saját blogomat.


Megjegyzem rovat:
Az elsőt, már majdnem egy hete tartom. :)

Ma reggel fél 9kor anya rúgta rám az ajtót, hogy ők most azonnal rendszerezni akarják a valeurs phonetique-met, hol van, apa megcsinálja. Oké, -borzasztó tényleg, hogy egy szatyorban hurcolászom magammal mindenhova és ha tanulni akarok belőle,( vagyis nem tanulni, hanem jelt keresni) minimum, hogy az egész ágyam be van terítve vele,- de nem gondoltam, hogy ennyire elszántak. Tévedtem. Most egyesével tuszkolja bele a lapokat átlátszó tokokba.
Hát aki tudja, hogy egy görög-római kori jellista milyen terjedelmű, az most velem együtt kívánt apucinak sok kitartást.

Édes drága hugom betöltötte 17. életévét, ennek örömére anyámék megengedték neki, hogy lightos házibuliféleséget tartson itthon. A jeles nap tegnap volt esedékes. Az előzetes létszámösszeszámolások minden egyes alkalommal több és több fővel gyarapodtak, az 5ből lett 7-8, aztán abból meg 10-12 és végül 15en voltunk. Miután az alapozás nálunk véget ért, rám maradt a nemes feladat, hogy eltakarítsam a romokat. Aztán úgy döntöttem, hogy el is fogyasztom a romokat. Így esett meg, hogy főhősünk magához vett vagy fél üveg sangriát és leült G-vel msnezni. Mire az üveg aljára értem, kaotikusan depressziós állapotba kerültem, és nekiálltam sírni, de úgy, mint már régen nem. Aztán, miután kivégeztem a sangriát, kinyitottam egy üveg sört (jelezném mindeezekelőtt ittam vodka-narancsot, bacardi breezert és még 2 pohár sangriát is, ja és gyümölcsvodkát) és sírtam tovább. Pontosan se akkor, se most nem voltam/vagyok tisztában azzal, hogy mi volt ez a hirtelen érzelemkitörés. Csak azt tudom, hogy már jópár hónapja készülődött, lelkileg már egy ideje rottyon voltam teljesen, csak most, hogy a szervezetem is kikészült mellé, és lebetegedtem, most tört elő belőlem.
Vagyis ha jobban belegondolok van egy tippem, hogy miért volt ez. A pasi téma. Mit bizonygattam, hogy ez a téma mennyire nem érdekel. Pedig de. Nagyon is. Csak túl büszke voltam ahhoz, hogy bevalljam, hogy bánt, hogy nincs senkim, de még ennél is jobban csak az bánt, hogy a fene válogatós formámmal, csak olyanokat szúrtam ki magamnak, akik természetesen elérhetetlen távolságban vannak tőlem, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy barátnőjük van. Aki pedig itt lenne egy karnyújtásnyira tőlem, abba meg beletaposok és elhajtom. Ez vagyok én. Tipikusan szánalmas. G-től tegnap az 1 órás bőgős-msnezés közben 3szor kértem bocsánatot, amiért ilyen szánalmas vagyok és 3szor mondta el, hogy nem vagyok szánalmas. Hát nem hittem el. Próbált vigasztalni, amiért ezúton is hálás vagyok neki (nem olvassa a blogomat és remélem, hogy még véletlenül se fogja soha megtalálni), de azzal, hogy azt mondta, ha nem lenne a barátnője, olyan lány kellene neki, mint én, nem igazán a várt hatást érte el. pedig egy ilyen bóknak minden lány örülne ugye. Ugye? Csak nekem kevés a barátsága.
A tavaly szeptemberi kiborulásomat tudnám a tegnapihoz hasonlítani, annyi különbséggel, hogy ez jóval diszkrétebb volt és szolidabb és senki se látta!!!. Nagy előny.
Tavaly unokatesóm buliján (ahol csak úgy mellesleg, én voltam a rangidős) istentelen módon berúgtam (este 10-re több üveg fütyülős pálinka elfogyott), aztán kitört belőlem a fájdalmam
( szó szerint) és nekiálltam sírni. És mindenkinek, MINDENKINEK az aktuális elfuserált szerelmi életemet panaszoltam el, hol a hányással, hol a könnyeimmel küszködve. Hát szó mi szó. Szánalmas voltam, kegyetlenül. Akkor is. Szegény tesóm, akkor a babysitter szerepét játszotta, kézenfogva vitt haza. Talán, amikor kicsit többet iszom, akkor jönnek felszínre ezek a dolgaim.
Azért tegnap más volt a helyzet.. Éjfélkor úgy döntöttem, hogy nem kell a sör és lefeküdtem aludni. Szerencsére más pia nem is maradt, így ha akartam volna, se tudtam volna több kárt tenni magamban(pedig biztos vagyok benne, hogy akartam volna). És a legszebb az egészben, hogy erről G.-n kivül senki semmit nem tud, továbbra is mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van, én előadom a pókerarcom és csinálom a dolgaimat a megszokott ütemben, mintha mi sem történt volna.

