Egyébként az est egyik nagy pozitivumát elfelejtettem megosztani veletek.
Még a buli legelején történt, amikor lementünk az amerikaiakért.
Én persze egyszál spagettipántos kis topban másztam ki a hidegre és ott vacogtam elég látványosan, merthogy én nagyon látványosan tudok fázni, szabályosan remegek, mire Johannes (erre csak utólag jöttem rá,hogy ő volt az) megkérdezte, hogy "do you want my coat?" és nyújtotta felém a kabátját.. egy vadidegennek, értitek...
abszolút pozitivan csalódtam az amerikaiakban, érdeklődőek voltak, akármelyikkel voltam egy társaságban mindig ők kezdeményezték a beszélgetést és még a "pretty cool"-t is megkaptam Alan-től az egyiptológiára. Hogy a sok rossz amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípia közül legalább egyre rácáfoljak: legalább ők már azt is tudják, hogy Amerikán kívül létezik más kontinens is.

szóval tegnap kolibuli volt...
Úgy indítottunk, hogy csinált Ádám 6 l forralt bort, aztán megjelentek az amerikaiak, akikből Jack-et Iowából és Alan-t Arizonából én hoztam fel vendégként, aztán megjelentek a lengyelek, köztük a lengyel ex is. Akitől nagyon tartottam, aztán kiderült, hogy a lány fényképeken tényleg elragadó és én is azt mondtam rá, hogy wow de gyönyörű, de aztán élőben nem egy nagy látvány és ezt a látványt is csak a 3kg makeup segíti elő. (már persze ezt senkinek nem mondtam el, csak úgy magamban megállapítottam) Miután ők megjelentek, felmentünk a 3.ra és onnantól kezdve esélyem se volt menekülni Chris pajtásunk elől. Mondjuk eleinte nem is akartam, mert iszonyatjó volt megint angolul beszélgetni, csak rá kellett döbbennem, hogy borzasztóan berozsdásodott a tudásom. Bár Chris megdícsért, hogy milyen jól beszélek angolul, én meg mondtam, hogy nem nem, szó sincs ilyenről, csak nem beszélek annyira szarul, mint mindenki más :D Ami meglepő volt számomra, hogy akármilyen amerikai sorozatot említettem neki, fogalma sem volt egyikről sem, merthogy nem néz tv-t. Szerinte San Fransisco egy őrült város, és nem a bitch, vagy a whore szót használta a kurvákra, hanem a hooker-t.(Ami tipikusan amerikai szó)
Seattle-ben él, Wyoming-ban született és élt Dél-Dakotában is, valamelyikre a 3 közül mondta, hogy este 8-10 és reggel 4-6 között (nem emléxem a pontos intervallumra) 14 évesen is lehet vezetni, merthogy akkor senki nincs az utakon.
Neki meg az volt meglepő, hogy a cigicsikket ledobom a földre a folyosó közepén és csak ott nyomom el, hihetetlen, hogy ezt megcsinálhatom. Mondom hiddel, ebben a koliban, semmi sem hihetetlen.
Aztán míg elmentem pisilni, gyakorlatilag mindenki, akit ismerek eltűnt és Chris egyedüli amerikaiként árválkodott ott, és útnak indultunk, hogy megtaláljuk a többieket. Ebből az lett, hogy a 406-ban kötöttünk ki Ildinél és Johannesnél, édes4esben borozva. Ami eleinte nem is volt különösebben kellemetlen, mert nekem nem esett le az, hogy ők összejöttek/össze fognak jönni/ szeretnének összejönni. Mikor Johannes telefonált, kb a földig leesett az állam, amikor németül beszélt, és nem értettem egy amerikai miért beszél ilyen pengén németül. Aztán kérdezősködtem és kiderült, hogy Hamburgban született és 4-5 éves korában költöztek át az USA-ba, és persze nem szereti a Rammsteint, de a Toten Hosent igen. Kár volt megemlítenem, hogy makogok valamit németül, mert onnantól kezdve csak németül beszélt és megkérdezte,hogy szeretnék-e gyakorolni.. Végülis úgy gondoltam, hogy szerintem ezt inkább hagyjuk és maradjunk az angolnál. De azért benyögtem, hogy "Deutschland, Deutschland über alles" csak azért, hogy megmutassam tényleg tudok németül, mire mindenki olyan furán nézett rám. Hát nem is értem miért. Miután Chris elkérte a számomat és Johanessék összejöttek, úgy döntöttem, most jött el az a pillanat, amikor nekem le kell lépnem. Így került főhősünk a 102-es szobába vodkanarancsozni. Aztán le a buliba, ahol kapásból belefutottam egy ezeregy éve nem látott ismerősömbe, Saxba, aki gólyám volt még 2007-ben a koli gt-ben. Dumálgattunk, kiderült, hogy hivatásos partyfotós lett. Aztán belefutottam a pasim alteregójába. Ami kb így nézett ki: Én:"fecoooo mi a fasz van veled te pöcs?" feco: "veled mi van te hülye picsa?!" Aztán megöleltük egymást és szédítettük egymást szokás szerint. Hiányzott már ez a hülyegyerek. Még akkor is, ha fél pohár piával öntözte meg a tornacsukám. Aztán tőle elbúcsúzván átültem Verkáékhoz és Verkával dumáltam, meg Johaness jegyezte meg, hogy Chris totál belém zúgott, és egyébként szörnyű srác és mennyire utálja. Ezután bementünk táncikálni kicsit, majd jött az est megkoronázása. Odajött hozzám egy baromira unszimpatikus srác, szőke, összekötött hajjal, fülbevalóval, már nem emléxem pontosan, hogy mondott-e valamit, de én egyből megszólaltam, hogy "nem köszi, nem akarok táncolni" mire ő: " ki mondta, hogy táncolni akarok veled? hívj meg egy sörre.." én: "nem" ő: "Miért nem, ne legyél már ilyen negatív vagy ha jobban tetszik destruktív" én :" nem vagyok se negatív, se destruktív, de a "nem"-en kívül még mit kell mondanom ahhoz, hogy lekopj?" Ezután hirtelen hamar odajött hozzám egy cuki ismerősöm, hogy felkérjen táncolni, mire őt is visszautasítottam, de persze kedvesen és aranyosan, mire még szintén ez a bunkó f*szkalap srác megszólalt röhögve mellettem, hogy " ő a barátod?" mire odavágtam hozzá, hogy "nem" és zárszóként pont megjelent A barátom, kézenfogtam és leléceltünk. Az est abszolút vesztese az a csokimikulás volt, amit kedvenc barátosném adott nekünk karszalagosztásnál. Papírlap vékonyságúra aszalódott a zsebemben, mivel elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán ott van, így nem élte túl a bulit.

Más: tegnap csakúgy hozott nekem két meggyes pitét, hátha szeretem. Hát nem imádnivaló?

még mindig nem tudok aludni, még mindig nem vagyok álmos, esküszöm nekiállok egyiptomit tanulni.

amikor baktattunk felfelé a kórház lépcsőin, akkor tudatosult bennem, hogy mindjárt látni fogom őt először, azóta, hogy van ez az egész. a szívem vadul nekiállt kalapálni és fohászkodtam, hogy nehogy az euforikus állapotomat hirtelen felváltsa egy katarzis-szerű sírógörcs. hál istennek nem lett így, a nyakába borultam, öleltem, pusziltam és rájöttem, hogy mennyit változott ebben a két hétben. most vettem csak észre, hogy egy fejjel kisebb, mint én. Azt is most láttam először, hogy milyen sápadt és milyen sokat fogyott. Egész nap pattanásig feszült volt mindenki, én az autóval se rendesen kitolatni, se elsőre elindulni nem tudtam (pedig minden nagyképűség nélkül, jó vezető vagyok), de aztán sikerült abszolválni a feladatot. És most meg azért ide gépelek, ahelyett, hogy aludnék, mert már egy órája próbálkozom, de folyamatosan felspanolom magam a ma történteken, vagy a két hét alatt történteken, vagy azon, hogy annyira fájnak a vállaim, hogy nem tudok az oldalamon feküdni(persze mert egyik oltást a jobba, másikat a balba kaptam, hogy még véletlenül se tudjak az oldalamon aludni), vagy csak simán kattog az agyam, szóval az a vége, hogy nyitva a szemem és tépem a szemöldököm.
Szóval hazavittük a 7végére, annyira örültem, hogy láttam, aztán egyszercsak elromlott a kedve, nem evett, nem ivott semmit, rosszult volt, hányingere lett, ledőlt aludni, leoltott minket, hogy hagyjuk békén, nem azért jött haza, hogy piszkáljuk az evéssel/ivással. Nem az az ember volt, akit én megszoktam, aki folyamatosan vidámkodik, ellátja a gyerekeket, viszi az egész háztartást, rendezi a kertet, megpucol 20 kg diót, szétválogat 10 kg krumplit, hanem árnyéka régi önmagának, akit karöltve kell kisegítenem az autóból és az ölébe adni a 14 hónapos babát, mert nem bírja felemelni. Fura, mert egy kettős érzés van bennem. Egyfelől a viszontlátás öröme, másfelől a csalódottság, szomorúság, hogy viszontlátásom tárgya mivé lett/lesz.
Megpróbálok optimista lenni. megpróbálok optimista lenni, csak nagyon nehéz.

