Corvintető. Rewind.Kori.(lásd lejjebb velem a képen, Virus night bulin) Széééép estének nézünk elébe. Csak nem hagyni magam semmibe belerángatni, csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiben kevésbé hiszek és csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiért kevésbé lelkesedek. Olyanba meg pláne nem, amit egyáltalán nem is akarok, csak sodródom az árral. Irányítani fogom a történéseket körülöttem. Szóval megígérem nem fogok kurvák seggéről kokaint felszívni. Becsszó.

Nem akarok érzelmileg kötődni. Ezt biztosra tudom. De szinte biztosra tudom azt is, hogy ezzel a kijelentésemmel már elkéstem. Mert valami van. Valami. És most küzdeni fogok a valami ellen.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

We are never completely alone

Fúúj.
The only way to be 100% clean is to set yourself on fire :D

Bladerunnaz presents Virus Night: Ed rush,Optical, Matrix, Mc RymeTime

Az a helyzet állt elő, hogy el kell költöznöm az albiból. Amit mellesleg baromira megszerettem és jól érzem magam benne. De mindkét lakótársam elcuccol, szal nekem is lépnem kell vmerre és ugye Khelyről annyira nem lenne poén feljárkálni mindennap. Nem túlzottan kivitelezhető.
Hát akkor első megoldásként természetesen a KCsSK jutott eszembe.
Aztán másodikként a NUK, ahová az egyik lakótársamat felvették és tudnánk egy szobába költözni.
Aztán utolsó verzióként még az is felmerült, hogy márciusra még maradok az albiban egyedül, fizetek amennyit tudok-ha ebbe a tulaj is beleegyezik-. Amire ugye elég kicsi a valószínűség. Kétlem h engedné, hogy a teljes árnak csak a töredékét fizessem. Ugyhogy gyakorlatilag ez a lehetőség ki is lőve. Pedig nagyon nincs kedvem Csepelről Sasadra cipekedni, elég volt a tavalyi Sasad-Zugló túra. Azt is szinte egyedül csináltam végig, majdnem bele is haltam...
..Végülis nem bánom. Szerettem( mit szerettem kifejezetten imádtam) kolis lenni, csak aztán az a bizonyos pohár megtellt és kiköltöztem. Szóval úgy gondolom nem okozna problémát a visszailleszkedés vagy adott esetben az új koliba a beilleszkedés. Könnyen barátkozom és minden helyzetbe beleszokom egy idő után és hatttalmas nagy empátiámnak köszönhetően szinte bármihez tudok alkalmazkodni és vele együttélni.
A gond az, hogy mindkét koli vonz. Mindegyiknek megvan a maga apropója, hogy miért. És nemtudom eldönteni, hogy hova menjek. A régibe, a régi arcok közé akiket már ismerek idestova lassan 3 éve és a régi terepre ahol ismerősen mozgok vagy menjek az újba? Új arcok, új közösség, új helyszín, új pasik( bár ez a legkevésbé domináns érv amellett a koli mellett).
Kicsit tartok a régitől is, hogy csalódni fogok és nem azt kapom amit várok ugyanakkor persze tartok az újtól is, hogy ott milyen lenne. Bár ott is lenne egy biztos pont, a cuki kis lakótársam, akivel eddig is laktam ebben az albiban. Már pedig nemsokára illene eldöntenem, hogy hova menjek. Arról nem is beszélve, hogy a KCsSK-ban már intézkedtem megfelelő embereknél az ügy érdekében, és a válasz az volt, hogy persze elintézik nekem nem kérdés. És ha jelentkezek várólistára, akkor soron kívül bekérnek. És a volt szobatársamtól is abszolut pozitiv visszajelzést kaptam, miszerint reméli márciusban már ott leszek. Szóval az egész kis megnyilvánulásom összegzése leginkább így foglalható össze: Nemtudom.

Az új kedvenc.

Üldögélek az asztalnál, egyszercsak csörög a telefonom. El is gondolkodtam rajta még mielőtt kinyitottam volna, hogy ki az Isten nyilának hiányozhatok. És a kijelzőn megjelenő név láttán hatalmasat dobbant a szívem és nekiállt remegni a lábam..
Egyből kikapcsoltam a rádiót és nagy kedvesen beleszóltam, hogy "szervusz kedves László", mire a háttérben csak szöszmötölést hallottam, lépteket. Biztosan csak véletlenül ráült a telefonjára és véletlenül tárcsázott, és véletlenül pont engem. A 34 éves 2 gyermekes sármos családapa, aki abban a panzióban szállt meg nyáron, ahol én tevékenykedtem és hamar összebarátkoztunk, mikor kiderült, hogy ő is egyiptológus szeretett volna lenni. Aztán találkoztunk egyszer és rá pár hónapra megint jelentkezett, hogy találkozhatnánk, mire Vikike baromi bölcsen megszakította a kapcsolatot. Mire kaptam tőle egy ilyen smst-miután közöltem, hogy nem tartom jó ötletnek a találkát-hogy "az ötlettel nincsen semmi baj, az csak álmodozik. Nincs felesége és nincsenek gyerekei"
Na ez volt az a mondat ahol végleg elvágta magát. Ennyit a férfiakról meg a hűségről... Két különböző és össze nem tartozó fogalom...

Étel: rántott sajt sült krumplival, vagy rántott camambert áfonyával és rizzsel

Ital: cherry coke vagy cappy ice fruit

Alkohol: koktélok, főleg Long Island, Martini, forralt bor, tequila. de egyébként nem válogatok... annyira..

Szín: rózsaszín,lila,pink,sárga,zöld

Együttes: régen Blue-fan voltam, nem kicsit. Mára a goa és dnb dj-k világában élek. De nem tágítok a Rammsteintől sem :)

Színész: van akit ezért, van akit azért szeretek

Színésznő: detto

Film: Bakancslista, Életeken át

Sorozat: CSI, How I met your mother, Nip/tuck, Heroes

Szám: 12

Hiszel-e:

Horoszkópban: nem, de mindig elolvasom, hogy konstatáljam megint mekkora baromságokat írnak rólam

Istenben: nem

Túlvilágban: igen és a szellemekben is. Szóval nem vagyok vevő semmilyen szellemidézésre.

Földön kívüliekben: lol. bullshit.

Magadban: többé-kevésbé. Mikor hogy.

Álmok: vannak,nem is kicsik. Küzdök értük, hajtom őket, egyelőre nem adom fel.

Szerelem: a 2. lol kategória. nem nekem találták ki.

Élet: live your life like it's your last day

Halál: születésünktől fogva halálra vagyunk ítélve. csak a szeretteim halálát nem tudom feldolgozni.

Dohányzás: nem az ízét szeretem, bár vizipipázni szeretek. A mozdulat és a habitus hiányzik.

Káromkodás: állitólag elég cifrán tudok és különösebben nem erőltetem, hogy leszokjak róla.

