Szóval a mai napom úgy indult, hogy a WC olyan hangokat adott ki magából, mint amikor az astorián épp az aszfaltot törik a hatalmas masinával, és azt vártam mikor fog valami cső elrepedni, eltörni, minket meg a víz nyakig elönteni...De aztán abbahagyta. Aztán, kiderült, hogy nincs meg a kulcsom, amit tegnap este a zárban hagytam. Még halványan rémlik is, h reggel a szobatársam zörgött vele.. és ilyenkor mindig lerakja az asztalomra, de ott most nincs. Ha én kulcs lennék, hová bújnék??
És még dél sincs...

Miután tegnap sikeresen kiolvasztottuk a hűtőt,( minden bizonnyal az alattunk lakók legnagyobb örömére) visszacibáltuk a szobába, bedugtam a hosszabítóba, elindult, éljen. Aztán szerettem volna a mikrót is beüzemelni, és amikor be akartam dugni azt is a hosszabítóba, hatalmas pukkanás, szikrázás és füstölés mellett, kollektiven megölte a szoba bal falán található összes konnektort.
( 6 db.) És azóta sem működik egyik sem. Nemtudni miért vagy hogyan, de egyértelmű, hogy az én kezem van a dologban, persze kié másé. Esélytelen továbbá, hogy a karbantartók vagy a villanyszerelő bácsi segíteni tudjon ebben, mert:
1, vagy meg se lehet találni őket egész nap
2, vagy ha megtalálom őket, akkoris már méterekről érezni, hogy dől belőlük a pia szag és igencsak hasznavehetetlenek
3, vagy ha meg is találom őket és nem is seggrészegek, akkor meg közlik, hogy ők inkább ehhez nem is nyúlnak hozzá, mert csak elrontanák. Oké.
Szóval talán ide segítség kellene, mert ez így nem maradhat ahogyan most van.
Ja és ma megjött a fűtés, és hét közepére állítólag a hó is. (Y)

PASIKÉPZŐ:

Dzsutól loptam:

PASIKÉPZŐ:

OKJ-s szakképzés
A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő.
Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.
A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK: 1. Leválni az anyámról (2000 óra)
2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
3. A feleségem nem az anyám (350 óra)

KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK :
1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)
2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)
3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra)
4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)
5 Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)
6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)
7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségem, minthogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)
8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)
9. Hogyan jussunk el a szennyes tartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)
10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)

Supernatural S05E05-ben vendégszereplő : Paris Hilton.
Azt hittem, csak rosszul látok. Szerepe szerint egy régi pogány istenként felvette Paris alakját, és kiselőadást tartott a főszereplőknek arról, hogy régen még volt vallás és istenek, mára pedig az imádat tárgya csupán a celebek és a szoli.
Hogy nem halt bele ott helyben, hogy ezt ki kellett mondania, nem is értem. Mindenesetre felettébb vicces, amikor verekednek és a végén egy vasfejsze segítségével megszabadulnak a fejétől.
Vajon a rendezőknek honnan jött ez az elmebeteg ötlete, hogy felkérjék pont ezt a nőszemélyt vendégszereplésre? Egészen meghökkentő, ugyanakkor hatásos, és nem negatívan. Ennyire kétségbe lehetnek már esve? Semmi újat nem tudnak már kitalálni ezért Miss Barbie-hoz fordultak segítségért? El kell ismerni, nem mindennapi ötlet. Remélem több részben nem tűnik fel, mert kiábrándulok a kedvenc sorozatomból. That would be so not sexy...

Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Éjjel hiába feküdtem le aludni "már" fél 3kor, a csodálatos kolibulitól nem tudtam aludni egészen fél 4ig, amikor is végre-valahára abbahagyták a zenélést,-ezáltal az ablakok abbahagyták a rezonálást- aztán a banda kollektív "Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy a Közgáz vegyen meg, hogy az Isten *****on meg" skandálásba kezdett és miután végre el aludtam volna valaki képes volt felhívni hajnal 4kor.
Úgyhogy a mai mentortovábbképzésemet skippeltem és áttoltam november 6-ra. A helyszín Pécs lesz ezúttal. Dzsu, az gyanúsan a szülinapod környékén van, és ráadásul egy pénteki nap. Szóval party? :)

Elképesztő, hogy itt van hajnali 3 és mégcsak most kezdtem el fáradni, miután fél 4ig, majdnem végig óráim voltak fél 9től és megnéztem a legújabb Heroes részt, vagy 7 Gossip Girlt biztosan és most nézem a 4. Moonlightot. Nem, nem vagyok sorozatfüggő!!!! Tévedés.

Egy órával ezelőtt az erkélyen cigizve összeismerkedtem a szomszéd srácokkal és lebeszéltünk jövőhétre egy dupla szoba borozást.

Szóval a "Brand new me"-ből egy laza mozdulattal ki is húzhatom az első két kitűzött pontot.

Mumus

A hely: teljesen Szimpla, Instant és egyéb romkocsmák feeling
Árak: citromos Gösser: 550, melegszendvics: 450 (az árat nem kompenzálja a kapott mennyiség)
A kiszolgálás: állítólag kedves, lelkes
A mosdó: sosem hittem, hogy a Szimpla mosdóját bármilyen hely is überelni tudja. hát tévedtem. életemben ennyire gusztustalan wc-ben még nem jártam.
Az arcok: a mi társaságunkon kívül nem sok magyar szót lehetett hallani
A zene: ambient, chillout (nekem túlságosan is)

Egyébként találkoztam az aluljáróban egy volt kolis ismerősömmel.
Mire felfedezte, hogy én vagyok én:

" Heeeelloooo... Rég láttalak... Jól nézel ki.... Már hozzám képest"
Anyád.

Este jöttem fel a koliban a lépcsőn, cipelve az iszonyatosan teletömött és dögnehéz utazómat, amikor egy ismerős hang köszönt a hátam mögött: "Szervusz Viktória"
Én meg levegő után kapkodva, küzdve a súllyal a vállamon, elküldtem a francba, hogy látja, hogy itt szenvedek a 25kilós utazótáskámmal és nemhogy segítene, mögöttem baktat. Mire a kedves úriember válaszolt:
"ja bocs.. eddig a fenekedet néztem.."
Köszi.

Unalmasabb vagy szomorúbb pillanatokra ajánlom ezt! :)

Brand new me

Elhatároztam,hogy
- nem dohányzom soha többet
-nem iszom alkoholt, csak kivételes esetekben (tudom ez máris egy kiskapu, amit be lehet támadni, de gondolok itt szülinapokra, esetleges bulikra)
-odafigyelek arra,hogy rendszeresen , normálisan egyek és egészségeset
-kizárt, hogy még egy reggelem a cigi-kávé kombóval induljon, reggeli nélkül

Ezt vagy mondogatnom kellene magamnak, vagy kinyomtatni és kiragasztani a falamra. Vagy gyakran látogatni és sűrűn olvasni a saját blogomat.


Megjegyzem rovat:
Az elsőt, már majdnem egy hete tartom. :)

Ma reggel fél 9kor anya rúgta rám az ajtót, hogy ők most azonnal rendszerezni akarják a valeurs phonetique-met, hol van, apa megcsinálja. Oké, -borzasztó tényleg, hogy egy szatyorban hurcolászom magammal mindenhova és ha tanulni akarok belőle,( vagyis nem tanulni, hanem jelt keresni) minimum, hogy az egész ágyam be van terítve vele,- de nem gondoltam, hogy ennyire elszántak. Tévedtem. Most egyesével tuszkolja bele a lapokat átlátszó tokokba.
Hát aki tudja, hogy egy görög-római kori jellista milyen terjedelmű, az most velem együtt kívánt apucinak sok kitartást.