Megint beszéltünk telefonon, és én meg már azt gondoltam, hogy le akar rázni minket, nemtetszésemnek természetesen hangot is adtam (mert sosem bírom befogni a számat) mire azt mondta:" nem kislányom dehogy, alig várom már, hogy lássalak benneteket"

mi is hidd el, mi is.
Valeriana a mai nap besztfrendje. tegnap is ő nyert.

ma beoltódtam a hírhedt halálos vírus ellen, mostmár meg vagyok mentve. egyébként valaki szólhatott volna, hogy intramusculáris az injekció és még 3 napig nem fogom tudni felemelni a karomat. egyébként az egész család totál KO, hát még mi lesz itt holnap. Ki iszik velem vasárnap este???

pedig olyan kis vidáman csilingelt a hangja a telefonban, teljesen feldobott engem is, előtte meg még ott tördeltem a kezem,hogy mit fogok neki mondani. Aztán egy negyedórát boldogan végigcsevegtünk. ez még azelőtt volt, hogy meg tudtam volna, hogy az orvosa azt javasolja szervezzünk szép karácsonyt neki, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. szavakba önteni nem tudom, azt amit érzek, csak olyan, mintha egy mázsás súlyt dobtak volna a mellkasomra, vagy mintha valaki folyamatosan rajtatérdelne. állandóan könnybe lábad a szemem, vagy csak végigcsordul egy könnycsepp az arcomon és nem akarom elhinni ezt az egészet. ez egy vicc. ez egy rossz álom. valaki csípjen meg, fel akarok ébredni.
szombaton látom először. ha valóban ennyi maradt hátra neki, mostantól a végéig minden hétvégém az övé.

egyébként meg leszarom az iskolát, az egyiptológiával az élen, buktasson meg az aki, csak akar, tessék,go ahead. Ma megmondtam itthon, hogy belecsömörlöttem az egészbe és nem akarom folytatni, és anya (wait for it) rábólintott, azt mondta, ha ezt az évet befejezem, keressek mást. Végre. Azt hiszem nagyot változott nálam az értékrend és a sorrend. Family comes first.

szösszenetek csak úgy

- még mindig imádom a kínai kaját
- botrány milyen emberekkel utazik együtt az ember a bkv-n olykor-olykor
- nem tudom eldönteni, hogy melyik szakomtól hányjak jobban
- tesómnak megvettem már az ajándékot Mikulásra
-volt egy néni a dm-ben, aki a kis tologatós kocsiját különböző macskakajákkal pakolta TELE, el is neveztem magamban macskásnéninek
-elgondolkodtam egy fél másodpercig azon, hogy veszek egy terhességi tesztet, csak úgy heccből. meg néztem volna az eladónő arcát.
-minek van kiírva a tanárnál a fogadó óra időpontja, ha abban az időpontban nincs ott?????
- ma megint megkérdezték, h hogy állok a szakdolgozatommal.. és én még mindig csak mosolygok, megvonom a vállam és beközlöm, hogy "sehogy"
-holnap beoltatom magam háegyenegy ellen, mert ha nem teszem, nem mehetek a babuci közelébe
-egyenes legyen a hajam vagy göndör?
-nem akarok egyiptológia ma-ra menni. (de erről a véleményem szinte 10 percenként változik)
- az előzőből következik, hogy sürgősen ki kellene találni, hogy akkor mit kezdjek magammal/ az életemmel
-svéd-lengyel, holland-svéd, holland-lengyel, orosz, arab, szinte bármilyen nyelv szóba jöhet következő projektként
-és most megyek haza

Tegnap szakmai segítséget szeretett volna kérni tőlem a mentoráltam:
Ő: "Az a szillabikus augmentum, amit magánhangzóval kezdődő igék elé teszek?"
Én: "he?"

Igazán nagy segítség voltam.

Egyébként nem tudom mennyire voltak beszívva a szervezők, amikor meghozták azt a bárgyú döntést, hogy ezúttal Ed rush bulijának Corvintető ad helyet. Februárban Studioban alig fértünk el. No comment.

Mikor tegnap este elterveztem, hogy márpedig fenn maradok egész éjszaka tanulni, szerintem még én sem gondoltam komolyan a dolgot. Aztán úgy alakult, hogy hajnal 5-ig tényleg fenn maradtam, és tényleg tanultam..de akkor úgy éreztem, hogy most muszáj aludnom nyomban, mert végem, szóval aludtam másfél-2 órát és 7-től újból nekilódultam tanulni, kb 10-ig és befáradtam zh-t írni, ami még így is oly siralmas lett, hogy nem teljesen kizárt az sem, hogy hétvégén elmegyek templomba, meggyónom a bűneimet és imádkozom egy kib*szott kettesért. Csak ültem a papír felett és nem akartam elhinni, amit látok. Olyan jeleket, amiket életemben nem fordítottam még, de az még csak hagyján, de még szövegben sem találkoztam velük soha. A zh után a tanár még laza 40 percet ráhúzott az órára, és persze én voltam az első fordító, és ezáltal az az illető, akit a legtovább nyúzott. biztos megérdemeltem. biztos nem szeret. szóval egy 125 perces óra után úgy jöttem ki, mint egy agyhalott basszameg. miközben buszoztam hazafelé, felhívott a gazdasági hivatalból a néni, hogy ugyan mikor óhajtom már befizetni a kolidíj tartozásomat, mert szerinte mindkettőnknek egyszerűbb lenne, ha nem kellene beadni a dolgot ügyvédhez. és mennyire igaza is volt, mondtam is hogy kiválóan egyetértek vele, adjon 20 percet és ott vagyok.*
Aztán a szobába érve első dolgom volt rendelni egy pizzát és be wd-40ezni Anna pajtás szekrényajtaját, amire rendszerint minden reggel felriadunk Nettivel, -mert akkorra rántással és robajjal nyitja ki, ennek megfelelően az pedig csikorog, nyikorog, kattog, amit akartok- és azon csodálkozom, hogy a szomszédban a fiúk nem erre kelnek reggelente. És most várom a pizzát, mint a Messiást. Nézek Dextert, mert borzasztóan le vagyok maradva, letusolok, és holnap reggelig alszom.



* egyébként is ma terveztem befizetni, de tényleg!

Egyébként megint beköszöntött az az időszak, amikor kv+koffeintabi combón élek.

ma megkóstoltam Dávid mamájának almás pitéjét, ami álomfinom és mesekeksz illata van. A szomszéd fiúknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az a mesekeksz. Hogy lehet így élni?

Szerdán színházban voltunk és utána ittunk.
Csütörtökön gólyabáloztunk (és ingyen ittunk)
Pénteken színházban voltunk és utána ittunk.
Holnap színházba megyünk és gyanítom utána iszunk.

Legalább a kultúrát egyensúlyba hozom az alkoholizmussal.

Tegnap éjjel megint kedvem lett volna talajrészegre inni magam. Akár egyedül is.

Érdekes, hogy olyan hullámzó a kedélyállapotom, mint talán egy klimaxoló nőnek lehet. Az egyik pillanatban majd meghalok azért, hogy ne legyek egyedül-és ne azon kelljen tépelődnöm, ami van- a következőben pedig mindenkit a pokolba kívánok és elvonulok. Ma ahelyett, hogy órán lettem volna, Évának Csendesben pityeregtem, aztán este adtam vért, utána pedig elhúztam a Paranormal Activity premierjére. A filmet a Blair Witch Project-hez( ismertebb címén Ideglelés) hasonlították a kritikusok, amikor ezt megláttam, már nem jósoltam túl pozitív jövőt a filmnek. Hát tényleg hasonló volt. Annyi különbséggel, hogy az Ideglelést fél óra ásítás után kikapcsoltam, ezt pedig másfél óra szinte folyamatos ásítással kénytelen voltam végignézni, ha már egyszer ingyenjegyünk volt a premierjére. Voltak benne dolgok amiket nem tudok hova tenni, se magyarázatot találni rá, de alapvetően kétkedéssel fogadtam az egész sztorit, bármennyire is hajlok afelé, hogy higgyek ilyen dolgokban. Vicces volt egyébként, két csoportra osztottam a közönséget:
- volt a röhögő tábor, akik az ijesztő részeknél visítottak és kb sírtak a nevetéstől
- és volt a sikító és "mindjártfrásztkapok" tábor, akik-nyilván az elnevezésből is ki lehet következtetni- sikitgattak.
Mi meg Ágival mosolyogtunk olykor-olykor és erősen kérdőre vontuk a történet valóságalapját. Bár annál a résznél, amikor a csajt az éjszaka kellős közepén lerángatja valami az ágyról és kifelé vonszolja a szobából... kajak elgondolkodtam. Azt hogy a francba lehetne fakelni? A csaj a hasán csúszik hátrafelé, miközben kapaszkodik és küzd előrefelé, és az egyik lába a levegőben lóg. Meg taníthatná ezt a trükköt nekem is. Najó, az tényleg creepy volt.
Egyébként a véradáson én voltam az első donor és a vérnénit nagyon imádtam. Megkérdezte mit tanulok, mit fogok vele kezdeni(!!!!)* na és persze a kihagyhatatlan joker kérdés a "na most akkor hogyan is épültek a piramisok". utólag is értékelem a kísérletét arra, hogy meg próbálta elterelni a figyelmemet csapolás közben.
Amugy az asszír tanszéken ókori Közel-Kelet régészete órán a pofám ég, amikor megkérdezik a csapattól**, hogy ki uralkodott III. Tukulti-apil-Ésarra után és én nem tudom rá a választ. Szegények ezek azt hiszik én asszíriológus vagyok.
.
A válasz egyébként: V. Sulmánu-asarídu.
Na remélem ma is tanultatok valamit tőlem, ezzel a kis okossággal zárom is mai monológomat.


*imádom ezt a kérdést...
** ami jobb esetben is max 5-6 ember

tegnap megint sikerült sírósra innom magam, bár már előtte is sírtam, szóval nem igazán az alkohol hozta ki belőlem. Meg aztán lehet, hogy nem volt annyira jó ötlet 3 nyugtatóra inni, úgy, hogy egész délután és este semmit nem ettem. Suliba képtelen voltam/vagyok bemenni, pedig még két órámra lenne esély, de semmi ambíciót nem érzek magamban. és egyébként sem hiszem, hogy maradt volna akár egy darab ép agysejtem is, amit fel tudnék használni ahhoz, hogy archaikus görög feliratokat bogozzak ki és olvassak.
Szobatársam nagyon cuki, kapok tőle egy smst: " Szia. Jobban vagy? Hajnalban nagyon rosszul voltál. "
Asszem ez mindent elárul, nem kell kifejteni a történéseket. Szegény Netti.