Vanília-csoki: mindigis csokiiii

Sör-bor: csak és kizárólag bor. nem iszom meg a sört.

Szárazföld-tenger: tenger. mindig az kell, ami nincs.

Fekete-fehér: inkább fehér. a fekete komor szín.

Hideg-meleg: itt is mindig az kell ami nincs. Ha hideg van, meleget akarok, ha meleg van, hűvöset.

Nap-Hold: telihold. olyan szép.

Állat - ember: sokszor egy állatba több emberség szorul, mint egy emberbe.

Rend - rendetlenség: változó.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? kedvfüggő. Van amikor csakis célirányosan és minél gyorsabban végezzek, van amikor egész napot elszöszmötölősen, elbámészkodósan.

Szeretsz emberekkel találkozni? nagyon.

Hogy jössz ki a környezeteddel? szerintem jól. empatikus vagyok, könnyen alkalmazkodom bármihez/bárkihez, úgy gondolom könnyű velem együtt lakni pl.

Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? nincs legjobb barátom.

Szeretsz középpontban lenni? igen. és elég sokszor sikerül is.

Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? igen, mert én is boldog leszek.

És ha szomorúak? azt is,mert akkor vigasztalhatom őket.

Milyennek tartanak a többiek? majd adok körbe nekik egy kérdőívet magamról.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? nem

Voltál külföldön? Svédország annak számít? xD

Sírtál mások előtt? igen.pedig igyexem tartani magam, hogy mások ne lássák a könnyeimet.

Másztál fára? sokat.kiskoromban imádtam. bár nyáron is kénytelen voltam a meggy és cseresznyeszedés miatt. kifejezetten teccett.

Találkoztál már híres emberrel? senki említésre méltó, kivéve Rammsteinék :)

Eltört egy csontod? soha

Be kellett feküdnöd kórházba? igen

Telefonbetyárkodtál? volt rá példa :D

Lógtál az iskolából? gimiből szinte sosem, egyetemről annál többet.

Úsztál tengerben? igen

Voltál templomban? rám volt kényszerítve. de utáltam. most 6 lóval se lehetne behúzni egy misére.

Fent maradtál egész éjszaka? vagy tanulás, vagy buli, és akkor úgy dönt az ember, hogy arra a 2 órára már nem érdemes lefeküdni aludni.

Táborban voltál? edzőtábor, meg gyerektábor.

Gondolatban megöltél valakit? most nem jut eszembe konkrét példa, de szerintem biztos.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? jobb

Mi van az egérpadodon? jobb esetben az ujjam

Mi van az ágyad alatt? a pesti alatt a vekker. asszem már nem is kattog. oda száműztem, mert nemtudtam tőle aludni.

Mitől félsz a legjobban? arachnofóbia. éjjel az utcán egyedül.néha

Mi jár most a fejedben? hogy hol fogok lakni vajon 2 hét múlva

Vannak háziállataid? van egy félszemű kutya

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: kinn van most Sydneyben és egy évben egyszer ha látom.

Amit a legjobban hiányolsz: talán a társaság, a koli

Életed legszebb időszaka: 2006-2008

Életed legrosszabb időszaka: hát nemistudom, volt pár ilyen, amit ennek tituláltam, de utólag visszanézve nem is találok ilyet. Talán 2005 tavasz vége-nyár eleje.

Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? ókori Egyiptom és haza se jönnék

Egy dolog, amit megbántál: bárcsak egy lenne

Egy dolog, amit elfelejtenél: ebből is van számtalan

Mi akartál lenni, ha nagy leszel? egyiptológus. sosem akartam katona, tündér, tűzoltó, doktor néni vagy más gyerekek által közkedvelt figura lenni.

Jövő:

Állás: hát egyelőre marad ami most van. szeretem és jó munkaerőnek tartom magam.

Házasság: ráérek. főleg ahogy a pasi projektjeim nekem sikerülni szoktak.. kész vicc.

Gyerekek: van egy 5 hónapos unokatesóm.. amikor látom mindig elfog az az érzés, hogy én is szeretnék egyet, de most rögtön. aztán szerencsére ez az érzés lejjebb hagy és rájövök, hogy még nem nőttem fel a szerephez.

Fiad neve: Dániel, Marcell

Lányod neve: teccik a Jázmin de az milyen vezetéknévhez passzol???

Hol fogsz lakni? hát nem tervezem, hogy itthon. Külföld. De Egyiptomot se igazán tudom elképzelni. Tőlünk csak Ny-ra vagy Ausztrália.

Mit fogsz csinálni 20 év múlva? remélem jól menő egyiptológus leszek, sok szakmai tapasztalattal a hátam mögött és lesz egy boldog családom. közhely, mi???

el tudnám viselni élőben.

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..

A Valentin Nap meg egy iszonyat gusztustalan dolog. utálom is.

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

Persze az már nem lelkesít annyira, hogy álmaim cipőjéből nem volt a méretemben.. na mind1, vigasztalom magam azzal, hogy fehér meg hasított bőr, rettentő kényes lett volna és egyébként is...

hát ennyi volt. de sebaj. túlélem. mint ahogy eddig is mindig mindent.

A boldogságot mellesleg, mint magát, baromira nem nekem találták ki. Vagy időszakos része az életemnek vagy abszolút hiányzik belőle. Leszámítva az apró-cseprő dolgokat,amik csak ideig-óráig okoznak örömöt. Mint pl, hogy megtaláltam álmaim cipőjét. Ez lelkesít. Csak az nem, hogy a fizetésem sem tudná fedezni az összeget, amit kérnének érte. De majd lesz másik álmaim cipője, csak idő kérdése. És talán pár árkategóriával lejjebb-levők között kutatok.
Vagy hogy Szimplában milyen finom a forrócsoki, vagy mennyire jó volt beülni a Valami Amerika 2-öre. De aztán ezek elhalványulnak és visszatér az űr, a nagy büdös semmi. Amit eddig érzelmek töltöttek ki. Olyan érzelmek, amiktől boldog voltam. Most meg olyanok, amiktől szenvedek és őrlödök, mondjuk a nap 24 órájából 22-ben. Nem én rontom el, és úgy gondolom nem az én dolgom helyrehozni. Mégis küzdenék érte és ragaszkodnék hozzá. Deminek?:D Ha az aki miatt romlik, nem tesz ellene semmit, csak vár, hogy jobb legyen magától, akkor nekem mi a szerepem az egészben? Ülni ölbetett kézzel és várni, hátha megjavul magától? Kétlem, hogy ez bekövetkezne. Igy hát bízzuk magunkat a sorsra és imádkozzunk, hogy ne kelljen megint felejtenem.

huh rég nem volt egy épkézláb bejegyzésem, az is biztos :) de igazság szerint se kedvem nincsen blogolni, újabban időm sincs rá, meg értelmét se nagyon látom. Nem mintha eseménytelen lenne az életem vagy hasonlók, de most ráuntam egy kicsit. Emiatt most biztos hatalmasat esett a népszerűségi indexem, szerintem bele is halok.