Édes drága hugom betöltötte 17. életévét, ennek örömére anyámék megengedték neki, hogy lightos házibuliféleséget tartson itthon. A jeles nap tegnap volt esedékes. Az előzetes létszámösszeszámolások minden egyes alkalommal több és több fővel gyarapodtak, az 5ből lett 7-8, aztán abból meg 10-12 és végül 15en voltunk. Miután az alapozás nálunk véget ért, rám maradt a nemes feladat, hogy eltakarítsam a romokat. Aztán úgy döntöttem, hogy el is fogyasztom a romokat. Így esett meg, hogy főhősünk magához vett vagy fél üveg sangriát és leült G-vel msnezni. Mire az üveg aljára értem, kaotikusan depressziós állapotba kerültem, és nekiálltam sírni, de úgy, mint már régen nem. Aztán, miután kivégeztem a sangriát, kinyitottam egy üveg sört (jelezném mindeezekelőtt ittam vodka-narancsot, bacardi breezert és még 2 pohár sangriát is, ja és gyümölcsvodkát) és sírtam tovább. Pontosan se akkor, se most nem voltam/vagyok tisztában azzal, hogy mi volt ez a hirtelen érzelemkitörés. Csak azt tudom, hogy már jópár hónapja készülődött, lelkileg már egy ideje rottyon voltam teljesen, csak most, hogy a szervezetem is kikészült mellé, és lebetegedtem, most tört elő belőlem.
Vagyis ha jobban belegondolok van egy tippem, hogy miért volt ez. A pasi téma. Mit bizonygattam, hogy ez a téma mennyire nem érdekel. Pedig de. Nagyon is. Csak túl büszke voltam ahhoz, hogy bevalljam, hogy bánt, hogy nincs senkim, de még ennél is jobban csak az bánt, hogy a fene válogatós formámmal, csak olyanokat szúrtam ki magamnak, akik természetesen elérhetetlen távolságban vannak tőlem, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy barátnőjük van. Aki pedig itt lenne egy karnyújtásnyira tőlem, abba meg beletaposok és elhajtom. Ez vagyok én. Tipikusan szánalmas. G-től tegnap az 1 órás bőgős-msnezés közben 3szor kértem bocsánatot, amiért ilyen szánalmas vagyok és 3szor mondta el, hogy nem vagyok szánalmas. Hát nem hittem el. Próbált vigasztalni, amiért ezúton is hálás vagyok neki (nem olvassa a blogomat és remélem, hogy még véletlenül se fogja soha megtalálni), de azzal, hogy azt mondta, ha nem lenne a barátnője, olyan lány kellene neki, mint én, nem igazán a várt hatást érte el. pedig egy ilyen bóknak minden lány örülne ugye. Ugye? Csak nekem kevés a barátsága.
A tavaly szeptemberi kiborulásomat tudnám a tegnapihoz hasonlítani, annyi különbséggel, hogy ez jóval diszkrétebb volt és szolidabb és senki se látta!!!. Nagy előny.
Tavaly unokatesóm buliján (ahol csak úgy mellesleg, én voltam a rangidős) istentelen módon berúgtam (este 10-re több üveg fütyülős pálinka elfogyott), aztán kitört belőlem a fájdalmam
( szó szerint) és nekiálltam sírni. És mindenkinek, MINDENKINEK az aktuális elfuserált szerelmi életemet panaszoltam el, hol a hányással, hol a könnyeimmel küszködve. Hát szó mi szó. Szánalmas voltam, kegyetlenül. Akkor is. Szegény tesóm, akkor a babysitter szerepét játszotta, kézenfogva vitt haza. Talán, amikor kicsit többet iszom, akkor jönnek felszínre ezek a dolgaim.
Azért tegnap más volt a helyzet.. Éjfélkor úgy döntöttem, hogy nem kell a sör és lefeküdtem aludni. Szerencsére más pia nem is maradt, így ha akartam volna, se tudtam volna több kárt tenni magamban(pedig biztos vagyok benne, hogy akartam volna). És a legszebb az egészben, hogy erről G.-n kivül senki semmit nem tud, továbbra is mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van, én előadom a pókerarcom és csinálom a dolgaimat a megszokott ütemben, mintha mi sem történt volna.

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Most, ahogy olvasgattam a régebbi bejegyzéseimet, rájöttem, hogy én mennyire vicces egy lány vagyok. Kéthavonta mindig új pasiról áradozok, hogy ő kell nekem, aztán jön a következő, aztán, meg az azt követő. na most hálistennek ettől függetlenül megállj van egy ideje.
Lassan egy éve, hogy nincsen senkim és az az igazság, hogy baromira jól érzem magam így is.
Nincs sírás-rivás, nincs rinya, nincs jajmicsinál, jajholvan, jajmiértnemír, jajszeret-e. (mondjuk ez nem volt jó példa, mert nem vagyok ez a fajta..)
Tökéletesen elvagyok egyedül, ahogyan eddig is.

Ja amugy a bogár meglett. Brutálisan kivégeztem.

Non plus ultra:
Ilyenkor első, hogy végigtapogatom a hajam, a ruhám és az egész testem, mert elsődleges búvóhelynek mindig azt szemelik ki, ami a legalapvetőbb és mégse veszem észre.
Most is ezt tettem. Ott nem volt.

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.

Tegnap meg az realizálódott bennem, hogy G. alkohol fogyasztás után és Márk társaságában minősíthetetlenül viselkedik a BKV-n. Illetve nemcsak ott, hanem mindenhol. Egészen kiábrándító tud lenni, ami végülis nem is baj. Legalább most meghazudtolhatom a 2-vel ezelőtti postomat, miszerint annyira kell ő nekem.
Nekem nem kell egy olyan ember, aki csekély sörivás után, társaságban képtelen viselkedni és szégyenkeznem kell miatta, mert 22 éves létére, olyan, mintha egy 16 éves szaros gyökér tini lenne.

szóval annyira megfáztam( jó kérdés, hogy hol és hogyan), hogy eszméletlenül szexi bárénekesnő hangom lett, ugyhogy mindenki jobban jár, ha nem szólalok meg. így természetesen nem mehetek csütörtökön babázni. persze miért is ne akkor fáznék meg, amikor már több hete tervben van, hogy ezen a héten babucizni fogok.
Nem mentem és nem is megyek suliba se, de haza sincs kedvem.
Ezenkívül jelentkeztem A kiállításra munkaerőnek. Megcsinálom a karrieremet, érzem én.
A konferencia pedig iszonyatosan inspiráló volt, és most megint lelkes vagyok eziránt az egész iránt. Hajrá magyar egyiptológia, hajrá.

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.

Ma többek között ellógtam az összes órámat (annak ellenére,hogy hajnal fél 2ig tanultam rájuk*), végigjártam két plázát, sikerült tesómnak ajándékot venni, ettem Ernő menüt, voltam állásinterjún (és felvettek) rendeltem pizzát és itt a brandnew Heroes, bennem pedig annyi erő se maradt, hogy másfél órát bámuljam csak a képernyőt. Mi lett volna, ha még az óráimra be is megyek??

*tudom, gyökér vagyok.

Továbbá szeretném még azt is elmondani, hogy az első 3 napomat további 2 napomba került teljesen kipihenni* és mára eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok minden percben elbóbiskolni és nem érzem magam állandóan kimerültnek. Lehet,hogy apa kávéja is nagyban hozzájárult ehhez. (iszonyatosan erős kv-kat tud ám főzni az én apukám) Szeptember végéig, még annyi elintéznivalóm van, hogy már listát vezetek róla, mielőtt valamit kifelejtek. Le kell adnom a témabejelentőt a tanszékvezetőmnek, továbbá a címbejelentőmet addig aláiratni vele, amíg még itthon érem. Meg kell kötnünk a mentoráltam és köztem létrejövő szerződést és ezt nekem be kell küldenem az irodába, aztán beszámolót is kell írnom csütörtökig, aztán meg a szoctámos papírokat is intéznem kell. Aztán majd ha levegőhöz jutok a címbejelentőmet a TO-n is le kell adnom.
Csodás hetek elé nézek, valóban.

* pedig még csak bulizni sem voltam

Most olvastam el harmadszor azt a levelet, amit a témavezetőm írt, reagálva az új szakdolgozati témámra, amit pár napja találtam ki. Próbálom értelmezni a szavait és a tanácsait és egyre inkább tudatosul bennem, hogy most irdatlanul megszivattam magam és, hogy nagyon nagyon nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. De őszintén szólva nem bánom, csak bár tudnám, pontosan hogyan is kezdjek hozzá a favágáshoz. Talán elsőként írok az új cím által a témámba bekapcsolódó másik témavezetőmnek is. Hajrá Vikike, hajráhajrá.

Tegnap beköltöztem a koliba (csak hivatalosan, cuccok nélkül egyelőre) és megismerkedtem az új szobatársunkkal, Annával. Aki ezt a szoba beosztást összeállította, hát nem hiszem el egyszerűen, hogy nem direkt csinálta. Így összeválogatni orchidea-szakosokat egymás mellé, már művészet. Netti mongol-tibeti szakos, Anna néprajz-finnugor, én pedig ugye egyiptológia-ógörög.
Tehát valaki mutasson nekem még egy ilyen multikulti szobát, mint amilyenek mi lettünk :)
Ahol az egész szoba "kicsi és kuriózum szakos" emberke. Tádámm. Nem nagyon van. :)

Szinte kivétel nélkül mindenki becsajozik vagy bepasizik körülöttem, lassan már csak én leszek egyedül. kezdek irigy lenni.

Ezittaz!

Mekkora bunkó vagyok, Fricit kihagytam.