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Most, ahogy olvasgattam a régebbi bejegyzéseimet, rájöttem, hogy én mennyire vicces egy lány vagyok. Kéthavonta mindig új pasiról áradozok, hogy ő kell nekem, aztán jön a következő, aztán, meg az azt követő. na most hálistennek ettől függetlenül megállj van egy ideje.
Lassan egy éve, hogy nincsen senkim és az az igazság, hogy baromira jól érzem magam így is.
Nincs sírás-rivás, nincs rinya, nincs jajmicsinál, jajholvan, jajmiértnemír, jajszeret-e. (mondjuk ez nem volt jó példa, mert nem vagyok ez a fajta..)
Tökéletesen elvagyok egyedül, ahogyan eddig is.

Ja amugy a bogár meglett. Brutálisan kivégeztem.

Non plus ultra:
Ilyenkor első, hogy végigtapogatom a hajam, a ruhám és az egész testem, mert elsődleges búvóhelynek mindig azt szemelik ki, ami a legalapvetőbb és mégse veszem észre.
Most is ezt tettem. Ott nem volt.

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.

Tegnap meg az realizálódott bennem, hogy G. alkohol fogyasztás után és Márk társaságában minősíthetetlenül viselkedik a BKV-n. Illetve nemcsak ott, hanem mindenhol. Egészen kiábrándító tud lenni, ami végülis nem is baj. Legalább most meghazudtolhatom a 2-vel ezelőtti postomat, miszerint annyira kell ő nekem.
Nekem nem kell egy olyan ember, aki csekély sörivás után, társaságban képtelen viselkedni és szégyenkeznem kell miatta, mert 22 éves létére, olyan, mintha egy 16 éves szaros gyökér tini lenne.

szóval annyira megfáztam( jó kérdés, hogy hol és hogyan), hogy eszméletlenül szexi bárénekesnő hangom lett, ugyhogy mindenki jobban jár, ha nem szólalok meg. így természetesen nem mehetek csütörtökön babázni. persze miért is ne akkor fáznék meg, amikor már több hete tervben van, hogy ezen a héten babucizni fogok.
Nem mentem és nem is megyek suliba se, de haza sincs kedvem.
Ezenkívül jelentkeztem A kiállításra munkaerőnek. Megcsinálom a karrieremet, érzem én.
A konferencia pedig iszonyatosan inspiráló volt, és most megint lelkes vagyok eziránt az egész iránt. Hajrá magyar egyiptológia, hajrá.

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.

Ma többek között ellógtam az összes órámat (annak ellenére,hogy hajnal fél 2ig tanultam rájuk*), végigjártam két plázát, sikerült tesómnak ajándékot venni, ettem Ernő menüt, voltam állásinterjún (és felvettek) rendeltem pizzát és itt a brandnew Heroes, bennem pedig annyi erő se maradt, hogy másfél órát bámuljam csak a képernyőt. Mi lett volna, ha még az óráimra be is megyek??

*tudom, gyökér vagyok.

Továbbá szeretném még azt is elmondani, hogy az első 3 napomat további 2 napomba került teljesen kipihenni* és mára eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok minden percben elbóbiskolni és nem érzem magam állandóan kimerültnek. Lehet,hogy apa kávéja is nagyban hozzájárult ehhez. (iszonyatosan erős kv-kat tud ám főzni az én apukám) Szeptember végéig, még annyi elintéznivalóm van, hogy már listát vezetek róla, mielőtt valamit kifelejtek. Le kell adnom a témabejelentőt a tanszékvezetőmnek, továbbá a címbejelentőmet addig aláiratni vele, amíg még itthon érem. Meg kell kötnünk a mentoráltam és köztem létrejövő szerződést és ezt nekem be kell küldenem az irodába, aztán beszámolót is kell írnom csütörtökig, aztán meg a szoctámos papírokat is intéznem kell. Aztán majd ha levegőhöz jutok a címbejelentőmet a TO-n is le kell adnom.
Csodás hetek elé nézek, valóban.