Tudom, hogy nagyon régen írtam bejegyzést de most sem érek rá. Sajnos halaszthatatlan dolgom van*




*mennem kell meccset nézni xD

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

Ráadásul olyan emberrel álmodtam, akire a legkevésbé vágytam volna. Vagyis ugye a tudatom ezt mondja. De mi van a tudatalattimmal?! Azt mondják, amikor álmodunk, akkor jönnek felszínre bennünk a tudatalattinkban lévő dolgok, mert akkor nem kontrollálhatjuk az agyunkat, így szabadjára engedi a vágyainkat az álmok mezején. Kétségbe vagyok esve, mert rövid időn belül ez a második alkalom, hogy Vele álmodok- és bár most kevésbé emléxem, hogy mit álmodtam pontosan- de a lényege mindkét álomnak ugyanaz volt. Ami lehetetlen, nem akarhatom ezt, nem! Ez egy vicc. Hagyj békén, takarodj ki a fejemből és az álmaimból. Elég.

Természetesen azon tervem, hogy egész éjjel fenn leszek- és tanulok kitartóan, mint a kisangyal- meghiúsult. 5kor feladtam, cserébe 8ig nem tudtam elaludni,( lehet hogy a negyed 2es kv az oka?! hmm.) Igy egy negyed órája keltem. Amivel az a tervem is füstbe ment, hogy 8kor újra felkelek tanulni. Ráadásul az egyik órámra a fordítandó anyagot sem találom sehol. Könyörgöm valaki engem is gyógyítson ki a kóros lustaságból. Lécci.

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!

Mellesleg bátran kijelenthetem, hogy borzasztóan boldog párkapcsolatban vagyok, ami tényleg minden egyes szempontból a legeslegjobb eddig, talán a távolságot leszámítva. De ennek is megvan a szépsége. (L) És nem gondoltam volna az elején, hogy ebből az egészből, ahogy indult, amilyen háttérrel, ilyen klassz kapcsolat sülhet ki. I'm in L.O.V.E. Szinte hihetetlen h ezt mondom, asszem sosem mondtam még ezt. :$

Tegnap szerettem volna inni a teafüves teámból. Ott kezdődtek a gondok, hogy az a pókhálószerű nyálka nem tűnt ismerősnek a legutóbbi fogyasztás óta, így hát odahívtam lakótársamat (ezentúl: C!-a szerk.) és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte ez vajon normális dolog-e. Miután ő is úgy döntött, hogy mikor legutóbb használta nem így nézett ki, fogtuk és kiborítottuk az anyagot egy kistányérra és nekiálltunk nézegelődni benne. Reméltem ( és C is) hogy semmiféle pók nem ugrik a nyakamba a trópusi gyümölcsös egykoron teafűnek titulált micsodából. Hát pókot azt épp nem, de kicsi csigaházat találtunk benne. Amikor C fogta és közölte, hogy "najo ebből Te már ugysem akarsz inni" és egy mozdulattal a kukában landolt a teám. Ez is csak én lehetek, hogy csigaház van a teafüvem között. behalok.

Nagyon utálom ha mások belepofáznak a dolgaimba. Főleg ha azok olyan szinten idegenek, hogy mégcsak másodszorra találkozunk. Azt gondolom magamról azért, hogy egy rántott sajt+ sült krumpli menüt folyamatos közbekontárkodás és jótanács meg "namajdénmegmutatomhogykellezt" nélkül is össze tudok frankón hozni. Erre jön lakótársam anyja és közli, hogy "Viki ezt úgy szoktuk csinálni, hogy... " meg "süsd igy a krumplit, csináld így, mostmár kiszedheted, blabla" Aztán jön a lakótársam " Hogy hát nemtudtad, hogy az olaj igymegugy meg amugy" Úgyhogy a szombat esténket sikerült totális mértékben elbaszniuk. Ezúton is szeretnék érte köszönetet mondani.. De azért szeretlek ám (L)

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Ha valaki mesélné, tuti nem hinném el. De mivel velünk tényleg megtörtént ezért kénytelen vagyok. Egy nap egy vonatot lekésni arra azt mondom bárkivel megesik. Egy nap két vonatot lekésni, azt mondom pech, ilyen az én formám. De egy nap 3 vonatot lekésni, hát ahhoz már valami mérhetetlen mértékű gyökérség kell. Amivel csak P és én együtt rendelkezünk. Eredeti terveink között az szerepelt, hogy reggel a 8:55össel eljövök, mert 2től zhzom. Rendben. Húzzunk 7:30-ra ébresztőt, amit én lenyomtam, mivel előbb felébredtem de csak 7:45kor voltam hajlandó kikászálódni az ágyból, majd ezután élesztgetni P-t. Ami nagy hiba volt, legalább 20 perccel előtte neki kellett volna állnom. Majd úgy döntöttünk értelme sincs elindulni ugyis lekéssük. De azért menjünk le, mert úgy emlékeztem van egy vonat, amivel még időben fel tudok érni az órámra, nézzük meg. Lementünk, megnéztük. Hát csak egy órával később lett volna vonat, mint én emlékeztem, annak meg már semmi értelme nem volt. Mérgelődtünk egy sort, megdumáltuk, hogy jövök a 17:45össel. Persze, csak jöttem volna ha nem 17:10kor ébredünk fel még a lakásban, hogy elaludtunk tv nézés közben. Nyuginyugi, van még egy IC 18:55kor. 18:52kor még a zebrán mentünk át, P-t elküldtem a vágányokhoz, hogy tartsa fenn a vonatot. A jegyemet a néni 18:55kor adta ki, mikor kiértem a vágányokhoz és nem találtam a vonatomat sehol,majd felnéztem az órára, 18:56 volt. P csak állt és mondta, hogy ő nem lát sehol vonatot, majd beálltam a vágány mellé és elnézvén a távolba, láttam az utolsó kocsi lámpáit.. Mondom azért nem látod, mert ott megy... Leültünk és röhögőgörcsöt kaptam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Végül nem feküdtünk le aludni és hajnalban a 4:53assal jöttem fel Pestre. Amin nem volt fűtés, max az uccsó fél órában, szal egész végig kabátban fagyoskodtam. mókás, mókás az élet. főleg velünk. nem is mi lennénk.

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

Budapest-->Állást kínál--> Irodai munka :

"Fiatal hölgy jelentkezését várom személyi asszisztenciát ellátó nem főállásba. A szokásos dolgokon túl értenie kell a főnöke feszültségének levezetéséhez. A díjazás extra magas. jelentkezni lehet: blablabla"

Ez igy b+ mi a f*sz???? már elnézést...