Ő Frici, a császárskorpió :)

Tegnap pedig madárpókokat és skorpiót etettünk, rendeltünk egy pizzát, vettünk citromos Gössert és megnéztük az Underworld 3-at (Rise of the Lycan), ami egyikőnknek sem tetszett, szóval igazán jó választás volt.
Ugye volt már róla szó korábban,hogy viszolygok a pókoktól. De ezektől nem. Ezek szépek, aranyosak és addig ez marad a véleményem róluk, amíg köztem és köztük van egy üveg, ami elválaszt minket egymástól. Addig minden oké, addig minden jó. Addig nagyon szívesen elnézegetem őket, megcsodálom, ahogy levadásszák a kajájukat és meglesem, ahogy hálót szőnek. De halálfélelmem lenne, ha hozzájuk kellene érnem, vagy elviselnem azt, hogy hozzámérnek. Ennek ellenére nagyon érdekes állatok és hogy lássátok ti is, milyen csodálatosak, összekukáztam róluk képeket, mind a 4 fajtáról külön-külön mutatok egyet.

Fentről lefelé haladva bemutatnám, 4 új kis barátomat:
Albo, Geni, Vagens és Chromi.

Ugye milyen aranyosak?
Bezzeg, amikor a botsáskát mutatta meg nekem,hogy milyen jófej, ahogy az első csápjaival integet, sikítottam egyet és fél másodpercen belül az ágy másik végében voltam.
Na ennyit az arachnofóbiámról. Hogy hívják a botsáskáktól való félelmet? :D

2 nap alatt 2 db, 2 és fél éve nem látott exemmel futottam össze. Spontán találkozások voltak ezek, mégis nagyon tetszettek. Az egyik találkozó helyszíne (mint már a korábbi postban is említettem ugye) a szobám volt, a másiké pedig a Balcsi part és környéke. Mindkét srácról azt mondhatom el, hogy van valamijük, ami nekem nincs.
Kiegyensúlyozott, boldog, komoly párkapcsolatuk. Ezért irigylem őket egy kicsit. Zsoltira egyenesen büszke vagyok, nagyon sokat változott az utóbbi 2 évben,és mint kiderült, ők már össze is költöztek a barátnőjével. Amikor velem sétálgatott a parton, vett neki egy "Szeretlek" feliratos törcsit. hát nem édes??? :)
Egyébként az aug. 20-ai tűzijáték legendary volt. Végre újítottak.

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Kipróbáltam a Szőke Ciklont. Nem ízlett.
Kipróbáltam a citromos Gössert. Odáig vagyok érte.
Sörivó lettem. Én.

Egyébként a Balcsi tegnap este 21 fokos volt, így, én csak térdig merészkedtem bele, mert így is majd megfagytam. Szimpatikusabb volt, amikor elérte a hőmérséklete a 26 fokot, az az igazi.
Ebbe jelenleg belefagyok.
Mellesleg agyvérzést, szívinfarkust és szélütést kapok egyszerre azoktól, akik lakott területen kívül 60-nal mennek. Idióták. Kiszállnék és megverném. De a másik végletet is.

Első rizses-virslis lecsóm. Teljesen egyedül. Isteni lett. Büszke vagyok magamra. És szerény vagyok :D

Andrush és a szedres vodka multivitaminnal felöntve felettébb nagy sikert aratott tegnap este. Éljen a balatoni nyár.

É: "megöltem egy pókot.."
A: "és hogyhogy nem sikítottál?"

xD

ettem tegnap vajat.. és még élek!!! de ezután se fogom szeretni.

koliflashback

Eldöntöttem,hogy bármi áron megpróbálom a srácokat visszajuttatni a koliba.
Minden ismeretségemet megmozgatom, hátha valamelyik fejes tud nekik segíteni. Egyszerűen ebbe az igazságtalanságba nem vagyok hajlandó belenyugodni. Kerül, amibe kerül.
Ha az a szemétláda végigvitte,hogy kirakják őket, én végigviszem az ellenkezőjét. Ámen.

Tulajdonképpen ma Márk adta a számba a megfelelő szavakat ahhoz,hogy megfogalmazzam a megfogalmazhatatlannak hitt "érzéseimet" és rájöttem,hogy az ő esete tökéletesen illik az enyémre. "Amikor nekem kellett az illető, én nem kellettem neki, most hogy kellenék neki, nekem már nem kell." Nem tehetek róla. Máshogy nézek rá, nem, mint potenciális jelölt, vagy akiben a leendő pasimat látnám, hanem mint egy barátra. Szimplán, csak egy barát. Semmi több.

2 hét
potom 2 óra alvás
3 óra buszozás
10 méteren belül 4 ismerőssel találkozás
kolidíj késedelmes befizetése
után....

Ismét Butapesten.

Ragasztót kerestem bérlet hamisításhoz...

...amikor megtaláltam egy csomó régi kacatomat.
A régi balettcipőmet, ami még mindig jó rám. Muszáj volt felpróbálnom.
A marokkót. Rengeteget játszottunk vele.
A régi emlékkönyveimet. Amibe pont 10 évvel ezelőtt rajzolt az a lány, aki sokáig a legjobb barátnőim egyike volt, mára odáig fajultak a dolgok, hogy kb. 2 éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Valamint rajzolt bele az a srác is, akivel az utóbbi időben "randizgatok". Kellemes meglepetés volt, nem is emlékeztem rá.
A 8.-as, 10.-es, 11.-es ellenőrzőimet. Milyen fura... pont a 9.-eset nem találom, amiben befigyel egy osztályfőnöki figyelmeztető :D.
És a legviccesebb dolog mind közül a "barátság füzetem", ami általános iskolában nagy divatját élte, ígyhát természetesen nekem is volt egy. Ez arról szólt, hogy idiótábbnál idiótább és banálisabbnál banálisabb kérdéseket tettem fel benne, amikre szépen lehetett válaszolgatni.
Íme egy kis ízelítő a személyes kedvenceim közül:
"Mi a kedvenc virágod?"
"Ki a kedvenc együttesed?"
"Hol érzed magad a legjobban?"
"Bírsz engem?"
"Szereted a discot?"

Két válaszomat szeretném megemlíteni.
Az egyik a "Hol szeretnél élni" kérdésre adott válaszom, a másik pedig a "Mi leszel ha nagy leszel"-re.
Nos az elsőre azt válaszoltam, Amerika. Nem is értem mi ütött belém, sosem élnék Amerikában. Mese habbal és még annak a tetején csücsül egy kandírozott cseresznye. Fúj.
A másodikra pedig azt írtam, hogy régész. És ez általános suli, hetedik osztály.
Kicsit eltökélt voltam/vagyok. Már akkor pontosan tudtam mit akarok, illetve azért egészen pontosan nem, de az irány 95%osan megvolt. És igen, a régészetet meg akarom csinálni másoddiplomaként :)

Egyébként a bérlethamisításhoz nem találtam ragasztót az egész házban, ezért hibajavítóval csináltam meg. Elég tré lett, de nem különösebben érdekel, első munkám, majd még tökéletesítek rajta.

Buda vs. Pest..

.. azaz vigyázz mit mondasz.
Amikor egy magamfajta jóféle VIDÉKI (mert ugye a fővárosinak Debrecentől Győrig, az összes balatoni várossal együtt, közös gyűjtőnéven mind vidék) azt mondja "Pest",-általános tapasztalatom szerint legalábbis-kollektíven egész Budapestre gondol és nem épp a híd túlsó felén elterülő városrészre.
Ha megkérdezem egy embertől, hogy "Te pesti vagy?" Akkor a vidéki kis agyam arra gondol, hogy Budapesten él-e, és nem arra kérdezek rá, hogy konkrétan a pesti oldal-e a lakhelye. Persze erre a kérdésre a budai elit felhorkan és kikéri magának,hogy ő bizony a híd innenső oldalán lakik és én vidéki kislány ugyan nehogymár lepestizzem Őt.
Komolyan egyszer agyvérzést fogok kapni ezektől.
Nagyon belémégett egy régi (régen) kedves ismerősöm mondata, miután én lepestiztem őt, ami így szólt:
"keszthelyi kislány jegyezd meg Buda és Pest között nagy a különbség".
Azóta tudom,hogy Buda és Pest között van különbség. Pedig mi nem tennénk különbséget, mert számunkra nincs jelentősége ki melyik oldalon lakik.
Szóval a pesti ember szokjon le a vidék szó használatáról és tanulja meg, hogy az ő városán kívül is vannak nagyvárosok az országban, valamint szokjon hozzá, hogy ha már ők levidékiznek minket, mi általánosan pestieknek tituláljuk őket az összes rózsadombi budai úri köcsöggel együtt.