Utoljára akkor éreztem magam ennyire szarul, amikor elsőben a Bevezetés az egyiptomi nyelvbe 1. c. szeminárium első órája lett volna, -ha jól emléxem szerda reggel 8:00-tól- persze előtte a kedd estét masszívan végigvedeltem és képtelen voltam bemenni, mit bemenni, egyáltalán felülni az ágyban, vagy egyáltalán reagálni arra, hogy próbálnak felébreszteni, mert még reggel is annyira seggkészen voltam, hogy egy értelmes szót nem tudtam kinyögni. Welkámbek régiViki.

"nem akarom, hogy elhagyd magad. pedig te csinálod a legdurvábban mindenki közül, nem akarom, hogy a végére masszív alkoholista legyél."

Kössz tesó, majd igyekszem.

What's up?

Ha kérhetném ezt a kérdést mellőzze mindenki az elkövetkezendő időszakban, mert fogalmam sincs, hogy mégis mit válaszolhatnék rá. Persze úgyis tudom, hogy mindenkinek ez lesz az első kérdése, mert annyira közhely, hogy muszáj mindenkinek ezzel indítania a dialógust. Íme az opciók:
A: "Semmi jó" és elbőgöm magam
B: "Semmi különös" és tudván mekkorát füllentek, kurvanagyot mosolygok mellé, hogy hiteles legyen
C: Csak úgy szimplán in medias res elbőgöm magam.

Az egyetlen ember, aki tudja min megyek keresztül és minek nézek elébe, mit kell még végigcsinálnom az Éva, te vagy. Tudom, hogy most még nem érted miért. Majd kedden megérted.

Lementem, hogy megkajáljak, közben apa megbízott, hogy amíg elmegy tusolni, ébresszem fel anyámat.
A következő "párbeszéd" zajlott le kettőnk között 5 percen keresztül:
Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...

Megint..

Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel továbbra is)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...
Megint..
Ezúttal a kisvillanyt is felkapcsoltam a fejénél. semmi. Aztán amikor utoljára szóltam hozzá, hogy keljenmárfelakurvaéletbeszúrniaztaretkesinzulint, nemes egyszerűséggel közölte velem, hogy "Fogd be".

Tegnap vagy fél órán át szólt a tűzjelző. Mit szólt, egyenesen üvöltött. Ilyenkor a portás dolga lenne kikapcsolni. Ez egy egész fárasztó mozdulatsort igényelne.. mindösszesen megnyomni 1 darab gombot. Miután ez nem történt meg a kib*szott lustaszar hájasseggűeknek köszönhetően, a szintünkön fél óra után úgy döntött valaki, hogy neki elege van ebből és nemes egyszerűséggel valamivel lezúzta a kis szirénát. Így a mi szintünkön hagyta először abba a visítást a ketyere. Utólag is thx érte.

Pécs

Szóval az este Milán pálinkájával indult, és az is tette be végül a kaput. Nem baj, ezen a tűzkeresztségen is át kellett esnem. Éjfélre már annyira szédültem, hogy muszáj volt technikai szünetet tartanom. Aztán éjfél után a tesco parkolójának játszóterén zabáltunk, mert annyira éhes voltam már, hogy bementünk kaját venni. Másnap 10-re mennem kellett mentortovábbképzésre. Az első 2 órában erősen koncentrálnom kellett, hogy be ne aludjak, aztán az ebédszünet után, meg azon imádkoztam, hogy nehogy szétdurranjak, úgy telezabáltam magam. Összességében azt kell mondjam egészen jók voltak az előadások. A pénteki este laza meccsnézéssel és Cooking Academy-val tellt. Szombaton még bolyongtam egyet az Árkádban, majd visszajöttem Bp-re. És most pedig igen erőteljesen tanulnom kellene.

Régen volt már ennyire eseménydús estém mint, a tegnapi. El is mesélem.
Úgy kezdődött, hogy volt lakótársammal találkoztunk és beültünk Oportóba. Ott összeismerkedtünk két BME-s sráccal. Az egyikről kiderült, hogy este koncertje lesz. Miután szarrá vertek minket csocsóban, átmentünk Mentsvárba inni, onnan pedig Rocktogonba a koncertre. Ami egészen felülmúlta az elvárásaimat, teljesen színvonalas volt, Nightwish számokat játszottak. Maga a hely elég kopár, egyszerű volt, még otthon 512 is jobbnak számít szerintem ennél. A koncert után meg volt beszélve, hogy Márkkal, 23:00-kor találkozunk a Blahán és átmegyünk Griffbe bulizni. Abból az lett, hogy fél 12-re értünk a Blahára, Márkék sehol, telefonom természetesen lemerülve, a számát nem tudtam fejből, SIM kártyát nem tudtunk cserélni Majával, mert nem volt kártyafüggetlen a telefonja. Oké, beültünk a körtéren a Mekibe kajálni, ahol összefutottunk az egyik unokatesómmal, akit ezer éve nem láttam. Milyen kicsi a világ.
Aztán hazajöttem az első éjszakaival, feltettem a telefonom töltőre, Márk hív. Fél óra múlva tali a Griff előtt. Hát mit ne mondjak. Baromi "sok" kedvem volt, de azért elindultam és oda is értem, zuhogó esőben persze. Hajnal 1-re. Kb. 3ig csak ültünk és hülyültünk és osztályozták a srácok a csajokat, én meg a srácokat, mert annyira botrányosan ocsmány zenéket játszott a Dj, hogy csak vihogtunk rajta. A buli végére, már ha 10-en táncoltak még, akkor lehet, hogy sokat mondok. Az utolsó fél órában álltunk be táncolni, akkor jöttek a partyszámok. Mint ez itt. Ez most az új favoritom. Summa summarum negyed 5-re értünk haza, 2 óra múlva megyek Pécsre barátnőm szülinapi bulijára, holnap pedig mentortovábbképzésre.
Ugyanazt csinálom, mint elsőben, csak más környezetben és sokkal jobb társasággal. Nem lesz ez így jó. Szakdolgozni kellene, meg nyelvvizsgázni, a tanulásról nem is beszélve, nempedig reggel két karszalaggal a kezemen ébredni.

ma megtanultam Ádámtól, hogy a jérce mell: "mezei csirke csöcs"

Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a nők hegyes orrú és magas sarkú cipőben rendesen tudjanak vezetni és ma sikerült rácáfolnom a saját hipotézisemre. Kísérletem abszolút sikerrel járt. Vezettem két falun keresztül, bejelentettem, hogy klasszul megy ebben a cipőben is, apám megörült és mondta, h akkor vezethetek akár majd hazáig is. Mondom oké, de nem hoztam jogsit. :D

Csak, hogy lássátok milyen családból származom!

Anya süti lenn a konyhában a palacsintát, egyszercsak felkiált, hogy a "telefonom", na mondom miaz. Előtte kinn ásott a kertben, kivitte magával, és kinn is hagyta, persze közben az eső nekiállt zuhogni. Szóval kiküldött, hogy hozzam be a kertből a zuhogó esőn pihenő telefonját. Hát. Nem is az én anyám lenne. Szerintem ezekután ne lepődjetek már meg semmin velem kapcsolatban. Apropó kapcsolatban. Ez az új állapot.

Ahogy várható volt: itthon vagyok őszi szüneten és nem történik velem semmi felettébb izgalmas. Tegnap az Arsenal legyőzte a Liverpoolt 2:1-re, innen is köszönet érte Bendtnernek és Pereznek. Egyébként pedig tanulok és sóvárgok, hogy visszamehessek már Pestre.

tegnap egy 4-5 éves kissrác gyermeki ártatlansággal kérdezte meg a mamáját, hogy : "mamaaaaaa, hogyan tudott gombokból fülbevalót csinálniiii?"
Ezt próbálta minél halkabban, de persze amennyire izgága volt,csak annyira volt az halk, mint amennyire warburton szűkszavú. Ennek következtében a busz előtt várakozók mind engem, helyesebben a fülbevalómat csekkolták egy darabig, aztán utána találtak maguknak más néznivalót. De a kissrác nem tért napirendre a dolog felett és még szemezett vele. meg tudtam volna zabálni.

Amennyire izgalmas volt tegnap a Debrecen-Fiorentina meccs első félideje, annyira öreganyám tempójú volt a második, leszámítva az utolsó 5 percet. Az első 10 percről maradtunk le Dáviddal, halljuk, lentről a büféből az ordítást. Meg is jegyeztem, hogy nemár, hiszen még el sem kezdődött a meccs, és az nem lehet, hogy mi lőttünk gólt. Ráadásul ilyen hamar. Leérek a büféhez, már 1-1. Mondom mivan?
Utána csocsóztunk egy jót és bebizonyítottam, hogy csak elméletben értek a focihoz.
Előtte voltunk kinn a Premier Outletben Biatorbágyon. Hát mit ne mondjak. Az mind szép és jó, ha a 30ezer forintos nadrágot leáraznak 15ezerre, de én azt ugyanúgy nem fogom megvenni. Egyrészt, mert nincs rá pénzem, másrészt, ha lenne se adnék ki annyit egy farmerért. Pont.

A kulcsos sztorihoz visszakanyarodva. Nem az én kulcsom volt a zárban. Megoldódott a rejtély. Tehát az első opció él: Mi hülyültünk meg Anettal.