"Kedves Télapó

Jó gyerek voltam egész évben, ezért a következő ajándékokat szeretném:

-> Szeretnék orchideát (szépet)
-> Szeretnék Anna Geddes naptárt
-> Szeretnék sok pénzt
-> Szeretnék műkörmöt (ízléseset, diszkrétet)
-> Szeretnék új cipőt és kabátot
-> Szeretnék csokit
-> Szeretném ha elmúlna a felfázásom
-> Szeretném ha mindenki kívánságát teljesítenéd
-> Szeretném ha meggyógyítanád a beteg hozzátartozóimat
-> Szeretnék jól kereső egyiptológus lenni

Most más nem jut eszembe. Várlak decemberben az ajándékaimmal

Üdvözlettel: Egy lelkes rajongód"

hát mit ne mondjak, ma ismét egy csodálatos napon vagyok túl. Több dolgon is eltöprengtem ma. valahogy ez a nov.1 mindig ilyenekre kényszerít. mellesleg említettem már h mennyire utálom ezt a napot?! Ha jól emléxem igen, valamelyik májusi bejegyzésem alkalmával, szóval most nem kívánom különösebben taglalni, milyen apró-cseprő dolgokon képes vagyok felhúzni magam ilyenkor.
Az egyik dolog amin eltöprengtem az a "mi lenne ha babám lenne" kérdés. Mivel van egy 7 hetes "új"* unokatesóm, akit ma láttam másodszorra és először vettem a kis csöpséget a karjaimba. Mellesleg a kis csöpség mára már 5 kilos gyönyörűséggé cseperedett és igazi hisztit vágott le amikor először oda adták nekem. Aztán másodszorra már egész jól ment a dolog. Nem bömbölt, sőt be is aludt a mellkasomon. Aztán az édesanyja volt oly kedves emlékeztetni rá, hogy nagyobbik lányzóját-aki ma 8 éves- annyi idősen szülte, mint most én vagyok. Na ekkor kezdtem el gondolkodni. Lenéztem a karjaim közt nyugvó kis cukibogárrá és keresztanyám nekiállt poénkodni, hogy "képzeld el mintha a saját gyereked lenne." És az egész nem ment. Úgy értem abszurd. 21 évesen ott álltam az ölemben egy 7 hetes pihegő kisbabával és képtelen voltam elképzelni, hogy a sajátom legyen és én legyek az édesanyja. Én és ő, külön világ. Nem készültem még fel semmi ilyesmire, bár ha úgy hozná a helyzet, valószínűleg kénytelen lennék felnőni a szerephez. Csak ahogy elképzeltem, mintha a saját gyermekem tartanám a kezemben, aztán most bevillannak az egyetemista életemmel járó képek vagyis inkább a fiatalságommal jár képek: üres borosüvegek, cigisdobozok, délig alvás, szerdánként corvintetőn palotai bácsi dnb-jére vadulás reggelig és 3 napig izomlázasan járkálás, kolibulizások, ide-oda császkálások, utazások városok között meg eleve csak találkozás barátokkal, egyetemrejárás mind megszűnne egycsapásra. És egy 21 éves egyetemista lányból át kéne csapnom egy 21 éves felelősségteljes anyává. Hogy azokat az apróságokat már ne is említsük, hogy nincs se lakásom,se házam, se munkám, se egzisztenciám és jóformán örülök ha hazautazni/Pécsre utazni vagy enni jut pénzem. Csak ahogy cipeltem Hanna seggét délután, dudoltam neki, dödörögtem hozzá, ringattam--keresztanyám engem figyelt végig, egy idő után mosoly ült ki a pofijára, ami azt sugározta, hogy "úgy csinálod, mintha a sajátod lenne"--, úgy éreztem képes lennék ezt megtenni, de nem mostanában és nem a jelenlegi körülményeim között. Ugyh úgy döntöttem marad a gólyahessegető. Nem mintha változtatni akartam volna, csak megerősítettem magamban :)
Olyan kurtának és befejezetlennek érzem ezt a postot de ezzel kapcsolatban ennyi minden jutott eszembe csupán, bocsi.


*ejj ez de buzin hangzik, miazhogy új???

nagyon hiányzik a koli, meg a kolis arcok. úgyh békehadjáratot indítottam.. úgy döntöttem nincs értelme sem helye gyerekes durcinak és a "haőnemkeresénsemkeres"-nek. Így első körben írtam volt szobatársamnak, akivel sikerült nagyon csúnyán összebalhézni, és már vagy 3 hónapja biztos nem beszéltünk egy árva betűt sem. De persze nem kíváncsi rám, én kérdezek ő meg válaszolgat. Nem baj, legalább elmondhatom h megtettem a kezdő lépést. De most fordult a kocka, elkezdtünk igazán beszélgetni. Persze előjöttek a sérelmek meg az indulatok, de vmikor ezt is meg kell vitatni. Na meg persze kapom az osztást, ami talán jogos, de ezen is előbb-utóbb túl kellett esni. Szar indítás ki tudja még mi sül ki belőle. persze nemtudunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna de eljutottunk egy értelmes beszélgetés szintjére.

utálom a régész tanszéket, mindig eltévedek. így esett ez ma is. de nem baj, sikerült a tanártól megkérdeznem, hogy akkor hol is tartja az órát? nem, biztos nem hitte azt, hogy most vagyok ott először... aztán közölte, hogy tegeződjünk. ejha. Mellesleg teljesen kicsinált az előadásával, úgy éreztem magam mintha fizika és matek óra keverékén ülnék, de azért a beszólása az nagyon teccett: " Ezeket a képleteket az Istenért, meg ne jegyezzétek, csak az a lényeg, hogy vmilyen szinten megértsük. Mégiscsak bölcsészkar..." Na most ezekután elképzelhetitek milyen kínkeserves másfél órám volt, amikor jött nekem a termodinamikával meg az organisztikus egészekkel meg a heliocentrikus világnézettel, a dinamikus rendszerekkel meg a kibernetikával. Nem, nem sikerült megértenem mindezeknek mi köze a kult.antrop.hoz vagy a régészethez. Ugyanis a kurzus címe: Kultúrális antropológia és régészet..