Ma csináltam gyümölcsmártást, ami eredetileg gyümölcslevesnek indult, csak aztán túl sűrű lett és kénytelen voltam átnevezni. Pénteken pedig életem első, teljesen önálló zöldborsó főzelékét sikerült előállítanom szülői felügyelet és telefonos segítség nélkül. Kicsit sós lett, de ezenkívül baromira meg voltam magammal elégedve. Újabban elég sokat konyhatündérkedek és nagyon élvezem. Ezenkívül ma csináltam még hamis túróst, amit bátran ajánlok mindenkinek, mert gyors, egyszerű, könnyen elkészíthető, laktató, finom, nincsenek bonyolult és drága hozzávalók, tehát tökéletes kolikaja :).
Recept: itt!
Annyi különbséggel, hogy én mindenből dupláztam,mert 4 személyre sütöttem és kihagytam belőle a mazsolát. Ízlés szerint. Jó étvágyat hozzá.

A minap régi fotókat nézegettünk a családdal közösen, együtt, mind a négyen. Nem tudom kajálásokat leszámítva mikor volt ilyen utoljára, hogy bármit is csináltunk volna közösen, együtt. Anyáék esküvője, nyaralások még pubi korukból, eljegyzés, Vikike és Adrika érkezése, karácsonyok és húsvétok, fellépések és ballagások, bérmálások és elsőáldozások... még egy cetlit is találtam, amin vezették egészen '89 januárjáig, hogy kis Viki súlya mennyit gyarapodott hétről hétre. Édes. Sokat nevettünk a képeken, és nagyon nagyon jó volt egyet nosztalgiázni.
Az én csodálatos ötletem volt. Természetesen ki másé. Nem kérdés.

Ma szóltam anyának, hogy jövő héten vonyarci party lesz.
Reakció:
"semmi idiótát összeszedni, se kaposvárit, se pécsit. "
Igenis, értettem. xD

sorozatfüggés

Teljesen kétségbe estem valamelyik nap, amikor újabb sorozatom utolsó részéhez érkeztem. Eluralkodott rajtam az "úristennemleszmitnéznem". Merthát ugye vizsgaidőszak van és én ugye már végeztem.... ( itt most lehet utálni, ánlájkolni és fújolni, de nekem is ez az első vizsgaidőszakom, amiben emberi időben letudtam a vizsgáimat).. és mivel a munkahelyemen is felmondtam, különösebben nincs mivel elütnöm az időt, mert rajtam kivül ugye mindenki vizsgázik/tanul/ otthon van. Szóval, hogy ne unjam halálra magam sorozatot nézek. Mivel végignéztem már a Dexter, Supernatural, Heroes, CSI, Kés alatt, Narancsvidék összes fellelhető részét és belenéztem a Dokik-ba, két évadot a How I met-ből, ezért úgy döntöttem új sorozatot kell keresnem önmagam szórakoztatására. És meg is leltem. Most elkezdem nézni a Gossip Girl-t. És persze holnap hazamegyek, nekiállok munkát keresni otthon, mert kifejezetten utálom a léha semmittevést huzamosabb ideig. Nem szeretem mihasznának érezni magam, márpedig egy jó 10 napja tényleg semmi hasznosat nem csinálok. Tudom. Fúj.

Az előbb jött át hozzám egy kolistársam, hogy bemászhatna-e a pasija a mi erkélyünkön, merthogy kiszúrta a portásnénink a srácot, és az ő oldalukra jobban odalát, mint a miénkre. Klári néniről azt kell tudni,hogy-az összes többi portással ellentétben,akik le se szarják,hogy ki jön be és mikor- mindenkit megállít, különösképp a fiúkat és iszonyat ocsmány hangszínen előadja a "kollégiumi belépőket aranyoskáim" című nótáját. Miután a srác nem kolis, logikusan következik belőle, hogy kolis kártyája sincs, ezért csak kemény 500 HUF-os ittalvási díj ellenében engedte volna be a srácot. Még szerencse, hogy a földszinten lakom. Már megérte felkelni, vették valami hasznomat.

Nagyon úgy érzem,hogy most készen állnék egy kapcsolatra. Borzasztóan vágyom is rá. Ahogy arra is,hogy végre valakinek igazán kelljek és vágyjon rám és csak rám, senki másra. Úgy érzem tudnék szeretni,ha hagynák, de akit szeretni akarnék, az nem hagyja. Sakk-matt.

Mostantól fel lehet iratkozni a rajongóim közé.
Amugy az utóbbi napokban hisztis vagyok, szeretethiányos, morgós, morcos és a legkevésbé sem jófej.
Plusz info: A csütörtökön 8(!) perc alatt megírt vizsgám 5ös lett. Na ki a király??

Iszonyat gyorsan ki kellene találnom a szakdolgozatom témáját, azonkívül, hogy behatároltam a korszakot nagyjából, -azáltal, hogy már a témavezetőmet kiválasztottam- mert 06.15-ig le kell adni a szakdoga címbejelentő lapot a tanszékvezetőnél. Az a baj, hogy azok a dolgok, amik kifejezetten érdekelnének, olyan tanárhoz tartoznak, akit nem annyira szívlelek, ezért úgy voltam vele, hogy inkább tanárt választok,és majd az ő területén belül találok valami témát. Lehet,hogy rosszul tettem.

ma kaptam egy e-mailt az egyik csoporttársamtól, miszerint az a vizsga, amire én azt hittem, hogy 06.09-én lesz, 06.02-án lesz, azaz most kedden. Érdeklődéssel várom, hogyan készülök fel 2 egész nap alatt. Már most tudom is rá a választ. Sehogy! Egyiptomi nyelvtörténet. Ami nem épp a legkedvesebb és nem is épp a legegyszerűbb tárgyam, de ezek szerint csütörtökön végzek is a vizsgaidőszakommal, szóval meg kellene ünnepelni és még aznap iszonyat módon berúgni és partyzni egy hatalmasat. Valakinek valami ajánlat vagy ötlet?

ritka..

.. hogy én egy pókra azt mondjam, hogy jófej, de ez kifejezetten az :)

csak úgy, mert szép

egyszerűen csodás ez a színkavalkád :) szívesen hordanám is az eféle ékszereket, ha az áruk nem a csillagoségfelett kezdődne..

Nap poénja rovatunk

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
- Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete, és.....
- Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! - szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet....
Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az elsőt. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba....
Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ?
- Az agy, Éva, az agy....

mekkora király!

true friend

Bemutatom az új pajtásomat,Billy-t:
Nagyon megértő,kissé hallgatag a lelkem, de végre valaki nemcsak traktál a dolgaival, hanem figyel rám.

Ne is kérdezzétek... fáradt vagyok.

Mission impossible is completed!

A már-már kilátástalannak tűnő lepkevadászatom eredménnyel járt. Csak addig-addig piszkáltam a fülhallgató zsinórral, míg szárnyra kapott, én meg több jól-irányzott mozdulattal lezúztam a papucsommal a jegyzeteim kellős közepén. Ezért megjutalmaztam magam egy kávéval és egy Tétékás Nyúzzal. Happy moments.
Én csak azon csodálkozom,hogy erre az egész éjszakás műsoromra a szobatársam nem ébredt fel. Vagy lehet,hogy csak tetteti az alvást. Mindenesetre elég hitelesen csinálja.

Helyzetjelentés vol. 2.

Azóta megtámadott egy molylepke, amitől majdnem halálra rémültem és Xenophón odasuhintása sem bizonyult elég erősnek. Most ott alszik az ágyam és asztalom közötti résben, hiába piszkálom a fülhallgatóm zsinórjával, nem akar előjönni. Pedig ki kell iktatnom, mert igy nemhogy éjjel, de nappal se merek majd aludni, abban a tudatban,hogy ott élősködik nem messze a fejemtől.
Nekiállt berregni a hűtő. megint. attól is összerezzentem.
Lehet,hogy üldözési mániám van?