Egyébként egészen mozgalmas hetem volt. Kezdődött úgy, hogy hétfőn gondoltam délután ledőlök kicsit aludni, aztán kicsi szundi után nekiállok tanulni. Aztán persze 10 perc se tellt el és kopogtak. Úgy tudtam. Ilyenkor sosem bírnak békénhagyni. De legalább olyan arc volt, akinek nagyon örültem. Márk. Nálam volt egész délután, aztán bementünk a városba és még elrángattak, hogy nézzek velük albérletet. Amit inkább nem is minősítenék, annyira kritikán aluli volt. Ki is vették a másikat. Csak annyit tudnék hozzáfűzni,hogy az öreg házaspár nagyon merész, hogy azt gondolja, hogy azt a lakást bárki kiveszi valaha is.
Aztán a már lassan szokásosnak mondható gang összefutott a Móriczon és jövő hétre meghívtak egy szülinapi buliba, mint egyedüli lányt. Éljen. Szóval este olyan 7 körül hazaestem, aztán amikor megint kopogtak (úgy,hogy egy sorozatot nem bírtam végignézni) legnagyobb meglepetésemre a szomszéd srác volt. Miközben bejött megkérdezte, hogy "Ha nem tévedek Tóth Viki, ugye?"
Nahúúbazmeg mondom magamban mi az istent hallhattál rólam MEGINT. De nem. Ekkor még nem derült ki, hogy a "hírnevem" már megelőzött. Reméltem,hogy tiszta lappal indíthatok, de persze a kedves kolis kis pajtások gondoskodtak róla még korábban, hogy ez ne legyen így.
Szóval az itthoni szomszédunk hozott fel nekem egy csomagot, és a köcsög portás néni nem engedte meg neki, hogy lerakja ott mondván "nem csomagmegőrzők". Így szegény megkereste a szobámat, de én órán voltam, a szobatársaim se voltak ott, bekopogott a szomszéd srácokhoz. Így fonódnak össze a szálak. De a srácok meg olyan gyanakvóan néztek rá, azt gondolták lopni akar (merthogy újfent sok a lopás a koliban) és visszaküldték a portára. Amikor felvettem a csomagot mellesleg én is végighallgattam egy félórás litániát Klári nénitől, hogy ide többet csomagot ne, mert tűnt már el, és ők nem vállalnak érte felelősséget. Oké, mondom.
És Dávid azért jött át, hogy bocsánatot kérjen, ha mogorván viselkedett a szomszédunkkal, de mivel engem nem ismertek (igen ilyen a kolesz most, hogy másfél hónap után se tudom kik a szomszédaim), nem értették az egészet. Aztán kiderült, hogy hallott már rólam korábban is. Mint kiderült, tavalyi ex-szobatársammal szaktársak, és hogy mesélt rólam, amit ő is hallott rólam, még mielőtt vissza költöztem volna. (!!!!)Lehet röhögni rajta, vállat vonogatni, meg egyebek, ha ez egy szokásos pletyka lenne. Mert azoknak legalább egy X százaléknyi alapjuk van. De annak, hogy én lopjak? Annak teljesen 0%. És ilyeneket terjesztettek rólam, azok az emberek, akik a haverjaimnak mondták magukat, akikkel együtt klubboztam, akik a mai napig csalfa mosollyal köszönnek nekem és pofátlanul a szemembe néznek, mikor találkozunk. Nem elég, hogy a gyomrom kifordul ettől, de vérlázító is. Amikor kiderült ez a dolog, úgy voltam vele esküszöm,hogy nem sok tartotta, hogy át ne robogjak ex-szobatársamhoz, hogy kitől hallotta ezeket.
Forr a vérem, komolyan teljesen kiakadtam most is, ahogy elmeséltem tesómnak. Meg Anett is mesélte, hogy még az előző szobánkba, ha akárki bejött és megkérdezte ki a 3. szobatárs és azt a választ kapták, hogy én, akkor túlnyomórészt ezt a reakciót adták: "TóthViki? hát tudnék róla mit mesélni." Igeeeeeen? hát csak hajrá. Kíváncsi lennék én minden ilyesmire. Főleg, hogy javarészt ez olyan emberek szájából hangzott el, akikkel kb köszönőviszonyban ha voltam. Tehát nemhogy közeli ismerősöm nem volt, de mégcsak beszélgetni se beszélgettünk soha. Most aki ezekután, az ilyen emberek véleménye alapján ítél meg, vagy egyáltalán relevánsnak gondolja azt, az jelentkezzen egy büdös nagy pofonért itt!!!
Amikor visszaköltöztem a koliba márciusban,elvarrtam az elvarratlan szálaimat azzal az 1 db emberrel, akivel kellett, még bocsánatot is kértem,(pedig nem az én hibám volt) csak azért, hogy teljesen tiszta lappal indulhassak a koliban újból. Ehhez képest az első hónap maga volt a pokol. Mindenki aki ismert mindkettőnket, olyan megvetően bámult rám, hogy az hihetetlen. Nem értettem akkor se és most sem, hogy miért ők a megvetőek, miért ők próbálnak bemocskolni a szobatársaim előtt, miért ők fintorognak, ha meghallják a nevem és miért ők terjesztenek rólam mindent, amikor csak közvetve érinti őket az egész és gyakorlatilag semmi közük nincs hozzá. Az, akivel úgy gondoltam rendeznem kell a soraimat, "semmi gond" választ adott a bocsánatkérésemre, ezekután ők hogyan jönnek ahhoz, hogy lépten-nyomon fikázzanak minden embernek? Remélem egyszer az összes nyomorult kamatostul megtapasztalja azt, amin én mentem át abban az időszakban. és Remélem, őszíntén remélem, hogy egyszer még ellátogatnak a blogomra és megtudják, hogy mennyire hányok tőlük, hogy mennyire gyerekesek, és hogy én vagyok az, Igen bazmeg a TóthViki, aki felülemelkedett ezen az egészen, próbál felnőtt módjára viselkedni, és hogy igazán példát vehetnének rólam.
Szerencsétlen szobatársaim nemtudom az elmondottak alapján milyen embernek képzelhettek el, de biztos tartottak tőlem, pedig őszíntén, minden nagyképűség nélkül, elég jól jár az, aki velem lakik együtt, mert nagyon toleráns és jófej, kedves szobatárs vagyok. Mondanám, hogy kész főnyeremény, de ezt már egy korábbi postban ellőttem, és ha leírom mégegyszer, még a végén azt hiszitek, hogy komolyan ezt gondolom magamról...
Miután Dávid könyörgött, hogy maradjak a seggemen és nehogy nekiálljak balhézni, gondoltam szótfogadok. Aztán beszélgettünk, kiderült, hogy teljesen jófej, korrekt srác, átmentünk megnéztük a szobájukat, és kiderült, hogy a szobatársai is jófejek. Akárhányszor átmegyek, tukmálnak rám kaját, piát. Kérsz egy bögre teát? kérsz rakott krumplit? igyál bort! egyél sütit! kérsz cigit? Meg egyfolytában a törkölypálinkával itatnak. Ami mellesleg eszméletlenül szar.
Szóval a sűrű hét történése jobbára mindennap a szomszéd szobával közös ivászat, vagy meccsnézés volt.

Az a jó abban, hogy nincs pasim és nem randizom, hogy minden gond nélkül ehetek hagymát.

Még tegnap megtaláltam a kulcsomat. Meglepő módon a táskámban volt. És tényleg nem értem hogy a francba került oda. Mivel mégha csak én állítanám, hogy este az volt a zárban, akkor azt mondom jólvan, megint csak én alkottam. De az egyik szobatársam is esküszik rá... Merthogy miután én lefeküdtem aludni, kiment és ő is lecsekkolta, hogy zárva van-e az ajtó, és hogy az én kulcsom volt a zárban. Tegnap reggel, mint már írtam is, hallottam, ahogy a 3. szobatársam babrál vele, és vártam is, hogy lerakja az asztalomra. Ez nem történt meg, én visszaaludtam, később magamhoz térvén konstatáltam, hogy nincs kulcsom, hát kérdezzük meg Őt. Aztán azt a választ kaptam, hogy sajnos nem tudja hol a kulcsom.
Szóval két opció van:
1.: vagy mindketten meghülyültünk Anettal, nem az én kulcsom volt a zárban, hanem végig a táskámban volt
2.: az én kulcsom volt reggelig a zárban, majd míg aludtam, Anna belecsempészte a táskámba és hirtelen amnéziás lett, ezért írta azt az smsben, hogy nemtudja hol a kulcsom.

A vicces, hogy amikor előhúztam a táskámból a kulcsomat,az én arckifejezésemnél már csak Anettét lett volna érdemesebb megnézni, annyira le volt döbbenve, hogy ott találtam meg, hozzá is fűzte a létező legértetlenebb arccal: "dehát ez nem lehet"

Na most akkor mivan????

Szóval a mai napom úgy indult, hogy a WC olyan hangokat adott ki magából, mint amikor az astorián épp az aszfaltot törik a hatalmas masinával, és azt vártam mikor fog valami cső elrepedni, eltörni, minket meg a víz nyakig elönteni...De aztán abbahagyta. Aztán, kiderült, hogy nincs meg a kulcsom, amit tegnap este a zárban hagytam. Még halványan rémlik is, h reggel a szobatársam zörgött vele.. és ilyenkor mindig lerakja az asztalomra, de ott most nincs. Ha én kulcs lennék, hová bújnék??
És még dél sincs...

Miután tegnap sikeresen kiolvasztottuk a hűtőt,( minden bizonnyal az alattunk lakók legnagyobb örömére) visszacibáltuk a szobába, bedugtam a hosszabítóba, elindult, éljen. Aztán szerettem volna a mikrót is beüzemelni, és amikor be akartam dugni azt is a hosszabítóba, hatalmas pukkanás, szikrázás és füstölés mellett, kollektiven megölte a szoba bal falán található összes konnektort.
( 6 db.) És azóta sem működik egyik sem. Nemtudni miért vagy hogyan, de egyértelmű, hogy az én kezem van a dologban, persze kié másé. Esélytelen továbbá, hogy a karbantartók vagy a villanyszerelő bácsi segíteni tudjon ebben, mert:
1, vagy meg se lehet találni őket egész nap
2, vagy ha megtalálom őket, akkoris már méterekről érezni, hogy dől belőlük a pia szag és igencsak hasznavehetetlenek
3, vagy ha meg is találom őket és nem is seggrészegek, akkor meg közlik, hogy ők inkább ehhez nem is nyúlnak hozzá, mert csak elrontanák. Oké.
Szóval talán ide segítség kellene, mert ez így nem maradhat ahogyan most van.
Ja és ma megjött a fűtés, és hét közepére állítólag a hó is. (Y)

PASIKÉPZŐ:

Dzsutól loptam:

PASIKÉPZŐ:

OKJ-s szakképzés
A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő.
Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.
A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK: 1. Leválni az anyámról (2000 óra)
2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
3. A feleségem nem az anyám (350 óra)

KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK :
1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)
2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)
3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra)
4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)
5 Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)
6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)
7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségem, minthogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)
8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)
9. Hogyan jussunk el a szennyes tartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)
10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)

Supernatural S05E05-ben vendégszereplő : Paris Hilton.
Azt hittem, csak rosszul látok. Szerepe szerint egy régi pogány istenként felvette Paris alakját, és kiselőadást tartott a főszereplőknek arról, hogy régen még volt vallás és istenek, mára pedig az imádat tárgya csupán a celebek és a szoli.
Hogy nem halt bele ott helyben, hogy ezt ki kellett mondania, nem is értem. Mindenesetre felettébb vicces, amikor verekednek és a végén egy vasfejsze segítségével megszabadulnak a fejétől.
Vajon a rendezőknek honnan jött ez az elmebeteg ötlete, hogy felkérjék pont ezt a nőszemélyt vendégszereplésre? Egészen meghökkentő, ugyanakkor hatásos, és nem negatívan. Ennyire kétségbe lehetnek már esve? Semmi újat nem tudnak már kitalálni ezért Miss Barbie-hoz fordultak segítségért? El kell ismerni, nem mindennapi ötlet. Remélem több részben nem tűnik fel, mert kiábrándulok a kedvenc sorozatomból. That would be so not sexy...

Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Éjjel hiába feküdtem le aludni "már" fél 3kor, a csodálatos kolibulitól nem tudtam aludni egészen fél 4ig, amikor is végre-valahára abbahagyták a zenélést,-ezáltal az ablakok abbahagyták a rezonálást- aztán a banda kollektív "Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy a Közgáz vegyen meg, hogy az Isten *****on meg" skandálásba kezdett és miután végre el aludtam volna valaki képes volt felhívni hajnal 4kor.
Úgyhogy a mai mentortovábbképzésemet skippeltem és áttoltam november 6-ra. A helyszín Pécs lesz ezúttal. Dzsu, az gyanúsan a szülinapod környékén van, és ráadásul egy pénteki nap. Szóval party? :)

Elképesztő, hogy itt van hajnali 3 és mégcsak most kezdtem el fáradni, miután fél 4ig, majdnem végig óráim voltak fél 9től és megnéztem a legújabb Heroes részt, vagy 7 Gossip Girlt biztosan és most nézem a 4. Moonlightot. Nem, nem vagyok sorozatfüggő!!!! Tévedés.

Egy órával ezelőtt az erkélyen cigizve összeismerkedtem a szomszéd srácokkal és lebeszéltünk jövőhétre egy dupla szoba borozást.

Szóval a "Brand new me"-ből egy laza mozdulattal ki is húzhatom az első két kitűzött pontot.

Mumus

A hely: teljesen Szimpla, Instant és egyéb romkocsmák feeling
Árak: citromos Gösser: 550, melegszendvics: 450 (az árat nem kompenzálja a kapott mennyiség)
A kiszolgálás: állítólag kedves, lelkes
A mosdó: sosem hittem, hogy a Szimpla mosdóját bármilyen hely is überelni tudja. hát tévedtem. életemben ennyire gusztustalan wc-ben még nem jártam.
Az arcok: a mi társaságunkon kívül nem sok magyar szót lehetett hallani
A zene: ambient, chillout (nekem túlságosan is)

Egyébként találkoztam az aluljáróban egy volt kolis ismerősömmel.
Mire felfedezte, hogy én vagyok én:

" Heeeelloooo... Rég láttalak... Jól nézel ki.... Már hozzám képest"
Anyád.

Este jöttem fel a koliban a lépcsőn, cipelve az iszonyatosan teletömött és dögnehéz utazómat, amikor egy ismerős hang köszönt a hátam mögött: "Szervusz Viktória"
Én meg levegő után kapkodva, küzdve a súllyal a vállamon, elküldtem a francba, hogy látja, hogy itt szenvedek a 25kilós utazótáskámmal és nemhogy segítene, mögöttem baktat. Mire a kedves úriember válaszolt:
"ja bocs.. eddig a fenekedet néztem.."
Köszi.

Unalmasabb vagy szomorúbb pillanatokra ajánlom ezt! :)

Brand new me

Elhatároztam,hogy
- nem dohányzom soha többet
-nem iszom alkoholt, csak kivételes esetekben (tudom ez máris egy kiskapu, amit be lehet támadni, de gondolok itt szülinapokra, esetleges bulikra)
-odafigyelek arra,hogy rendszeresen , normálisan egyek és egészségeset
-kizárt, hogy még egy reggelem a cigi-kávé kombóval induljon, reggeli nélkül

Ezt vagy mondogatnom kellene magamnak, vagy kinyomtatni és kiragasztani a falamra. Vagy gyakran látogatni és sűrűn olvasni a saját blogomat.


Megjegyzem rovat:
Az elsőt, már majdnem egy hete tartom. :)

Ma reggel fél 9kor anya rúgta rám az ajtót, hogy ők most azonnal rendszerezni akarják a valeurs phonetique-met, hol van, apa megcsinálja. Oké, -borzasztó tényleg, hogy egy szatyorban hurcolászom magammal mindenhova és ha tanulni akarok belőle,( vagyis nem tanulni, hanem jelt keresni) minimum, hogy az egész ágyam be van terítve vele,- de nem gondoltam, hogy ennyire elszántak. Tévedtem. Most egyesével tuszkolja bele a lapokat átlátszó tokokba.
Hát aki tudja, hogy egy görög-római kori jellista milyen terjedelmű, az most velem együtt kívánt apucinak sok kitartást.

Édes drága hugom betöltötte 17. életévét, ennek örömére anyámék megengedték neki, hogy lightos házibuliféleséget tartson itthon. A jeles nap tegnap volt esedékes. Az előzetes létszámösszeszámolások minden egyes alkalommal több és több fővel gyarapodtak, az 5ből lett 7-8, aztán abból meg 10-12 és végül 15en voltunk. Miután az alapozás nálunk véget ért, rám maradt a nemes feladat, hogy eltakarítsam a romokat. Aztán úgy döntöttem, hogy el is fogyasztom a romokat. Így esett meg, hogy főhősünk magához vett vagy fél üveg sangriát és leült G-vel msnezni. Mire az üveg aljára értem, kaotikusan depressziós állapotba kerültem, és nekiálltam sírni, de úgy, mint már régen nem. Aztán, miután kivégeztem a sangriát, kinyitottam egy üveg sört (jelezném mindeezekelőtt ittam vodka-narancsot, bacardi breezert és még 2 pohár sangriát is, ja és gyümölcsvodkát) és sírtam tovább. Pontosan se akkor, se most nem voltam/vagyok tisztában azzal, hogy mi volt ez a hirtelen érzelemkitörés. Csak azt tudom, hogy már jópár hónapja készülődött, lelkileg már egy ideje rottyon voltam teljesen, csak most, hogy a szervezetem is kikészült mellé, és lebetegedtem, most tört elő belőlem.
Vagyis ha jobban belegondolok van egy tippem, hogy miért volt ez. A pasi téma. Mit bizonygattam, hogy ez a téma mennyire nem érdekel. Pedig de. Nagyon is. Csak túl büszke voltam ahhoz, hogy bevalljam, hogy bánt, hogy nincs senkim, de még ennél is jobban csak az bánt, hogy a fene válogatós formámmal, csak olyanokat szúrtam ki magamnak, akik természetesen elérhetetlen távolságban vannak tőlem, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy barátnőjük van. Aki pedig itt lenne egy karnyújtásnyira tőlem, abba meg beletaposok és elhajtom. Ez vagyok én. Tipikusan szánalmas. G-től tegnap az 1 órás bőgős-msnezés közben 3szor kértem bocsánatot, amiért ilyen szánalmas vagyok és 3szor mondta el, hogy nem vagyok szánalmas. Hát nem hittem el. Próbált vigasztalni, amiért ezúton is hálás vagyok neki (nem olvassa a blogomat és remélem, hogy még véletlenül se fogja soha megtalálni), de azzal, hogy azt mondta, ha nem lenne a barátnője, olyan lány kellene neki, mint én, nem igazán a várt hatást érte el. pedig egy ilyen bóknak minden lány örülne ugye. Ugye? Csak nekem kevés a barátsága.
A tavaly szeptemberi kiborulásomat tudnám a tegnapihoz hasonlítani, annyi különbséggel, hogy ez jóval diszkrétebb volt és szolidabb és senki se látta!!!. Nagy előny.
Tavaly unokatesóm buliján (ahol csak úgy mellesleg, én voltam a rangidős) istentelen módon berúgtam (este 10-re több üveg fütyülős pálinka elfogyott), aztán kitört belőlem a fájdalmam
( szó szerint) és nekiálltam sírni. És mindenkinek, MINDENKINEK az aktuális elfuserált szerelmi életemet panaszoltam el, hol a hányással, hol a könnyeimmel küszködve. Hát szó mi szó. Szánalmas voltam, kegyetlenül. Akkor is. Szegény tesóm, akkor a babysitter szerepét játszotta, kézenfogva vitt haza. Talán, amikor kicsit többet iszom, akkor jönnek felszínre ezek a dolgaim.
Azért tegnap más volt a helyzet.. Éjfélkor úgy döntöttem, hogy nem kell a sör és lefeküdtem aludni. Szerencsére más pia nem is maradt, így ha akartam volna, se tudtam volna több kárt tenni magamban(pedig biztos vagyok benne, hogy akartam volna). És a legszebb az egészben, hogy erről G.-n kivül senki semmit nem tud, továbbra is mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van, én előadom a pókerarcom és csinálom a dolgaimat a megszokott ütemben, mintha mi sem történt volna.