a mai napom mondhatni egész pozitív volt. merthogy:
> elég sikeres görög zh-t írtam
>tulajék azt mondták a héten vmikor kapunk mosógépet végre, de ha nem is a héten, akkor már nagyon a közeljövőben
>a szomszédaink iszonyat tündérek, a bácsi átjött, megcsinálta a zuhanykabinnál a fúgázást rendesen. majd így mellékesen megkérdezte, hogy véletlenül nem tartunk-e igényt szőnyegekre, merthogy nekik van felesleges, amit nagyon szivesen odaadnak használatra, ők ugyis vettek újat. Így esett, hogy főhősnőinknek lett 3 db szőnyege, ami nem a legcsúcszuperebb ugyan, de ebbe a lakásba szinte tökéletes és máris otthonosabban fest. Vadidegen embereknek kölcsönadják a holmijukat és fizetségül mindösszesen egy "köszönöm"-öt kérnek. Ejj hát lehet pesti emberekben is abszolut pozitivan csalódni.
>és minden rendben az újdonsülttel
>meg amugy is sütött a nap és október közepén egy pólóban mászkálhattam. Kell ezeknél több? :)

keep your friends close, keep your enemies even closer?
most megint ott tartunk, hogy indul a szarkavarás előlről. az újdonsült védi a lakótársát, én meg persze védem a barátnőmet. és mi van ha kiderül, hogyha valakit annak hittél, az mégsem az? hát mivan bazmeg. pofáraesés! az van. Kész melodrama az életem. egyszerűen nem akarom elhinni. miért akarnak más emberek rendelkezni felettem és a tetteim felett? és miért tesznek nekem olyan emberek keresztbe, akiknek az ég egy adta világon semmit nem ártottam, hiszen ismerem őket már 7 éve/ nem ismerem őket, alig csak pár hete. Egyiknek sem lenne oka, nekem (nekünk) rosszat kívánni. természetesen már az a verzió is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a fiú a hunyó. De aztán egy mondatával eloszlatta a kétségeket, miszerint ha a kérdőrevonások után is tagad mind2 oldalról az illető, akkor össznépi szembesítést rendezünk. Ők és mi. érdekes lesz. de talán végre kiderül némi igazság. nem lenne rossz, hogy talán el tudjuk dönteni kiben bízhatunk ezután.

lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy én ebbe a városba tartozom,hogy nekem itt a helyem, és aranyosak a lakótársaim és hogy jó az albi és szeretek suliba járni és szeretem amit tanulok és szeretem a csoporttársaimat és jipijj:) /azt a közhelyet, hogy "nekem itt vannak a barátaim" inkább kihagytam, mert ez nem annyira jellemző/*


*bocsánat azoktól, akit(ket) a barátomnak tartok és itt vannak ők is

ma a villamosra pont akkor sikerült felszállnom, amikor egy ellenőr épp megbüntetett egy lejárt bérlettel utazó csajt. Ő is tolta a szöveget, amit anno én,* de -ahogy nekem se- neki sem jött be a történet. Ellenőr nénik kedélyesen megkérdezte hölgyeményünket, hogy helyszíni bírságot óhajt fizetni, vagy csekket kér. Na most azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy ha csekket ad, de a csaj 8 munkanapon belül bemutat egy -a büntetés időpontjában is- érvényes bérletet, akkor megússza 3000 HUF-ból, és nem kell a 12rugót kiperkálnia. Igy szerencsétlen csaj perszehogy inkább 6ezret fizetett. Na most erre merje valaki azt mondani, hogy nem zsebbe ment!!!!



*miszerint, mióta lejárt a bérlete, csak aznap jött fel először Bp-re és huha nem is vette észre

tegnap megbizonyosodtam róla, hogy megkérdőjelezhetetlenül társfüggőségben szenvedek. Eddig kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, de nincs mit tenni, be kell vallanom, hogy ez mégis így van. Amint észreveszem, hogy egy pasi szimpatizál velem és ez a szimpátia részemről is adott, akkor kb foggal-körömmel ragaszkodom hozzá egy pár napig gyk bármiáron, aztán jobb esetben a lelkesedésem alább is hagy, ha nem kapok + visszajelzéseket, ha azonban az ellenkezője történik, akkor egyre jobban lelkesedek, mégha csak egy hete is ismerem, és találkoztunk össz-vissza 2szer. ez gáz, nem? Mondom a szituációt: A legutóbbi ex pasim egyik gyerekkori barátja, aki az exem legutóbbi exével lakik együtt, csakhogy cifrázzuk még a sztorit egy pöppet. Mindezt persze tőlem 230 km-re teszi és állítólag a srác nem a hűség megtestesítője. hánadebakkker:) kifogtam, mi? lehet, h hagynom kellene a francba és megpróbálni nem rákoncentrálni. csakhát olyan aranyos, meg elsőre szimpatikus volt nekem is, és kis cuki pofija van. a fenébe, a fenébe, a fenébe.

mostmár eldönthetném, hogy kitől és mit akarok. kár, hogy ez szinte óránként változik, épp ahogy aktuálisan alakulnak a dolgaim. csesszemeg. tényleg társfüggő vagyok.

Talán hosszú idő után, most születik meg az első normális bejegyzésem. A nyáron komolyan se kedvem, se időm nem volt ide írni. Meg túlságosan is lefoglalt a Mickey Mouse projekt. És addig nem írhattam semmit "rólunk"*, amíg tudtam, hogy minden egyes nap többször is elolvassa a blogom. Mióta azonban szakítottunk** minden bizonnyal rohamos léptékben csökkent a népszerűségi indexem, mert eltűnt rendszeres olvasóim közül xD
Az igazat megvallva elsőre nem is volt szimpatikus, hisz mégcsak beszélgetni sem lehetett Vele. Az össz kommunikációnk 2 nap alatt a kérdezek-felel de visszanemkérdez-ígyfelelnemsemkell játékra korlátozódott. Így el is könyveltem magamban, hogy jó nagy bunkó, még normális emberi dumálásra sem képes. Kár hogy később módosítottam ezen az első benyomáson. Ejj Viktória, pedig mindig az első a mérvadó. Ezért is találtam viccesnek, amikor msnen olyan teljesen királyul elhülyültünk és szinte nem is volt nap, hogy ne msneztük volna végig az egész napot. Aztán jött az első találkozás, a második meg a harmadik, meg az augusztus 20. ami azt hiszem a csúcspont volt, és onnan jött a mélypont. PÉCS :D . Az az igazság, hogy sok mindenre számítottam csak arra nem amit ott kaptam. 3 napig nem foglalkozott velem, gondoltam is magamban, hogy otthon is tudok rejtvényt fejteni meg sudokuzni anélkül, hogy az ő ágyán ücsörögnék és azt hallgatnám/figyelném, ahogy EVEz*** , kár hogy nem mondtam ki kicsit hangosabban a gondolataimat. Bár amikor közöltem, hogy unatkozom, tudta jól, mi bajom, mégsem tett ellenne semmit. Mintha szándékosan ki akarta volna provokálni ezt a lépésemet és nem volt benne elég gerincesség, hogy a szemem elé álljon és azt mondja: "Héé figyi meggondoltam magam inkább mégsem kellesz, oké?" Ezt mégis könnyebben lenyeli az ember, mintha elhívják vendégségbe majd semmibe veszik és átnéznek rajta gyakorlatilag 3 napon keresztül. Az egyetlen pozitív ebben a 3 napban az Dzsu barátosném megérkezése volt, gyanítom csak azért bírtam ki és maradtam ott végig Mickey Mouse-nál, hogy szerdán találkozhassak Vele. Különben már első este ott kellett volna hagyjam a jó büdös p***ába, magam sem értem miért nem tettem. Egyetlen elfogadható indokként csak Dzsu-val való találkozásomat látom.
Aztán, hogy bebizonyítsam, hogy belém is szorult némi gerincesség, közöltem msnen, hogy nekem ez így ilyen formában nem feltétlenül kell és próbáltam a miértjét kutatni a pálfordulásnak. Nem váratott magára a válasz pár napnál tovább, hozzám lett vágva, hogy jól le írtam, de tehet róla, és sajnálja. Hm ezzel aztán ki vagyok segítve, kössz! És örültem is, hogy majd keresni fog és el kezd teperni értem. Aztán rá kellett döbbennem, szó sincs itt semmiféle 180 fokos fordulatról, csupán megismertem az igazi Miki egeret. Önmagát, aki valójában ő. Aki hiú és büszke és még ha beledöglik se fogja a kisujját se mozdítani értem. És úgy érzem, jobb volt ez így, mintha később derült volna ki, így megmaradt a büszkeségem, a "kapcsolatot" könnyedebben feledni tudtam és nem is hiányzik****. És sajnálom. Sajnálom amiért ő ilyen, sajnálom a volt barátnőjét, hogy ezt el bírta viselni másfél éven keresztül és igazából sajnálom magam, hogy egy egész nyaram rápazaroltam az életemből. Jah és a legszebb az egészben anyámék az első találkozás után megmondták róla a frankót szóról szóra. Csak én nem vettem észre. vagy nem akartam észrevenni inkább?? Amikor eljöttem tőle Pécsről a vonaton olyannyira csalódott voltam.. És nem is tudtam eldönteni, hogy mi okozott nagyobb csalódást: az hogy ő ilyen volt velem vagy pedig elismerni azt, hogy a szüleimnek mind végig igazuk volt és ez megint az én kudarcom. Érdekes kérdés. Magam sem tudtam eldönteni. De tán az utóbbi. De ez legalább egy pozitív haladás, hogy beismerem ha tévedek. Ezt piszkosul ritkán vagyok hajlandó kijelenteni.