Helyzetjelentés

Még mindig kitartóan bújom a könyvet, itt-ott érdekességet felfedezve. Most kicsi pihiképpen megírom mi a helyzet a fronton.
-Miután ma Berta barátnőm volt szives tájékoztatni,hogy a macskájának félretett és éjszakára erkélyen kinnhagyott maradék húst az éj sötét leple alatt felzabálta valami állat, ezért úgy döntöttem nincs az az Isten,hogy én éjjel nyitott erkélyajtónál aludjak. No way. Friss levegő ide vagy oda, nem akarok dögöket a szobánkban.
-Mi a tanulság abból ha hajnal 3ig mégis nyitva hagyod az erkélyajtót és kislámpa fényénél tanulsz?
Bogarak egész hada lep el, és egy zöld repülős valami is, amit nem tudtam azonosítani. (miután a Xenophon által írt Memorabilia könyvvel jól odacsaptam neki, meg pláne nem). De repült és zöld volt és nem teccett, az biztos. Legalább elmondhatom, hogy annak a könyvnek is vettem némi hasznát, ha már egész félévben egy büdös betűt nem fordítottam belőle órára.
-Mi a tanulság abból, ha mindig parázol a pókoktól?
Előbb-utóbb megjelenik egy a takaródon.. És kénytelen vagy kiiktatni. Mert ugye elég sok mindenkivel elaszom én egy ágyban, de a pókot nem érzem versenyképesnek. Jelen helyzetben már kevésbé vettem hasznát Xenophón bácsinak, ehhez már a Mr. R. által csónaknak titulált régi öreg deszkáscipőmet kellett segítségül hívnom. És ezekután a nyavalyás nem akart lejönni a talpáról. Mármint, ami maradt belőle. Agyvérzés.
-Mi a tanulság abból, ha hajnal 3kor kinn cigizel a folyosón?
Találkozol egy sorstársaddal, aki épp a kávéautomata felé igyexik, némi koffeinért. Lehet,hogy követnem kéne a példáját. Pedig megfogadtam,hogy soha többet nem veszek kv-t ebből az automatából, annyira fos. Dehát a kényszer nagy úr.
- Mi a tanulság abból,hogy most is blogolok, ahelyett, hogy a "Túlvilág és társadalom" c. fejezetet tanulmányoznám?
Meg fogok bukni holnap, vagyis ma.
Agyvérzés.
És végül:
-Mi a tanulsága annak, ha 3kor már csiripelnek a szájbab***ott madarak?
Nincs tanulság, idegesítenek.

ja vagyishogy az a 2 vizsga ma lesz, miután már 01:00 van. Fun!

Úgy kb. egy órával ezelőtt eszembe jutott, hogy éjszakázni fogok-mert holnap 2 vizsga és ha nem tanulom végig szó szerint a hátralévő óráimat, akkor esélyem sincs-így bevettem egy koffeintabit és lám! Tényleg nem vagyok már annyira bágyadt. Tehát.. Most egyiptomi teremtéstörténetet olvasok és közben jókat mosolygok(!) miközben meghökkentő mód meg is jegyzem a számomra érdekes dolgokat, mint pl. a következő mondat:
".. Egy abüdoszi szobor a ravatalon fekvő Oziriszt ábrázolja, Ízisz,mint sólyom repül föléje, úgy fogadja magába férje termékenyítő erejét.." *
Mennyire betegek voltak ezek az egyiptomiak. Nem is.. Átfogalmazom. Mennyire beteg volt a szexuális életük. Széthet és Anubiszt homoszexuális kapcsolat fűzte egymáshoz, Ozirisz egyszer Ízisz helyett tévedésből másik testvéréhez, Nephtüszhöz közeledett, ebből lett Anubisz. Ugye a vérfertőző testvérházasságokat és "kapcsolatokat" már meg se kell említenem részletesebben, az alap volt.
Na meg a fentebb idézett postmortem szex. Elképesztő.

* Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Budapest, 2005, Osiris Tankönyvek. "Az egyiptomi vallás" fejezet, 321. oldal

von Hagens doktor úr ismét alkotott

Imádom ezt az embert. Kicsit őrült, kicsit beteg, kicsit elhivatott, kicsit fura németes akcentussal beszéli az angolt, és kicsit sem riad vissza az új módszerektől. A videót tényleg csak az nézze meg, aki érez magában elég gusztust hozzá. A kedvenc részem, amikor teljesen lehántolta már a bőrt és megfogja a bicepszet. Nagyon durva. Ha másért nem is, ezért egyszer kimegyek Berlinbe.

Ki olvas Vonyarcról meg Tabdiról? Tudtommal senkinek nincs hozzáférése az olvasáshoz, aki ezen helyek egyikén is lakna. Javítsatok ki, ha nem így van.

Egyre inkább érzem, hogy Ő kell nekem*
Kell nekem és nemértem mi történik velem. Nem a szokásosak a reakcióim a dolgokra. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csak hiányzik és szeretnék vele lenni. De egy biztos, a büszkeségem nem adom senki kedvéért, remélem és nagyon bízom benne, hogy rá fog jönni, hogy kellek neki. Remélem. Tegnap este itthon áradoztam róla és ha belegondolok, igazából magam sem értem, hogy miért. Nem a pasim és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Felesleges volt anyámékat azzal hitegetnem, hogy megtaláltam a legideálisabbat számukra. És számomra is. Az elsőt, akit másnak és jobbnak érzek a többinél együttesen, és az első, akire azt mondom, hogy a családom tudná kedvelni. Ez van bennem. Minden ellenére. Mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat csak úgy leírni, mint face to face elmondani valakinek. És!!! A legszebb az egészben, hogy ezeket Ő sosem fogja megtudni..


* innentől kezdve: Mr. R

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

tegnap éjjel honfoglalóztunk ****val és annyira felbosszantottam magam, hogy ő mindent tud, én meg hozzá képest semmit sem, hogy azonnal ledobáltam magamról a ruháimat és minden még az éjjel hátralévő részére tervezett programomat skippelve, lefeküdtem aludni a picsába. attól félek, hogy én túl műveletlen és buta vagyok mellé és hogy egy idő után erre ő is rájön és megun és nem akar majd ilyen lánnyal mutatkozni, mint én. Aki nem naprakész, nincs semmi általános műveltsége, se türelme ezt pótolni. Borzasztó vagyok.

annyira gáz ha egy csaj minden körmét más szinűre festi. szerintem. egy fénykép kedvéért még fun, de úgy hordani hetekig. übergáz.

Na szóval. Volt Húsvét. eltellt. Hál' Istennek locsolók nem merészkedtek a közelembe. Mondjuk tavaly se, de azt a koliban Kortez barátunk bepótolta elég rendesen,amikor 2 srác becipelt a férfi tusolóba. Ruhástul-cipőstül-mindenestül beállítottak a zuhanyrózsa alá. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem. Múlt héten PEN-en voltam, sok élménnyel gazdagodtam, mindenesetre sikerült reggel negyed 7kor lefeküdni aludni, ha emlékeim nem csalnak meg ugye... Hétvégén otthon voltam, majd vasárnap jöttem vissza Pestre. Este kapásból egy randival inditottam. Szobatársamtól úgy búcsúztam el, hogy éjfélre itthon vagyok. Namost az éjfélből lett 3/4ed négy. Majdnem megittam egy liter bort, úgyhogy nem mondanám, hogy a legjózanabb voltam.
Kedden elmentünk koktélozni szobatársammal. Aki nagyon cuki, de van még mit nevelnem rajta.
A második koktélja már alkoholmentes volt, mondván ő nem bír többet inni. Megbeszéltük,hogy jövőre együtt lakunk. Fel kellett világosítanom, hogy ez mellettem nem működik, hogy nem iszunk rendesen. És egy koktél után kidőlünk. De nem ám. Aztán szerdán a kolis kis pajtikkal kinn bográcsoztunk a kertben. Voltunk vagy 20an. Többek közt két mexikói, egy olasz és egy szlovén srác. Azon voltam ledöbbenve, hogy az egyik mexikói srác folyékonyan beszélt németül/angolul/franciául, épp ki milyen nyelven szólt hozzá. Matteo, az olasz srác, pedig istenien gitározott és énekelt, szóval tetszett az este alapjában, de hiányzott nekem valaki és nagyon fáztam is, úgyhogy a többieket kinnhagytam vidámkodni én pedig visszajöttem a szobámba. Összeségében eseménydús és boldog hetem volt. És talán a boldogság állandó marad. Majd meglátjuk.

Mélyentisztelt Publikum!
Jelentem lett netem a koliban, és az msn-t leszámítva minden szuperál rajta. Majd ezen az ügyön még dolgozom ma.
És kaptok élménybeszámolókat is az elmúlt hetek pikánsabbnál pikánsabb történéseiről
Panem et circenses!