* pedig még csak bulizni sem voltam

Most olvastam el harmadszor azt a levelet, amit a témavezetőm írt, reagálva az új szakdolgozati témámra, amit pár napja találtam ki. Próbálom értelmezni a szavait és a tanácsait és egyre inkább tudatosul bennem, hogy most irdatlanul megszivattam magam és, hogy nagyon nagyon nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. De őszintén szólva nem bánom, csak bár tudnám, pontosan hogyan is kezdjek hozzá a favágáshoz. Talán elsőként írok az új cím által a témámba bekapcsolódó másik témavezetőmnek is. Hajrá Vikike, hajráhajrá.

Tegnap beköltöztem a koliba (csak hivatalosan, cuccok nélkül egyelőre) és megismerkedtem az új szobatársunkkal, Annával. Aki ezt a szoba beosztást összeállította, hát nem hiszem el egyszerűen, hogy nem direkt csinálta. Így összeválogatni orchidea-szakosokat egymás mellé, már művészet. Netti mongol-tibeti szakos, Anna néprajz-finnugor, én pedig ugye egyiptológia-ógörög.
Tehát valaki mutasson nekem még egy ilyen multikulti szobát, mint amilyenek mi lettünk :)
Ahol az egész szoba "kicsi és kuriózum szakos" emberke. Tádámm. Nem nagyon van. :)

Szinte kivétel nélkül mindenki becsajozik vagy bepasizik körülöttem, lassan már csak én leszek egyedül. kezdek irigy lenni.

Ezittaz!

Mekkora bunkó vagyok, Fricit kihagytam.



Ő Frici, a császárskorpió :)

Tegnap pedig madárpókokat és skorpiót etettünk, rendeltünk egy pizzát, vettünk citromos Gössert és megnéztük az Underworld 3-at (Rise of the Lycan), ami egyikőnknek sem tetszett, szóval igazán jó választás volt.
Ugye volt már róla szó korábban,hogy viszolygok a pókoktól. De ezektől nem. Ezek szépek, aranyosak és addig ez marad a véleményem róluk, amíg köztem és köztük van egy üveg, ami elválaszt minket egymástól. Addig minden oké, addig minden jó. Addig nagyon szívesen elnézegetem őket, megcsodálom, ahogy levadásszák a kajájukat és meglesem, ahogy hálót szőnek. De halálfélelmem lenne, ha hozzájuk kellene érnem, vagy elviselnem azt, hogy hozzámérnek. Ennek ellenére nagyon érdekes állatok és hogy lássátok ti is, milyen csodálatosak, összekukáztam róluk képeket, mind a 4 fajtáról külön-külön mutatok egyet.

Fentről lefelé haladva bemutatnám, 4 új kis barátomat:
Albo, Geni, Vagens és Chromi.

Ugye milyen aranyosak?
Bezzeg, amikor a botsáskát mutatta meg nekem,hogy milyen jófej, ahogy az első csápjaival integet, sikítottam egyet és fél másodpercen belül az ágy másik végében voltam.
Na ennyit az arachnofóbiámról. Hogy hívják a botsáskáktól való félelmet? :D

2 nap alatt 2 db, 2 és fél éve nem látott exemmel futottam össze. Spontán találkozások voltak ezek, mégis nagyon tetszettek. Az egyik találkozó helyszíne (mint már a korábbi postban is említettem ugye) a szobám volt, a másiké pedig a Balcsi part és környéke. Mindkét srácról azt mondhatom el, hogy van valamijük, ami nekem nincs.
Kiegyensúlyozott, boldog, komoly párkapcsolatuk. Ezért irigylem őket egy kicsit. Zsoltira egyenesen büszke vagyok, nagyon sokat változott az utóbbi 2 évben,és mint kiderült, ők már össze is költöztek a barátnőjével. Amikor velem sétálgatott a parton, vett neki egy "Szeretlek" feliratos törcsit. hát nem édes??? :)
Egyébként az aug. 20-ai tűzijáték legendary volt. Végre újítottak.

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Kipróbáltam a Szőke Ciklont. Nem ízlett.
Kipróbáltam a citromos Gössert. Odáig vagyok érte.
Sörivó lettem. Én.