Bár nem kértél bejegyzéscímkét, mégis kapsz mert ez itt nem kívánságműsor kedves Walt Disney figura.



*már ha szabad ezt a kifejezést használnom
** már ha volt ez egyáltalán párkapcsolat vagy mi
*** online szerepjáték, kurva unalmas...
****csak a társfüggőségem beszélt belőlem, mikor azt hittem hiányzik

beteg vagyok, hisztis vagyok, nyűgös vagyok. nem akarok pestet. a pécsieket akarom.. nem tudom h be akarom-e fejezni ezt a szakot és nem tudom, h egyáltalán ki vagyok én.

...mikor a pasi kilép egy hosszú kapcsolatból, megtalál engem, elhitet velem mindent amit nem kéne.és utána* visszamegy a volt nőjéhez. Annyira szánalmas, hogy csak a hosszú kapcsolatok felrázására, felfrissítésére vagyok jó, és arra, hogy rádöbbentsem a pasit, hogy mégiscsak az ex kell neki.. megáll az eszem...

*miután sikeresebb esetben még én szakítottam vele, vagy sikertelenebb esetben ennek a fordítottja

félévet adtam az újrajelentkezésedig, ehhez képest 3 és fél hónapig kellett csak várnom. És behalok.. kezdődne az egész elölről. És kénytelen vagyok lassan elhinni-amikor mások azt állítják rólam- hogy társfüggő vagyok/lennék. Én?
Mindig ha úgy szakítottam valakivel,-hogy az eszem tudta: ezt kell tennem mert.... De a szívem mindig mást diktált- akkor borzasztóan sokat bírtam szenvedni és a sok minden ellenére az illető(?) vagy inkább a kapcsolat(?) nagyon tudott hiányozni. Azonban most kell rádöbbennem, hogy Nekem nem az illető hiányzik hanem A kapcsolat, vagyis inkább EGY kapcsolat. Vagyis én azt gondolom és belemagyarázom, hogy az épp aktuális páciens hiányzik. Az, ahogy hozzámért, ahogy nevetett, emlékek, amiket csináltunk együtt, aztán amikor pár héttel később kitisztultabb fejjel végiggondolom, rájövök, hogy az egész eleve nem is olyan volt, mint amire én vágytam és mint amilyenek az elvárásaim. Akkor az adott helyzetben viszont mindig úgy éreztem, hogy igen ez kell, ez az, ő az, akire vártam/vágytam, és ő más mint a többi blabla.... persze... Nem szeretek magányos lenni és mindig is irigyeltem a boldog párkapcsolatban élőket és próbálom megfejteni az okát, hogy vajon ez Nekem eddig mi a jó Istenért nem adatott meg??
naív vagyok? igen!
jóhiszemű vagyok? igen!
érdemel valaki 3. esélyt? nem!

*kisláááány* üzenete:
jah én leszálltam az üllőin mer már untam az egyhelyben állást
*kisláááány* üzenete:
és míg sétáltam át a borárosra vagy 3 villamos biztos elment mellettem
Tib üzenete:
LOL
Tib üzenete:
ez vagy te... lúúúúúúúúúúzer
*kisláááány* üzenete:
az
*kisláááány* üzenete:
el kell h ismerjem
*kisláááány* üzenete:
nem is én lettem volna, ha nem
Tib üzenete:
nem baj, igy is szeretünk
Tib üzenete:
pontosabban igy szeretünk

negatív indítással határozottan pozitív haladás. :) Put your hands up for Budapest!!!

felhívom lakótársam, hogy akkor ma hányra ér fel a vonata.. és volt róla szó, hogy ma lakást avatunk :)

M: "akkor hozol pezsgőt?"
V: "dehát te vettél már egyet... (hallgatás, majd a felismerés) jah hogy te úgy gondoltad, hogy mindenkinek egy üveg? hát nekem most nem kéne..."*
M: "hátigen, de akkor most egy elég lesz kezdésnek :)"

Huhhha hova keveredtem xD

* tudván hogy végződött a péntek estém is..

holnaptól Pesten vagyok és mivel egy zsírúj lakásba költözünk, ezért nemtudom meddig de nem lesz netem. szóval ne lessetek msnen, vagy hogy reagáljak mailekre vagy írjak itt. Bp Rlz :)

asszem egy újabb taggal bővül a "soha többet nem iszom ilyet" listám. Ez a mézes barack és mézes meggyes pálinka. fúj. soha többet.