Otthon voltam egy egész hetet húsvéti szünet címén. Szerdán jöttem fel Bp-re, de csak mert Pécsre nem fértem már be a kocsiba. Erre délután felhívom anyámékat, hogy mizu, mire közli velem, hogy itt az üres helyem az autóban. Mondom ne basszál fel, ki nem ment?? Hát a tesód!-kapom a választ. Mert kiderült, hogy ez a hülyegyerek németből aznap kisérettségizett, amikor ment volna anyámékkal Pécsre, csak persze erről ő nem tudott, majd amikor anyám betelefonált a suliba,hogy a mai napot tesóm skippelné, 3 perc múlva telefonált vissza a tanár, hogyha nem túl nagy probléma, akkor be kéne fáradnia a suliba, mert németből dogát ír. Mindez kb. 15 percre rá, hogy én eljöttem otthonról. És mehettem volna Pécsre. Ugye Adri tudod, ha hazamegyek, megöllek ezért!!!!
Aztán ezalatt az egy hét alatt, nem is gyújtottam rá egyetlenegyszersem(!) és nem is hiányzott és nem is kívántam. Viszont ahogy visszajöttem Pestre, elszívtam még a maradék dobozomat, amit direkt hagytam fenn. De most sem hiányzik (annyira) ugyhogy itt az ideje leszokni. Meg amugy sem szeretném ilyen dologra költeni a pénzem, mint a cigi. Nem éri meg. Ma este megyek partyzni Korival Studioba, ott lesz az igazi megpróbáltatás kibírni cigi nélkül. Remélem helyt állok.Szurkoljatok. Thx.

Amugy a múlt héten BN volt, ebből a kedd és a péntek különösen jól sikerült, ha valaki igazán kíváncsi iwiwen és facebookon is vannak fenn képek. Megkóstoltam a szobatársaim szerint legendaryyyyyy Pöttyös Bugyit és valóban nem is volt olyan rossz. Valamint rájöttem, hogy vodkát sem fogok soha többet inni. Tönkretette a szombatomat...:D
Volt Republic koncert, meg volt Péterfy Bori, és Ludmilla helyett Palotai.. És egyik nap se volt hajnal fél 4 előtt alvás. Ha akartam, ha nem. Az ablakok rezonáltak, még szerencse h a koncertteremre néznek frontálisan. Így, mégha szerettem volna, se tudtam előbb elaludni. Nagyjából bejártam dolgozni is, és talán vmi órámra is sikerült beesni. Szám szerint 1re emléxem... De lehet, hogy volt az több is, bármi megeshet ugye.
Fura, volt, hogy idén első alkalommal egy klubbhoz sem tartoztam, egyikkel sem sírtam vagy nevettem együtt, nem izgultam végig a gálát és nem ugráltam önfeledten a színpadon, az akárhányadik helyezés miatt. És az az igazság, hogy nem is bánom. Jó így. Semlegesen, mindenkitől függetlenül. Mindig ott lehetek, ahol és akivel épp lenni akarok és nem megy a sajátklubom részéről a kérdezősködés, hogy "én mitcsináltam azzal meg azzal és miért ott buliztam, miért nem náluk stbstbstb." És mivel amugy is sokan néznek rám csúnyán, egy másik dolog miatt, ennyi már nem oszt vagy nem szoroz, ha épp úgy támad kedvem és a dokknál fogok legközelebb félmeztelenül táncolni :D

Tegnap este azon gondolkodtam,hogy egyedül vagyok. itt volt tesóm pasija és elkérték a gépemet filmezni, lenn meg a szüleim voltak, én meg csak ténferegtem a lakásban, nem igazán tudtam, mi a francot kezdjek magammal, de nem voltam elkeseredve. És nem is zavart.
Olvasom Csernusnak A Nő című könyvét és be kell valljam, hogy tetszik. Tetszik a stílusa, a szókimondása, a humora, a vulgaritása ( ami nem kicsi) és tetszenek a gondolatai. Azt írja, az általa megkérdezett nők kb 90%-a azt gondolja, attól nő, hogy van mellette egy férj, férfi, vagy, hogy párkapcsolatban van. És itt jövök én a képbe. Meg tudom fogalmazni, hogy mitől vagyok egész és nő, és baromira nem azért, mert lenne mellettem akárki is. Alig több, mint 3 hónapja nem volt kapcsolatom és nem is vágytam rá. Viszont most a facebookos teszt is megmondta a frankót, "Harcra kész vagyok". És az egyetlen, akivel most talán hajlandó lennék párkapcsolatban lenni, ugyanezt a megoldást kapta a tesztjére. Micsoda véletlen. Minket biztos a ég is egymásnak teremtett. :D Na! Szóval örülök, hogy nekem sosem volt szükségem semmiféle pasi támaszra, azért, hogy épnek és egészségesnek érezzem magam és jól érezzem magam a bőrömben. Többet voltam egyedül, mint kapcsolatban. És azt mondanám, hogy változott a társfüggésem is, mert szelektálok és kivárok. Nem ugrok bele mindenbe ész nélkül, ami azért nem nagyon volt jellemző rám :) Tehát fejlődőképes vagyok. Szuper. Clapclapclap...

http://regeszet.btm.hu/cikk.php?cikkid=69

juppijééé :) Mekkora király már. Én is akarok, én is én is, én issssss.

"Csinos fiatal csajt keresek szexpartnernek, akit havi szinten támogathatnék ! Írjál, ha érdekel!"

Ezt így apróhirdetések->Állást kínál c. rovatban.
Az arcom beszakad. Remélem nem gondolta komolyan.

Az előző posthoz még annyit, h főnököm mosolyogva közölte, h most az egyszer elnézi nekem a késést. Szóval nincs pénzlevonás. jesszjóóó.

nem is én lennék..part2

..ha a ma reggelem nem indult volna, úgy ahogy. Késve indultam munkába, ami mégcsak hagyján, de baleset miatt feltorlódtak a villamosok a 4-6 vonalán és kb gyök2-vel haladtunk a borárostól a mester utcáig, amikor a sofőr közölte velünk a mikrofonban, h mizu és ez a tempó várható végig. Na nekem itt kész, elegem lett, leszálltam két megállóval előbb. És találjátok ki. Ahogy leszálltam róla, meglódult, a következő megállónál utolértem, aztán az a szemét mégis előbb odaért ahova kellett, mint én. és persze 10 percet késtem, ami 1000 HUF levonással jár. nice. thx to the BKV.

nem is én lennék..

...ha a ma reggel vett gyümölcslevemet nem öntöttöm volna a munkahelyemen az asztalomra, de az még csak hagyján, hogy az asztalra, mert a billentyűzetbe is. Mert ugye én okos és kedves és szép ( wehehe) azt gondoltam, hogy rá van csavarva a teteje és fel akartam rázni, ezért oda se néztem, csak automatikusan gyakorlatilag beleborítottam a space és a felette levő billentyűk közé. Hát szokásos. Taps. Taps. Gratuláció. Rózsákat az öltözőszobámba kérném...

welcome to the jungle, flashback és kezdődik előlről

tegnap este kolibuli. Este 11-től feküdtem az ágyamon, és vártam, hogy Márti jöjjön értem. Már majdnem éjfél volt, nem sok tartotta, hogy bealudjak.. amikor kopognak...
Legyen egy "üdvözlégyakoliban" ****. Legyen. De gyerekek... Életem legjobb flashe volt. Iszonyatdurvánkurvajóóóóóvolt. Utólagosan is bocsánat mindenkitől, ha furán viselkedtem, vagy állitólag nem voltam önmagam. Pedig tényleg azért nem akartam bemenni táncolni a tömegbe( az iszonyatosan fos zene csak a kisebb probléma volt), mert nem mertem bevállalni a brandnew tornacsukámmal. Így is kapott kicsit szegényem. Annyi erőt nem éreztem magamban, hogy a lábamon megálljak. Nemhogy még bemenjek és ropjam ezerrel. Márkot meg kell keresnem bocsánatot kérni, mert tényleg nem azzal a hangsúllyal mondtam neki, amit, ahogy azt kellett volna. Ezenfelül fel akart kérni táncolni két iszonyatosan nyomorék és nyomulós gyerek, vagyis lehet, hogy 3 is volt. A franc se tudja már. De baromi ideges voltam amikor elküldöm először kedvesen, aztán másodszor már bunkón, majd összeteszi a kezét, könyörög,hogy "léccilécci", és átkarol(amikor 3 fejjel kisebb nálam), hogy pedig nem bánnám meg és én mennyire jól járnék vele. Na. Mondom húzz anyádba de nagyon gyorsan. Azonkivül élveztem. Sok ember örült nekem. Ami számomra baromi meglepő volt. És a szobatársaimmal is alakulgatnak a dolgok. Szóval csak hajrá, szépen, biztosan, előre.