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Most, ahogy olvasgattam a régebbi bejegyzéseimet, rájöttem, hogy én mennyire vicces egy lány vagyok. Kéthavonta mindig új pasiról áradozok, hogy ő kell nekem, aztán jön a következő, aztán, meg az azt követő. na most hálistennek ettől függetlenül megállj van egy ideje.
Lassan egy éve, hogy nincsen senkim és az az igazság, hogy baromira jól érzem magam így is.
Nincs sírás-rivás, nincs rinya, nincs jajmicsinál, jajholvan, jajmiértnemír, jajszeret-e. (mondjuk ez nem volt jó példa, mert nem vagyok ez a fajta..)
Tökéletesen elvagyok egyedül, ahogyan eddig is.

Ja amugy a bogár meglett. Brutálisan kivégeztem.

Non plus ultra:
Ilyenkor első, hogy végigtapogatom a hajam, a ruhám és az egész testem, mert elsődleges búvóhelynek mindig azt szemelik ki, ami a legalapvetőbb és mégse veszem észre.
Most is ezt tettem. Ott nem volt.

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.

Tegnap meg az realizálódott bennem, hogy G. alkohol fogyasztás után és Márk társaságában minősíthetetlenül viselkedik a BKV-n. Illetve nemcsak ott, hanem mindenhol. Egészen kiábrándító tud lenni, ami végülis nem is baj. Legalább most meghazudtolhatom a 2-vel ezelőtti postomat, miszerint annyira kell ő nekem.
Nekem nem kell egy olyan ember, aki csekély sörivás után, társaságban képtelen viselkedni és szégyenkeznem kell miatta, mert 22 éves létére, olyan, mintha egy 16 éves szaros gyökér tini lenne.

szóval annyira megfáztam( jó kérdés, hogy hol és hogyan), hogy eszméletlenül szexi bárénekesnő hangom lett, ugyhogy mindenki jobban jár, ha nem szólalok meg. így természetesen nem mehetek csütörtökön babázni. persze miért is ne akkor fáznék meg, amikor már több hete tervben van, hogy ezen a héten babucizni fogok.
Nem mentem és nem is megyek suliba se, de haza sincs kedvem.
Ezenkívül jelentkeztem A kiállításra munkaerőnek. Megcsinálom a karrieremet, érzem én.
A konferencia pedig iszonyatosan inspiráló volt, és most megint lelkes vagyok eziránt az egész iránt. Hajrá magyar egyiptológia, hajrá.

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.

Ma többek között ellógtam az összes órámat (annak ellenére,hogy hajnal fél 2ig tanultam rájuk*), végigjártam két plázát, sikerült tesómnak ajándékot venni, ettem Ernő menüt, voltam állásinterjún (és felvettek) rendeltem pizzát és itt a brandnew Heroes, bennem pedig annyi erő se maradt, hogy másfél órát bámuljam csak a képernyőt. Mi lett volna, ha még az óráimra be is megyek??

*tudom, gyökér vagyok.

Továbbá szeretném még azt is elmondani, hogy az első 3 napomat további 2 napomba került teljesen kipihenni* és mára eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok minden percben elbóbiskolni és nem érzem magam állandóan kimerültnek. Lehet,hogy apa kávéja is nagyban hozzájárult ehhez. (iszonyatosan erős kv-kat tud ám főzni az én apukám) Szeptember végéig, még annyi elintéznivalóm van, hogy már listát vezetek róla, mielőtt valamit kifelejtek. Le kell adnom a témabejelentőt a tanszékvezetőmnek, továbbá a címbejelentőmet addig aláiratni vele, amíg még itthon érem. Meg kell kötnünk a mentoráltam és köztem létrejövő szerződést és ezt nekem be kell küldenem az irodába, aztán beszámolót is kell írnom csütörtökig, aztán meg a szoctámos papírokat is intéznem kell. Aztán majd ha levegőhöz jutok a címbejelentőmet a TO-n is le kell adnom.
Csodás hetek elé nézek, valóban.

* pedig még csak bulizni sem voltam

Most olvastam el harmadszor azt a levelet, amit a témavezetőm írt, reagálva az új szakdolgozati témámra, amit pár napja találtam ki. Próbálom értelmezni a szavait és a tanácsait és egyre inkább tudatosul bennem, hogy most irdatlanul megszivattam magam és, hogy nagyon nagyon nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. De őszintén szólva nem bánom, csak bár tudnám, pontosan hogyan is kezdjek hozzá a favágáshoz. Talán elsőként írok az új cím által a témámba bekapcsolódó másik témavezetőmnek is. Hajrá Vikike, hajráhajrá.

Tegnap beköltöztem a koliba (csak hivatalosan, cuccok nélkül egyelőre) és megismerkedtem az új szobatársunkkal, Annával. Aki ezt a szoba beosztást összeállította, hát nem hiszem el egyszerűen, hogy nem direkt csinálta. Így összeválogatni orchidea-szakosokat egymás mellé, már művészet. Netti mongol-tibeti szakos, Anna néprajz-finnugor, én pedig ugye egyiptológia-ógörög.
Tehát valaki mutasson nekem még egy ilyen multikulti szobát, mint amilyenek mi lettünk :)
Ahol az egész szoba "kicsi és kuriózum szakos" emberke. Tádámm. Nem nagyon van. :)

Szinte kivétel nélkül mindenki becsajozik vagy bepasizik körülöttem, lassan már csak én leszek egyedül. kezdek irigy lenni.

Ezittaz!

Mekkora bunkó vagyok, Fricit kihagytam.



Ő Frici, a császárskorpió :)

Tegnap pedig madárpókokat és skorpiót etettünk, rendeltünk egy pizzát, vettünk citromos Gössert és megnéztük az Underworld 3-at (Rise of the Lycan), ami egyikőnknek sem tetszett, szóval igazán jó választás volt.
Ugye volt már róla szó korábban,hogy viszolygok a pókoktól. De ezektől nem. Ezek szépek, aranyosak és addig ez marad a véleményem róluk, amíg köztem és köztük van egy üveg, ami elválaszt minket egymástól. Addig minden oké, addig minden jó. Addig nagyon szívesen elnézegetem őket, megcsodálom, ahogy levadásszák a kajájukat és meglesem, ahogy hálót szőnek. De halálfélelmem lenne, ha hozzájuk kellene érnem, vagy elviselnem azt, hogy hozzámérnek. Ennek ellenére nagyon érdekes állatok és hogy lássátok ti is, milyen csodálatosak, összekukáztam róluk képeket, mind a 4 fajtáról külön-külön mutatok egyet.

Fentről lefelé haladva bemutatnám, 4 új kis barátomat:
Albo, Geni, Vagens és Chromi.

Ugye milyen aranyosak?
Bezzeg, amikor a botsáskát mutatta meg nekem,hogy milyen jófej, ahogy az első csápjaival integet, sikítottam egyet és fél másodpercen belül az ágy másik végében voltam.
Na ennyit az arachnofóbiámról. Hogy hívják a botsáskáktól való félelmet? :D

2 nap alatt 2 db, 2 és fél éve nem látott exemmel futottam össze. Spontán találkozások voltak ezek, mégis nagyon tetszettek. Az egyik találkozó helyszíne (mint már a korábbi postban is említettem ugye) a szobám volt, a másiké pedig a Balcsi part és környéke. Mindkét srácról azt mondhatom el, hogy van valamijük, ami nekem nincs.
Kiegyensúlyozott, boldog, komoly párkapcsolatuk. Ezért irigylem őket egy kicsit. Zsoltira egyenesen büszke vagyok, nagyon sokat változott az utóbbi 2 évben,és mint kiderült, ők már össze is költöztek a barátnőjével. Amikor velem sétálgatott a parton, vett neki egy "Szeretlek" feliratos törcsit. hát nem édes??? :)
Egyébként az aug. 20-ai tűzijáték legendary volt. Végre újítottak.

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Kipróbáltam a Szőke Ciklont. Nem ízlett.
Kipróbáltam a citromos Gössert. Odáig vagyok érte.
Sörivó lettem. Én.

Egyébként a Balcsi tegnap este 21 fokos volt, így, én csak térdig merészkedtem bele, mert így is majd megfagytam. Szimpatikusabb volt, amikor elérte a hőmérséklete a 26 fokot, az az igazi.
Ebbe jelenleg belefagyok.
Mellesleg agyvérzést, szívinfarkust és szélütést kapok egyszerre azoktól, akik lakott területen kívül 60-nal mennek. Idióták. Kiszállnék és megverném. De a másik végletet is.

Első rizses-virslis lecsóm. Teljesen egyedül. Isteni lett. Büszke vagyok magamra. És szerény vagyok :D

Andrush és a szedres vodka multivitaminnal felöntve felettébb nagy sikert aratott tegnap este. Éljen a balatoni nyár.

É: "megöltem egy pókot.."
A: "és hogyhogy nem sikítottál?"

xD

ettem tegnap vajat.. és még élek!!! de ezután se fogom szeretni.

koliflashback

Eldöntöttem,hogy bármi áron megpróbálom a srácokat visszajuttatni a koliba.
Minden ismeretségemet megmozgatom, hátha valamelyik fejes tud nekik segíteni. Egyszerűen ebbe az igazságtalanságba nem vagyok hajlandó belenyugodni. Kerül, amibe kerül.
Ha az a szemétláda végigvitte,hogy kirakják őket, én végigviszem az ellenkezőjét. Ámen.

Tulajdonképpen ma Márk adta a számba a megfelelő szavakat ahhoz,hogy megfogalmazzam a megfogalmazhatatlannak hitt "érzéseimet" és rájöttem,hogy az ő esete tökéletesen illik az enyémre. "Amikor nekem kellett az illető, én nem kellettem neki, most hogy kellenék neki, nekem már nem kell." Nem tehetek róla. Máshogy nézek rá, nem, mint potenciális jelölt, vagy akiben a leendő pasimat látnám, hanem mint egy barátra. Szimplán, csak egy barát. Semmi több.

2 hét
potom 2 óra alvás
3 óra buszozás
10 méteren belül 4 ismerőssel találkozás
kolidíj késedelmes befizetése
után....

Ismét Butapesten.

Ragasztót kerestem bérlet hamisításhoz...