Amekkora lelkesedéssel vágtam neki a hetemnek, ma akkora csalódással jöttem haza, mint akiben kipukkasztottak egy hatalmas lufit. Egy hatalmas piros színű lufit. Egy hatalmas piros színű, szív alakú lufit. És ki van pukkadva és senki nem tesz semmit azért, hogy megjavítsa. Amikor Pécsről vonatoztam Pestre annyi düh és csalódás volt bennem, hogy elhatároztam, hogy annyit fogok kommentelni erről a pár napról, hogy "kapja be mindenki, de kivétel nélkül mindenki" .
De aztán megenyhültem tegnap és úgy döntöttem nem kell mindenkinek bekapnia, kapásból eszembe jutott, hogy van legalább 1 ember akinek nem és tegnap bővült ez a szám még 2-vel :)
szóval albi van, 2 szobatársam van, vidámság lesz vasárnaptól (remélem) :D

holnap megyek Pécsre. juhú. juhú. juhú :)

*boldog* :)

Hamupipőke 2
Oroszlánkirály 2,3
A kis hableány 2

kíváncsi vagyok melyik Disney mese fergeteges folytatásával rukkolnak még elő a rendezők a közeljövőben, hogy teljesen lerombolják az igazi Walt Disney klasszikusok illúzióját. Mindegyik úgy volt mese, ahogy volt. Erre ebben a rohadt pénzhajhász világban mindegyiknek kitalálnak egy gagyi szar folytatást,* amivel csak azt érik el, hogy keserűen és csalódottan felsóhajtok. hogy miért?
egy újabb világot rombolnak le bennem azáltal, hogy az akkoriban szép, egész kerek befejezésnek** kitalálnak évekkel később vmi iszonyat folytatást. no és melyik ez a világ?
a gyermeki énem világa.
Várom sok szeretettel a Hófehérke 2-őt, amikor is kiderül, hogy a szőke herceg homoszexuális és titokban megcsalta Hófehérkét Kukával. Miközben Hófehérke a szíve alatt hordja a herceg gyerekét. vagy ezekután már ki tudja kinek is a gyerekét.. igazi mese.
nah mondjuk erről eszembe jutottak a mai mesének definiált szörnyűségek, amik a meseadóknak titulált csatornákon futnak***, de ebbe most nem mélyülök el, különben megint írok vagy 3 oldalt és most nincs hozzá se türelmem, se kedvem.
a lényeg, hogy a TomandJerry még a régi.. éljen. mégha nem is Disney klasszikus :)


*a kasszasiker reményében
**ami legyen akár heppiend, akár dráma
*** direkt nem írok konkrét neveket

csak, hogy szemléltessem kicsit, hogy én még mindig én vagyok.
Ma töltöttem utolsó munka napom( emiatt reggel hatalmas morgások és mogorva arckifejezések tömkelegével indultam útnak) szóval miután pakoltam vissza a hűtőbe a kaját a vendégek után, sikeresen kiborítottam a földre a tejet, meg jutott a hűtő belsejébe is. ok. feltörlöm. öntöm vissza a citromlevet az üvegébe. erre azt is kiborítom a földre. ok. feltörlöm, nempara. gondoltam magamban ennyire béna már nem lehetek. erre a szalámit is kiszórom a csomagolásából a hűtőbe. Gratulálunk!

megfeneklettem a blog írás tengerén. nem mintha nem történne velem semmi, vagy nem lennének értelmes gondolataim, vagy nem pocskondiáznám szívesen a sóher**** főnökömet* éjjel-nappal, de mire eljutnék odáig, h írok:
-vagy nem lesz kedvem
-vagy nem lesz időm
-vagy nem lesz energiám már
-vagy ezen 3 tényező egyszerre teljesül.


*aki még a jutalékot se adja oda a vendégfogadás után, mondván "hát ezt most közösen fogadtuk".. anyád egyébként jól van????

a ma érkezett vendégek felettébb belopták magukat a szívembe, különösen amikor az apuka kijelentette a 6 éves kisfiának-mikor felvilágosítottam, hogy nincs szabadstrandunk-, hogy: " na fiam ide se fogunk járni, nehogymár fizessünk egy pocsolyáért!!"
háhééé, nekem sem feltétlenül a szívem csücske ez a pocsolya, de tősgyökeres balatoni lány lévén, azért ezt kikérem magamnak.
egyszer egy évben pár napra eljön ide nyaralni, akkor már mééért pont ezen akar pénzt spórolni? az ingyenélő magyar formáját...

protect me...

tegnap a 8 éves unokatesómtól úgy köszönt el az apukája skype-on, hogy "szia. szeretlek".
el kezdtem azon morfondírozni, hogy vajon mondott-e nekem valaha ilyet úgy igazán őszintén és nem ironikusan akármelyik szülőm is.. és arra jutottam, hogy nem..

-mi az abszolút felesleges?
-??
-fodrásznak azt mondani, hogy "jó a hajad." *

A mai nap jelmondata: Ahol fizetnek, ott parancsolnak.*

*el kell ismernem, van benne valami..

nőies külsőm/öltözködésem/megjelenésem* kisfiús hajammal ellensúlyozom..

*ebből egyik sem igaz..

"A baleset következtében a kisteherautót vezető 23 éves vonyarcvashegyi férfi a helyszínen életét vesztette."

Life is so unfair. Rest in Peace Marci.

ha egyszer 9-től fél 10-ig van reggeli, miért ül már kinn az összes vendég 8:45-kor? amikor még nem pakoltam ki mindent és pont az a 10 perc kellene még, hogy pöpecre elkészítsek mindent.
bezzeg amikor 9 előtt 5 perccel már fertig vagyok, akkor 9:20-nál előbb senki nem dugja ki az orrát. annyira tipikus.. nem is én lennék..

Li: "de ma milyen nőiesen öltöztél fel. eddig mindig olyan sportosan.."
La: "de ez a szoknya már volt rajtad"
É: /magamban/ baaaazmeeeg...

múltkor megvettem az aktuális Nők Lapját és a "Miért vonzzák a fiatal nőket az idősebb férfiak?"
c. cikket következesen átugrottam, gondolván engem ez ugysem érint, nem érdekel. hát most azt hiszem ideje volna elővenni és fellapozni...

L: "És van barátod?"
V: "Nincs."
L: "Nincs? Miért nincs?"
V: "Nemtudom. Nem kellek senkinek"
L: "Hát én kérek elnézést a férfi társadalom nevében.."


lenne is miért. csak nem neked.

visszatérve a 28.-ai postomhoz.. az még cikibb ha neked nem jelentett az ég világon semmit, a másik félnek meg a világot xD

egyszercsak odalesek az ablakomhoz. mit látok? az orchideám összes kis virága egy másodperc töredéke alatt leesett a száráról. egyszerre. az összes. és most nincs rajta egy árva darab se.
ezt mi lelte?

azon töprengtem ma, hogy jól meg kellene ismerned egy embert, mielőtt csókolóznál vele, hiszen ki tudja melyikőtök célja mi volt vele. napersze már ha volt egyáltalán. mert lehet, hogy neked az a csók a világot jelentette, neki pedig az ég világon semmit.