újra kollégista :)
Fura volt az első estém, vagyis gyakorlatilag csak éjszakám. Mivel fél 11 volt este, mire az utolsó körrel beértünk a koleszba. Úgy éreztem magam, mint egy számkivetett nyomorult és szarul aludtam, baromságokat álmodtam egymás hegyén-hátán. Berregett a hűtő, a radiátor forró volt és elszoktam a kolis zajoktól (úgy mint, üvegcsörömpölés vagy kiabálás). A lányok aranyosak, nincs velük baj, csak baromira kivülállónak érzem magam. Főleg, hogy ugye egyértelmű, hogy nem akartak 3. szobatársat, aki most ádáz módon betört közéjük. Nagyon remélem, hogy nem fognak kiutálni. És ilyenkor derül ki, hogy az ember ilyen helyzetekben ki(k)re számíthat. Olyan ember segített nekem egész nap, nem kímélve idejét és energiáját, akivel szinte alig beszélgettem a koliból, pedig együtt voltunk gólyák. És tényleg iszonyat mód hálás vagyok érte, mert senki de senki más nem ajánlotta fel a segítségét. senki.

Az a baj, hogy a lelkemre soha senki nem tartott igényt. És most sincs ez másként. Szinte elkeserítő lenne.. ha nem szoktam volna már hozzá.. Btw: KCSSK C/003 :D

Fight for your rights

.. gondoltam magamban tegnap, amikor lakótársam költözött el. Felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, de csak önös érdekek voltak a háttérben. Igazából féltettem a cuccaimat, mert a csaj hajlamos és elpakol jópár dolgot, ami az enyém, megmagyarázva és lehülyézve engem, hogy az övé. Lássunk egy régi példát, aztán rátérek a tegnap estére.
Nagyon sokáig nem volt meg az esernyőm és egyszercsak láttam nála. Szóltam neki, hogy tökjó megvan az esernyőm. Mire teljesen méltatlankodva közölte velem, hogy ne hülyéskedjek, ezt az esernyőt most hozta fel a pasija szüleitől(!!!), és hogy az övék. Hát erre megmutattam neki az esernyő tokját..
Tegnap...
Látom, hogy akarja elcsomagolni az egyetlen tányéramat. Mondom azt hova viszed? Hát, hogy ez az övé. Mondom felejtsd el. Kezdett kissé ideges lenni. Dede ezt Ő hozta. Mondom Krisz, nem. Jó. Látom, hogy a fehér ikeás bögrémet is el akarja pakolni, rászóltam, hogy az az enyém. Mire teljesen kikelt magából, hogy ezt ő vette, még egy ugyanilyennel együtt. Persze azt a nemlétező másik ugyanilyent nem találta. Mivel, hogy sosem volt. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy azt tavaly loptam a koliból.. Nagy duzzogva odadobta, hogy hát ha én így emléxem., akkor biztos így van, akkor azért itt hagyja nekem. Kösz, dejófej vagy...
A vállfám. Csak emléxem milyen vállfáim vannak. De most az enyémen lóg az ő Armani öltönye szintén megmagyarázva, hogy ő azt így hozta fel otthonról, ugyhogy biztos nem lehet az enyém. Dögölnél meg. Jó ezért már nem szóltam. Nem ér annyit az a retkes vállfa. Mindezidőalatt persze egész végig ott volt az anyja is és közölte, hogy ugyan én bennem nem kéne megbízni, hogy mire emléxem, hogy mi az enyém és mi nem, mert én ilyen szétszórt kislánynak nézek ki. Bazdmeg.
Azért már nem is szóltam, hogy a megkezdett lisztemet, ecetemet,zsemlemorzsámat és búzadarámat csak úgy fogta és szintén bepakolta. Vigye! Legalább nekem kevesebbet kell cipelnem. Csak nyugtatgattam magam, hogy mindjárt elmegy mindjárt elmegy és nem kell tovább vele laknom.
Ennek tetejében még voltam olyan kurvajófej, hogy segítettem mindent bepakolni a kocsiba.
Szóval kiálltam az érdekeimért. A bögrémért és a tányéramért. Éljen.

Corvintető. Rewind.Kori.(lásd lejjebb velem a képen, Virus night bulin) Széééép estének nézünk elébe. Csak nem hagyni magam semmibe belerángatni, csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiben kevésbé hiszek és csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiért kevésbé lelkesedek. Olyanba meg pláne nem, amit egyáltalán nem is akarok, csak sodródom az árral. Irányítani fogom a történéseket körülöttem. Szóval megígérem nem fogok kurvák seggéről kokaint felszívni. Becsszó.

Nem akarok érzelmileg kötődni. Ezt biztosra tudom. De szinte biztosra tudom azt is, hogy ezzel a kijelentésemmel már elkéstem. Mert valami van. Valami. És most küzdeni fogok a valami ellen.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

We are never completely alone

Fúúj.
The only way to be 100% clean is to set yourself on fire :D

Bladerunnaz presents Virus Night: Ed rush,Optical, Matrix, Mc RymeTime

Az a helyzet állt elő, hogy el kell költöznöm az albiból. Amit mellesleg baromira megszerettem és jól érzem magam benne. De mindkét lakótársam elcuccol, szal nekem is lépnem kell vmerre és ugye Khelyről annyira nem lenne poén feljárkálni mindennap. Nem túlzottan kivitelezhető.
Hát akkor első megoldásként természetesen a KCsSK jutott eszembe.
Aztán másodikként a NUK, ahová az egyik lakótársamat felvették és tudnánk egy szobába költözni.
Aztán utolsó verzióként még az is felmerült, hogy márciusra még maradok az albiban egyedül, fizetek amennyit tudok-ha ebbe a tulaj is beleegyezik-. Amire ugye elég kicsi a valószínűség. Kétlem h engedné, hogy a teljes árnak csak a töredékét fizessem. Ugyhogy gyakorlatilag ez a lehetőség ki is lőve. Pedig nagyon nincs kedvem Csepelről Sasadra cipekedni, elég volt a tavalyi Sasad-Zugló túra. Azt is szinte egyedül csináltam végig, majdnem bele is haltam...
..Végülis nem bánom. Szerettem( mit szerettem kifejezetten imádtam) kolis lenni, csak aztán az a bizonyos pohár megtellt és kiköltöztem. Szóval úgy gondolom nem okozna problémát a visszailleszkedés vagy adott esetben az új koliba a beilleszkedés. Könnyen barátkozom és minden helyzetbe beleszokom egy idő után és hatttalmas nagy empátiámnak köszönhetően szinte bármihez tudok alkalmazkodni és vele együttélni.
A gond az, hogy mindkét koli vonz. Mindegyiknek megvan a maga apropója, hogy miért. És nemtudom eldönteni, hogy hova menjek. A régibe, a régi arcok közé akiket már ismerek idestova lassan 3 éve és a régi terepre ahol ismerősen mozgok vagy menjek az újba? Új arcok, új közösség, új helyszín, új pasik( bár ez a legkevésbé domináns érv amellett a koli mellett).
Kicsit tartok a régitől is, hogy csalódni fogok és nem azt kapom amit várok ugyanakkor persze tartok az újtól is, hogy ott milyen lenne. Bár ott is lenne egy biztos pont, a cuki kis lakótársam, akivel eddig is laktam ebben az albiban. Már pedig nemsokára illene eldöntenem, hogy hova menjek. Arról nem is beszélve, hogy a KCsSK-ban már intézkedtem megfelelő embereknél az ügy érdekében, és a válasz az volt, hogy persze elintézik nekem nem kérdés. És ha jelentkezek várólistára, akkor soron kívül bekérnek. És a volt szobatársamtól is abszolut pozitiv visszajelzést kaptam, miszerint reméli márciusban már ott leszek. Szóval az egész kis megnyilvánulásom összegzése leginkább így foglalható össze: Nemtudom.

Az új kedvenc.

Üldögélek az asztalnál, egyszercsak csörög a telefonom. El is gondolkodtam rajta még mielőtt kinyitottam volna, hogy ki az Isten nyilának hiányozhatok. És a kijelzőn megjelenő név láttán hatalmasat dobbant a szívem és nekiállt remegni a lábam..
Egyből kikapcsoltam a rádiót és nagy kedvesen beleszóltam, hogy "szervusz kedves László", mire a háttérben csak szöszmötölést hallottam, lépteket. Biztosan csak véletlenül ráült a telefonjára és véletlenül tárcsázott, és véletlenül pont engem. A 34 éves 2 gyermekes sármos családapa, aki abban a panzióban szállt meg nyáron, ahol én tevékenykedtem és hamar összebarátkoztunk, mikor kiderült, hogy ő is egyiptológus szeretett volna lenni. Aztán találkoztunk egyszer és rá pár hónapra megint jelentkezett, hogy találkozhatnánk, mire Vikike baromi bölcsen megszakította a kapcsolatot. Mire kaptam tőle egy ilyen smst-miután közöltem, hogy nem tartom jó ötletnek a találkát-hogy "az ötlettel nincsen semmi baj, az csak álmodozik. Nincs felesége és nincsenek gyerekei"
Na ez volt az a mondat ahol végleg elvágta magát. Ennyit a férfiakról meg a hűségről... Két különböző és össze nem tartozó fogalom...