...amikor megtaláltam egy csomó régi kacatomat.
A régi balettcipőmet, ami még mindig jó rám. Muszáj volt felpróbálnom.
A marokkót. Rengeteget játszottunk vele.
A régi emlékkönyveimet. Amibe pont 10 évvel ezelőtt rajzolt az a lány, aki sokáig a legjobb barátnőim egyike volt, mára odáig fajultak a dolgok, hogy kb. 2 éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Valamint rajzolt bele az a srác is, akivel az utóbbi időben "randizgatok". Kellemes meglepetés volt, nem is emlékeztem rá.
A 8.-as, 10.-es, 11.-es ellenőrzőimet. Milyen fura... pont a 9.-eset nem találom, amiben befigyel egy osztályfőnöki figyelmeztető :D.
És a legviccesebb dolog mind közül a "barátság füzetem", ami általános iskolában nagy divatját élte, ígyhát természetesen nekem is volt egy. Ez arról szólt, hogy idiótábbnál idiótább és banálisabbnál banálisabb kérdéseket tettem fel benne, amikre szépen lehetett válaszolgatni.
Íme egy kis ízelítő a személyes kedvenceim közül:
"Mi a kedvenc virágod?"
"Ki a kedvenc együttesed?"
"Hol érzed magad a legjobban?"
"Bírsz engem?"
"Szereted a discot?"

Két válaszomat szeretném megemlíteni.
Az egyik a "Hol szeretnél élni" kérdésre adott válaszom, a másik pedig a "Mi leszel ha nagy leszel"-re.
Nos az elsőre azt válaszoltam, Amerika. Nem is értem mi ütött belém, sosem élnék Amerikában. Mese habbal és még annak a tetején csücsül egy kandírozott cseresznye. Fúj.
A másodikra pedig azt írtam, hogy régész. És ez általános suli, hetedik osztály.
Kicsit eltökélt voltam/vagyok. Már akkor pontosan tudtam mit akarok, illetve azért egészen pontosan nem, de az irány 95%osan megvolt. És igen, a régészetet meg akarom csinálni másoddiplomaként :)

Egyébként a bérlethamisításhoz nem találtam ragasztót az egész házban, ezért hibajavítóval csináltam meg. Elég tré lett, de nem különösebben érdekel, első munkám, majd még tökéletesítek rajta.

Buda vs. Pest..

.. azaz vigyázz mit mondasz.
Amikor egy magamfajta jóféle VIDÉKI (mert ugye a fővárosinak Debrecentől Győrig, az összes balatoni várossal együtt, közös gyűjtőnéven mind vidék) azt mondja "Pest",-általános tapasztalatom szerint legalábbis-kollektíven egész Budapestre gondol és nem épp a híd túlsó felén elterülő városrészre.
Ha megkérdezem egy embertől, hogy "Te pesti vagy?" Akkor a vidéki kis agyam arra gondol, hogy Budapesten él-e, és nem arra kérdezek rá, hogy konkrétan a pesti oldal-e a lakhelye. Persze erre a kérdésre a budai elit felhorkan és kikéri magának,hogy ő bizony a híd innenső oldalán lakik és én vidéki kislány ugyan nehogymár lepestizzem Őt.
Komolyan egyszer agyvérzést fogok kapni ezektől.
Nagyon belémégett egy régi (régen) kedves ismerősöm mondata, miután én lepestiztem őt, ami így szólt:
"keszthelyi kislány jegyezd meg Buda és Pest között nagy a különbség".
Azóta tudom,hogy Buda és Pest között van különbség. Pedig mi nem tennénk különbséget, mert számunkra nincs jelentősége ki melyik oldalon lakik.
Szóval a pesti ember szokjon le a vidék szó használatáról és tanulja meg, hogy az ő városán kívül is vannak nagyvárosok az országban, valamint szokjon hozzá, hogy ha már ők levidékiznek minket, mi általánosan pestieknek tituláljuk őket az összes rózsadombi budai úri köcsöggel együtt.

Ma csináltam gyümölcsmártást, ami eredetileg gyümölcslevesnek indult, csak aztán túl sűrű lett és kénytelen voltam átnevezni. Pénteken pedig életem első, teljesen önálló zöldborsó főzelékét sikerült előállítanom szülői felügyelet és telefonos segítség nélkül. Kicsit sós lett, de ezenkívül baromira meg voltam magammal elégedve. Újabban elég sokat konyhatündérkedek és nagyon élvezem. Ezenkívül ma csináltam még hamis túróst, amit bátran ajánlok mindenkinek, mert gyors, egyszerű, könnyen elkészíthető, laktató, finom, nincsenek bonyolult és drága hozzávalók, tehát tökéletes kolikaja :).
Recept: itt!
Annyi különbséggel, hogy én mindenből dupláztam,mert 4 személyre sütöttem és kihagytam belőle a mazsolát. Ízlés szerint. Jó étvágyat hozzá.

A minap régi fotókat nézegettünk a családdal közösen, együtt, mind a négyen. Nem tudom kajálásokat leszámítva mikor volt ilyen utoljára, hogy bármit is csináltunk volna közösen, együtt. Anyáék esküvője, nyaralások még pubi korukból, eljegyzés, Vikike és Adrika érkezése, karácsonyok és húsvétok, fellépések és ballagások, bérmálások és elsőáldozások... még egy cetlit is találtam, amin vezették egészen '89 januárjáig, hogy kis Viki súlya mennyit gyarapodott hétről hétre. Édes. Sokat nevettünk a képeken, és nagyon nagyon jó volt egyet nosztalgiázni.
Az én csodálatos ötletem volt. Természetesen ki másé. Nem kérdés.

Ma szóltam anyának, hogy jövő héten vonyarci party lesz.
Reakció:
"semmi idiótát összeszedni, se kaposvárit, se pécsit. "
Igenis, értettem. xD

sorozatfüggés

Teljesen kétségbe estem valamelyik nap, amikor újabb sorozatom utolsó részéhez érkeztem. Eluralkodott rajtam az "úristennemleszmitnéznem". Merthát ugye vizsgaidőszak van és én ugye már végeztem.... ( itt most lehet utálni, ánlájkolni és fújolni, de nekem is ez az első vizsgaidőszakom, amiben emberi időben letudtam a vizsgáimat).. és mivel a munkahelyemen is felmondtam, különösebben nincs mivel elütnöm az időt, mert rajtam kivül ugye mindenki vizsgázik/tanul/ otthon van. Szóval, hogy ne unjam halálra magam sorozatot nézek. Mivel végignéztem már a Dexter, Supernatural, Heroes, CSI, Kés alatt, Narancsvidék összes fellelhető részét és belenéztem a Dokik-ba, két évadot a How I met-ből, ezért úgy döntöttem új sorozatot kell keresnem önmagam szórakoztatására. És meg is leltem. Most elkezdem nézni a Gossip Girl-t. És persze holnap hazamegyek, nekiállok munkát keresni otthon, mert kifejezetten utálom a léha semmittevést huzamosabb ideig. Nem szeretem mihasznának érezni magam, márpedig egy jó 10 napja tényleg semmi hasznosat nem csinálok. Tudom. Fúj.

Az előbb jött át hozzám egy kolistársam, hogy bemászhatna-e a pasija a mi erkélyünkön, merthogy kiszúrta a portásnénink a srácot, és az ő oldalukra jobban odalát, mint a miénkre. Klári néniről azt kell tudni,hogy-az összes többi portással ellentétben,akik le se szarják,hogy ki jön be és mikor- mindenkit megállít, különösképp a fiúkat és iszonyat ocsmány hangszínen előadja a "kollégiumi belépőket aranyoskáim" című nótáját. Miután a srác nem kolis, logikusan következik belőle, hogy kolis kártyája sincs, ezért csak kemény 500 HUF-os ittalvási díj ellenében engedte volna be a srácot. Még szerencse, hogy a földszinten lakom. Már megérte felkelni, vették valami hasznomat.

Nagyon úgy érzem,hogy most készen állnék egy kapcsolatra. Borzasztóan vágyom is rá. Ahogy arra is,hogy végre valakinek igazán kelljek és vágyjon rám és csak rám, senki másra. Úgy érzem tudnék szeretni,ha hagynák, de akit szeretni akarnék, az nem hagyja. Sakk-matt.

Mostantól fel lehet iratkozni a rajongóim közé.
Amugy az utóbbi napokban hisztis vagyok, szeretethiányos, morgós, morcos és a legkevésbé sem jófej.
Plusz info: A csütörtökön 8(!) perc alatt megírt vizsgám 5ös lett. Na ki a király??

Iszonyat gyorsan ki kellene találnom a szakdolgozatom témáját, azonkívül, hogy behatároltam a korszakot nagyjából, -azáltal, hogy már a témavezetőmet kiválasztottam- mert 06.15-ig le kell adni a szakdoga címbejelentő lapot a tanszékvezetőnél. Az a baj, hogy azok a dolgok, amik kifejezetten érdekelnének, olyan tanárhoz tartoznak, akit nem annyira szívlelek, ezért úgy voltam vele, hogy inkább tanárt választok,és majd az ő területén belül találok valami témát. Lehet,hogy rosszul tettem.

ma kaptam egy e-mailt az egyik csoporttársamtól, miszerint az a vizsga, amire én azt hittem, hogy 06.09-én lesz, 06.02-án lesz, azaz most kedden. Érdeklődéssel várom, hogyan készülök fel 2 egész nap alatt. Már most tudom is rá a választ. Sehogy! Egyiptomi nyelvtörténet. Ami nem épp a legkedvesebb és nem is épp a legegyszerűbb tárgyam, de ezek szerint csütörtökön végzek is a vizsgaidőszakommal, szóval meg kellene ünnepelni és még aznap iszonyat módon berúgni és partyzni egy hatalmasat. Valakinek valami ajánlat vagy ötlet?

ritka..

.. hogy én egy pókra azt mondjam, hogy jófej, de ez kifejezetten az :)

csak úgy, mert szép

egyszerűen csodás ez a színkavalkád :) szívesen hordanám is az eféle ékszereket, ha az áruk nem a csillagoségfelett kezdődne..