nagyon megharagudtam a ma érkezett román vendégekre, mert nem épp a legkedvesebb fajtából vannak, pedig én is kedves voltam, miért ne alapon.
bejön a fószer: "room?" semmi jónapot, szia, heló.. room...
bepakolja a családot, köszönök a gyerekének. semmi reakció. pedig abban a hitben voltam eddig, hogy a "hello" elég internacionális kifejezés ahhoz, hogy a román nemzetiségűek is megértsék.
aztán két mosolyért cserébe megbocsájtottam nekik. amit persze én kezdeményeztem. de szerencséjükre viszonozták.

utálom, hogy az emberek 80%-a olyan gyökér, de olyan gyökér, hogy azt hiszi, attól, hogy elolvassa itt, amit én írok, az már egyből feljogosítja arra, h beleugasson a magánéletembe, hogy egyből a részesének érezze magát vagy pletykáljon rólam mindenféle kombinált verziót. utálom, hogy nem írhatom le szó szerint azt, amit szeretnék, mert oda kell figyelnem arra, hogy még véletlenül se legyek kétértelmű, sértő, vagy durva (holott ha őszínte vagyok, aki tapasztalta ugye az elég nyersre sikerül általában), vagy vegyem figyelembe, hogy ki olvas és ha olyat szeretnék írni, ami őt is érinti, akkor mindenféle burkolt célzásokkal és sejtelmes utalásokkal tehetem meg csupán, hiszen nehogymár szegény akárkinek a lelkébe tiporjak. vagy nehogy félreértse, vagy nehogy úgy olvassa, ahogy én nem szeretném, vagy nehogy megmutassa olyannak, akinek nem biztos, hogy kéne. pedig nekem van igazam, hogy ebbe nem kellene senkinek belefolynia és nyugodtan írhatnám amit valóban gondolok.
nade mindezektől függetlenül továbbra sem érdekel ki mit gondol, írok mindent úgy, ahogy jónak látom.

gusztustalan ahogy egy meztelen csiga kinéz sózás után. nyúlik, mint a takony..
erre: "jézusom. szegény csiga. te szadista állat"

hát ahogy a német mondaná, so ist das Leben...

munkába menet a kórház mentőállomásánál kinn üldögélt 4 db. középkorú férfi "úriember" és ahogy közeledtem feléjük arra lettem figyelmes, hogy az egyik észrevéve engem, mondott valamit a többieknek majd biccentett a fejével egyet irányomba. Mire szépen ülési sorrendben balról jobbra ahogy kell, sorban felém fordították a fejüket és bámultak rám, követtek végig a tekintetükkel, míg ki nem kerültem a látószögükből.
Mire vikike? Tudomást sem véve róluk, emelt fővel, előre nézve-nem a földet pásztázva a (nemlétező) kontaklencséje után-, méltósággal elment mellettük miközben minden erejével arra összpontosított, hogy ne röhögje el magát előttük.... de azért egy 5 méter távolság után egy fejcsóválást egy mosollyal megengedtem magamnak.
Természetesen egy olyan opció is megfordult a kis buksimban, hogy megállok előttük, és röhögve megkérdem h teccik-e a látvány, miközben kihívóan pózolok nekik... de az vhogy nem én lettem volna...
adódik a kérdés, vajon milyen ruhadarab volt rajtam. miniszoknya mi más. és már meg is kaptam srácoktól, ha jó nőt látnak az utcán, ők is megnézik. Inkább vegyem elismerésnek, és ne panaszkodjak... ennyi.

fél deci pálinka gyógyír a pocigörcsre.

what is in the air??

komolyan azt várja tőlem mindenki, hogy ne omoljak össze és bízzak az emberekben? bízzak egy olyan emberben*, akit a barátomnak tartottam.... akivel annyi mindent csináltunk közösen, aki elárult a hátam mögött. akkora düh van bennem, akkora csalódás, akkora elkeseredettség, hogy lehet, ha most meglátnám az utcán, addig ütném, míg mozog. tudom, hogy olvasol te utolsó gerinctelen dög és remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ezt még kamatostól visszakapod, itt dögöljek meg.. szánalmas vagy undorító és kegyetlen. De nembaj, túlélem, kihordom lábon, végigcsinálom egyedül, mint ahogy általában mindig mindent. meg kellene tanulnom már, hogy 100%osan csak magamra számíthatok..


*természetesen pasi, mi más...

talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint azt hittem.. Ha jobban összeszámolom akad legalább 5 ember akit érdekel a sorsom. szinte hihetetlen.. kellemes meglepetések...

egyedül vagy lányom, egyedül...

ennyi lett volna a lelkesedés?
kinevethetem magam?
kinevethettek ti is... xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

illusion?

L: "Te amugy vendéglátásban dolgozol?"
É: "Nem, tanulok."
L: "Hol?"
É: "ELTE.. egyiptológia"
L: "Én is egyiptológus akartam lenni!!!"
É: "És hogyhogy nem lettél?"
L: "Győzött a belátás..."

xD
no comment...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

elnevezem ezt a hetet a "legváratlanabb emberek toppannak ki-be az életembe" című hétnek.
de komolyan. ma is olyan ember írt, hogy lakjunk egy albiban, akit régen nagyon szerettem, csak aztán valahogy a barátságunk elmúlt, és már vagy ezer éve nem beszéltem vele sem. Soxor eszembe jutott, többek között ma is, mert ma van a névnapja és ezen alkalomból jelentkezett h lakjunk együtt xD
mik vannak...

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

bizonytalan vagyok és határozatlan. vagy mégsem?.. mostanában azt figyeltem meg, hogy a legegyszerűbb eldöntendő kérdésre sem tudok egy szimpla igen/nem választ adni, hanem túlbonyolítom. de régebben nem okozott ekkora problémát eldönteni hogy a kakaóscsigát szeretném-e vagy a cukrosbrióst.. most meg már erre sem vagyok képes.

És hova vezet ez az egész?????? Hogy egy olyasvalamiért vetem meg magam, amiért kurvára nem nekem kellene utálnom magam. rohadt életbe elegem van, hogy mindig én kérek bocsánatot mindenért.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..

"bocs hogy mostanában hanyagoltalak csak kissé sok dolgom volt, vizsgaidőszak miegymás
remélem most nyáron többet tudunk dumálni"

Amikor kapok egy ilyet msnen, egy olyan embertől, akit tökre szerettem és már ezer éve nem is beszéltem vele, nem is láttam, akkor kezdek el reménykedni abban, hogy talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint hittem...

mindig a tiltott gyümölcs csábít a legjobban és nekem mindig a lehetetlen, a teljesen lehetetlen szituációk tetszenek a leginkább. pedig nem szabadna. nem kellene. mással kellene foglalkoznom.

és az a szemét rózsa, hogy kinyílt...

május 1.-július 1.

2 hónap. Gratulálok!

holnapután vizsga, semmit sem tudok. elég tré. nincs se kedvem, se elég kitartásom hozzá. elegem van.