Étel: rántott sajt sült krumplival, vagy rántott camambert áfonyával és rizzsel

Ital: cherry coke vagy cappy ice fruit

Alkohol: koktélok, főleg Long Island, Martini, forralt bor, tequila. de egyébként nem válogatok... annyira..

Szín: rózsaszín,lila,pink,sárga,zöld

Együttes: régen Blue-fan voltam, nem kicsit. Mára a goa és dnb dj-k világában élek. De nem tágítok a Rammsteintől sem :)

Színész: van akit ezért, van akit azért szeretek

Színésznő: detto

Film: Bakancslista, Életeken át

Sorozat: CSI, How I met your mother, Nip/tuck, Heroes

Szám: 12

Hiszel-e:

Horoszkópban: nem, de mindig elolvasom, hogy konstatáljam megint mekkora baromságokat írnak rólam

Istenben: nem

Túlvilágban: igen és a szellemekben is. Szóval nem vagyok vevő semmilyen szellemidézésre.

Földön kívüliekben: lol. bullshit.

Magadban: többé-kevésbé. Mikor hogy.

Álmok: vannak,nem is kicsik. Küzdök értük, hajtom őket, egyelőre nem adom fel.

Szerelem: a 2. lol kategória. nem nekem találták ki.

Élet: live your life like it's your last day

Halál: születésünktől fogva halálra vagyunk ítélve. csak a szeretteim halálát nem tudom feldolgozni.

Dohányzás: nem az ízét szeretem, bár vizipipázni szeretek. A mozdulat és a habitus hiányzik.

Káromkodás: állitólag elég cifrán tudok és különösebben nem erőltetem, hogy leszokjak róla.

Vanília-csoki: mindigis csokiiii

Sör-bor: csak és kizárólag bor. nem iszom meg a sört.

Szárazföld-tenger: tenger. mindig az kell, ami nincs.

Fekete-fehér: inkább fehér. a fekete komor szín.

Hideg-meleg: itt is mindig az kell ami nincs. Ha hideg van, meleget akarok, ha meleg van, hűvöset.

Nap-Hold: telihold. olyan szép.

Állat - ember: sokszor egy állatba több emberség szorul, mint egy emberbe.

Rend - rendetlenség: változó.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? kedvfüggő. Van amikor csakis célirányosan és minél gyorsabban végezzek, van amikor egész napot elszöszmötölősen, elbámészkodósan.

Szeretsz emberekkel találkozni? nagyon.

Hogy jössz ki a környezeteddel? szerintem jól. empatikus vagyok, könnyen alkalmazkodom bármihez/bárkihez, úgy gondolom könnyű velem együtt lakni pl.

Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? nincs legjobb barátom.

Szeretsz középpontban lenni? igen. és elég sokszor sikerül is.

Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? igen, mert én is boldog leszek.

És ha szomorúak? azt is,mert akkor vigasztalhatom őket.

Milyennek tartanak a többiek? majd adok körbe nekik egy kérdőívet magamról.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? nem

Voltál külföldön? Svédország annak számít? xD

Sírtál mások előtt? igen.pedig igyexem tartani magam, hogy mások ne lássák a könnyeimet.

Másztál fára? sokat.kiskoromban imádtam. bár nyáron is kénytelen voltam a meggy és cseresznyeszedés miatt. kifejezetten teccett.

Találkoztál már híres emberrel? senki említésre méltó, kivéve Rammsteinék :)

Eltört egy csontod? soha

Be kellett feküdnöd kórházba? igen

Telefonbetyárkodtál? volt rá példa :D

Lógtál az iskolából? gimiből szinte sosem, egyetemről annál többet.

Úsztál tengerben? igen

Voltál templomban? rám volt kényszerítve. de utáltam. most 6 lóval se lehetne behúzni egy misére.

Fent maradtál egész éjszaka? vagy tanulás, vagy buli, és akkor úgy dönt az ember, hogy arra a 2 órára már nem érdemes lefeküdni aludni.

Táborban voltál? edzőtábor, meg gyerektábor.

Gondolatban megöltél valakit? most nem jut eszembe konkrét példa, de szerintem biztos.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? jobb

Mi van az egérpadodon? jobb esetben az ujjam

Mi van az ágyad alatt? a pesti alatt a vekker. asszem már nem is kattog. oda száműztem, mert nemtudtam tőle aludni.

Mitől félsz a legjobban? arachnofóbia. éjjel az utcán egyedül.néha

Mi jár most a fejedben? hogy hol fogok lakni vajon 2 hét múlva

Vannak háziállataid? van egy félszemű kutya

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: kinn van most Sydneyben és egy évben egyszer ha látom.

Amit a legjobban hiányolsz: talán a társaság, a koli

Életed legszebb időszaka: 2006-2008

Életed legrosszabb időszaka: hát nemistudom, volt pár ilyen, amit ennek tituláltam, de utólag visszanézve nem is találok ilyet. Talán 2005 tavasz vége-nyár eleje.

Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? ókori Egyiptom és haza se jönnék

Egy dolog, amit megbántál: bárcsak egy lenne

Egy dolog, amit elfelejtenél: ebből is van számtalan

Mi akartál lenni, ha nagy leszel? egyiptológus. sosem akartam katona, tündér, tűzoltó, doktor néni vagy más gyerekek által közkedvelt figura lenni.

Jövő:

Állás: hát egyelőre marad ami most van. szeretem és jó munkaerőnek tartom magam.

Házasság: ráérek. főleg ahogy a pasi projektjeim nekem sikerülni szoktak.. kész vicc.

Gyerekek: van egy 5 hónapos unokatesóm.. amikor látom mindig elfog az az érzés, hogy én is szeretnék egyet, de most rögtön. aztán szerencsére ez az érzés lejjebb hagy és rájövök, hogy még nem nőttem fel a szerephez.

Fiad neve: Dániel, Marcell

Lányod neve: teccik a Jázmin de az milyen vezetéknévhez passzol???

Hol fogsz lakni? hát nem tervezem, hogy itthon. Külföld. De Egyiptomot se igazán tudom elképzelni. Tőlünk csak Ny-ra vagy Ausztrália.

Mit fogsz csinálni 20 év múlva? remélem jól menő egyiptológus leszek, sok szakmai tapasztalattal a hátam mögött és lesz egy boldog családom. közhely, mi???

el tudnám viselni élőben.

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..

A Valentin Nap meg egy iszonyat gusztustalan dolog. utálom is.

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

Persze az már nem lelkesít annyira, hogy álmaim cipőjéből nem volt a méretemben.. na mind1, vigasztalom magam azzal, hogy fehér meg hasított bőr, rettentő kényes lett volna és egyébként is...

hát ennyi volt. de sebaj. túlélem. mint ahogy eddig is mindig mindent.

A boldogságot mellesleg, mint magát, baromira nem nekem találták ki. Vagy időszakos része az életemnek vagy abszolút hiányzik belőle. Leszámítva az apró-cseprő dolgokat,amik csak ideig-óráig okoznak örömöt. Mint pl, hogy megtaláltam álmaim cipőjét. Ez lelkesít. Csak az nem, hogy a fizetésem sem tudná fedezni az összeget, amit kérnének érte. De majd lesz másik álmaim cipője, csak idő kérdése. És talán pár árkategóriával lejjebb-levők között kutatok.
Vagy hogy Szimplában milyen finom a forrócsoki, vagy mennyire jó volt beülni a Valami Amerika 2-öre. De aztán ezek elhalványulnak és visszatér az űr, a nagy büdös semmi. Amit eddig érzelmek töltöttek ki. Olyan érzelmek, amiktől boldog voltam. Most meg olyanok, amiktől szenvedek és őrlödök, mondjuk a nap 24 órájából 22-ben. Nem én rontom el, és úgy gondolom nem az én dolgom helyrehozni. Mégis küzdenék érte és ragaszkodnék hozzá. Deminek?:D Ha az aki miatt romlik, nem tesz ellene semmit, csak vár, hogy jobb legyen magától, akkor nekem mi a szerepem az egészben? Ülni ölbetett kézzel és várni, hátha megjavul magától? Kétlem, hogy ez bekövetkezne. Igy hát bízzuk magunkat a sorsra és imádkozzunk, hogy ne kelljen megint felejtenem.

huh rég nem volt egy épkézláb bejegyzésem, az is biztos :) de igazság szerint se kedvem nincsen blogolni, újabban időm sincs rá, meg értelmét se nagyon látom. Nem mintha eseménytelen lenne az életem vagy hasonlók, de most ráuntam egy kicsit. Emiatt most biztos hatalmasat esett a népszerűségi indexem, szerintem bele is halok.