Nap poénja rovatunk

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
- Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete, és.....
- Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! - szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet....
Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az elsőt. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba....
Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ?
- Az agy, Éva, az agy....

mekkora király!

true friend

Bemutatom az új pajtásomat,Billy-t:
Nagyon megértő,kissé hallgatag a lelkem, de végre valaki nemcsak traktál a dolgaival, hanem figyel rám.

Ne is kérdezzétek... fáradt vagyok.

Mission impossible is completed!

A már-már kilátástalannak tűnő lepkevadászatom eredménnyel járt. Csak addig-addig piszkáltam a fülhallgató zsinórral, míg szárnyra kapott, én meg több jól-irányzott mozdulattal lezúztam a papucsommal a jegyzeteim kellős közepén. Ezért megjutalmaztam magam egy kávéval és egy Tétékás Nyúzzal. Happy moments.
Én csak azon csodálkozom,hogy erre az egész éjszakás műsoromra a szobatársam nem ébredt fel. Vagy lehet,hogy csak tetteti az alvást. Mindenesetre elég hitelesen csinálja.

Helyzetjelentés vol. 2.

Azóta megtámadott egy molylepke, amitől majdnem halálra rémültem és Xenophón odasuhintása sem bizonyult elég erősnek. Most ott alszik az ágyam és asztalom közötti résben, hiába piszkálom a fülhallgatóm zsinórjával, nem akar előjönni. Pedig ki kell iktatnom, mert igy nemhogy éjjel, de nappal se merek majd aludni, abban a tudatban,hogy ott élősködik nem messze a fejemtől.
Nekiállt berregni a hűtő. megint. attól is összerezzentem.
Lehet,hogy üldözési mániám van?

Helyzetjelentés

Még mindig kitartóan bújom a könyvet, itt-ott érdekességet felfedezve. Most kicsi pihiképpen megírom mi a helyzet a fronton.
-Miután ma Berta barátnőm volt szives tájékoztatni,hogy a macskájának félretett és éjszakára erkélyen kinnhagyott maradék húst az éj sötét leple alatt felzabálta valami állat, ezért úgy döntöttem nincs az az Isten,hogy én éjjel nyitott erkélyajtónál aludjak. No way. Friss levegő ide vagy oda, nem akarok dögöket a szobánkban.
-Mi a tanulság abból ha hajnal 3ig mégis nyitva hagyod az erkélyajtót és kislámpa fényénél tanulsz?
Bogarak egész hada lep el, és egy zöld repülős valami is, amit nem tudtam azonosítani. (miután a Xenophon által írt Memorabilia könyvvel jól odacsaptam neki, meg pláne nem). De repült és zöld volt és nem teccett, az biztos. Legalább elmondhatom, hogy annak a könyvnek is vettem némi hasznát, ha már egész félévben egy büdös betűt nem fordítottam belőle órára.
-Mi a tanulság abból, ha mindig parázol a pókoktól?
Előbb-utóbb megjelenik egy a takaródon.. És kénytelen vagy kiiktatni. Mert ugye elég sok mindenkivel elaszom én egy ágyban, de a pókot nem érzem versenyképesnek. Jelen helyzetben már kevésbé vettem hasznát Xenophón bácsinak, ehhez már a Mr. R. által csónaknak titulált régi öreg deszkáscipőmet kellett segítségül hívnom. És ezekután a nyavalyás nem akart lejönni a talpáról. Mármint, ami maradt belőle. Agyvérzés.
-Mi a tanulság abból, ha hajnal 3kor kinn cigizel a folyosón?
Találkozol egy sorstársaddal, aki épp a kávéautomata felé igyexik, némi koffeinért. Lehet,hogy követnem kéne a példáját. Pedig megfogadtam,hogy soha többet nem veszek kv-t ebből az automatából, annyira fos. Dehát a kényszer nagy úr.
- Mi a tanulság abból,hogy most is blogolok, ahelyett, hogy a "Túlvilág és társadalom" c. fejezetet tanulmányoznám?
Meg fogok bukni holnap, vagyis ma.
Agyvérzés.
És végül:
-Mi a tanulsága annak, ha 3kor már csiripelnek a szájbab***ott madarak?
Nincs tanulság, idegesítenek.

ja vagyishogy az a 2 vizsga ma lesz, miután már 01:00 van. Fun!

Úgy kb. egy órával ezelőtt eszembe jutott, hogy éjszakázni fogok-mert holnap 2 vizsga és ha nem tanulom végig szó szerint a hátralévő óráimat, akkor esélyem sincs-így bevettem egy koffeintabit és lám! Tényleg nem vagyok már annyira bágyadt. Tehát.. Most egyiptomi teremtéstörténetet olvasok és közben jókat mosolygok(!) miközben meghökkentő mód meg is jegyzem a számomra érdekes dolgokat, mint pl. a következő mondat:
".. Egy abüdoszi szobor a ravatalon fekvő Oziriszt ábrázolja, Ízisz,mint sólyom repül föléje, úgy fogadja magába férje termékenyítő erejét.." *
Mennyire betegek voltak ezek az egyiptomiak. Nem is.. Átfogalmazom. Mennyire beteg volt a szexuális életük. Széthet és Anubiszt homoszexuális kapcsolat fűzte egymáshoz, Ozirisz egyszer Ízisz helyett tévedésből másik testvéréhez, Nephtüszhöz közeledett, ebből lett Anubisz. Ugye a vérfertőző testvérházasságokat és "kapcsolatokat" már meg se kell említenem részletesebben, az alap volt.
Na meg a fentebb idézett postmortem szex. Elképesztő.

* Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Budapest, 2005, Osiris Tankönyvek. "Az egyiptomi vallás" fejezet, 321. oldal

von Hagens doktor úr ismét alkotott

Imádom ezt az embert. Kicsit őrült, kicsit beteg, kicsit elhivatott, kicsit fura németes akcentussal beszéli az angolt, és kicsit sem riad vissza az új módszerektől. A videót tényleg csak az nézze meg, aki érez magában elég gusztust hozzá. A kedvenc részem, amikor teljesen lehántolta már a bőrt és megfogja a bicepszet. Nagyon durva. Ha másért nem is, ezért egyszer kimegyek Berlinbe.

Ki olvas Vonyarcról meg Tabdiról? Tudtommal senkinek nincs hozzáférése az olvasáshoz, aki ezen helyek egyikén is lakna. Javítsatok ki, ha nem így van.

Egyre inkább érzem, hogy Ő kell nekem*
Kell nekem és nemértem mi történik velem. Nem a szokásosak a reakcióim a dolgokra. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csak hiányzik és szeretnék vele lenni. De egy biztos, a büszkeségem nem adom senki kedvéért, remélem és nagyon bízom benne, hogy rá fog jönni, hogy kellek neki. Remélem. Tegnap este itthon áradoztam róla és ha belegondolok, igazából magam sem értem, hogy miért. Nem a pasim és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Felesleges volt anyámékat azzal hitegetnem, hogy megtaláltam a legideálisabbat számukra. És számomra is. Az elsőt, akit másnak és jobbnak érzek a többinél együttesen, és az első, akire azt mondom, hogy a családom tudná kedvelni. Ez van bennem. Minden ellenére. Mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat csak úgy leírni, mint face to face elmondani valakinek. És!!! A legszebb az egészben, hogy ezeket Ő sosem fogja megtudni..


* innentől kezdve: Mr. R

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

tegnap éjjel honfoglalóztunk ****val és annyira felbosszantottam magam, hogy ő mindent tud, én meg hozzá képest semmit sem, hogy azonnal ledobáltam magamról a ruháimat és minden még az éjjel hátralévő részére tervezett programomat skippelve, lefeküdtem aludni a picsába. attól félek, hogy én túl műveletlen és buta vagyok mellé és hogy egy idő után erre ő is rájön és megun és nem akar majd ilyen lánnyal mutatkozni, mint én. Aki nem naprakész, nincs semmi általános műveltsége, se türelme ezt pótolni. Borzasztó vagyok.

annyira gáz ha egy csaj minden körmét más szinűre festi. szerintem. egy fénykép kedvéért még fun, de úgy hordani hetekig. übergáz.

Na szóval. Volt Húsvét. eltellt. Hál' Istennek locsolók nem merészkedtek a közelembe. Mondjuk tavaly se, de azt a koliban Kortez barátunk bepótolta elég rendesen,amikor 2 srác becipelt a férfi tusolóba. Ruhástul-cipőstül-mindenestül beállítottak a zuhanyrózsa alá. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem. Múlt héten PEN-en voltam, sok élménnyel gazdagodtam, mindenesetre sikerült reggel negyed 7kor lefeküdni aludni, ha emlékeim nem csalnak meg ugye... Hétvégén otthon voltam, majd vasárnap jöttem vissza Pestre. Este kapásból egy randival inditottam. Szobatársamtól úgy búcsúztam el, hogy éjfélre itthon vagyok. Namost az éjfélből lett 3/4ed négy. Majdnem megittam egy liter bort, úgyhogy nem mondanám, hogy a legjózanabb voltam.
Kedden elmentünk koktélozni szobatársammal. Aki nagyon cuki, de van még mit nevelnem rajta.
A második koktélja már alkoholmentes volt, mondván ő nem bír többet inni. Megbeszéltük,hogy jövőre együtt lakunk. Fel kellett világosítanom, hogy ez mellettem nem működik, hogy nem iszunk rendesen. És egy koktél után kidőlünk. De nem ám. Aztán szerdán a kolis kis pajtikkal kinn bográcsoztunk a kertben. Voltunk vagy 20an. Többek közt két mexikói, egy olasz és egy szlovén srác. Azon voltam ledöbbenve, hogy az egyik mexikói srác folyékonyan beszélt németül/angolul/franciául, épp ki milyen nyelven szólt hozzá. Matteo, az olasz srác, pedig istenien gitározott és énekelt, szóval tetszett az este alapjában, de hiányzott nekem valaki és nagyon fáztam is, úgyhogy a többieket kinnhagytam vidámkodni én pedig visszajöttem a szobámba. Összeségében eseménydús és boldog hetem volt. És talán a boldogság állandó marad. Majd meglátjuk.